Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Mai kattintásvadászat-paródiánk főszereplője Szabó Lőrinc, aki számos versén és műfordításán túl néhány elég fura szerelmi történetet is hátrahagyott.
Szabó Lőrinc 1900. március 31-én született Miskolcon, a vasútállomáshoz közeli Újvilág utcában, egy városszéli kocsma szomszédságában. Apai ágon régi erdélyi família sarja, mely a 17. században hadi szolgálataiért Bethlen Gábortól nemességet kapott „gáborjáni” előnévvel. A költő ősei között szép számmal voltak református papok és tanítók, apja, id. Szabó Lőrinc azonban szakított családja értelmiségi hagyományaival, és géplakatosként, majd mozdonyvezetőként kereste a kenyerét. Lőrinc négy testvér közül másodikként látta meg a napvilágot. Bátyja, Zoltán mérnök lett, Rózsa húga mindössze tíz hónapos korában meghalt, másik húgát, Hajnalkát 26 évesen vitte el a tuberkulózis.
Lőrinc Miskolcon, majd Balassagyarmaton járt elemi iskolába – már ekkoriban kitűnt eszével és műveltségével, diáktársai korrepetálásával keresett pénzt –, majd a család Debrecenbe költözött, ahol a Református Főgimnázium tanulója volt. Középiskolás korában kezdett komolyabban irodalommal foglalkozni: füzetekbe másolta le Ady Endre, Babits Mihály, Verlaine és Baudelaire verseit, első műfordításaival is ekkoriban próbálkozott. Első szerelme Dienes Kató, a tekintélyes debreceni Dienes család sarja volt. A kamaszéveknek a háború zűrzavara vetett véget: alig múlt el tizennyolc, amikor besorozták katonának. 1918 márciusában hadiérettségit tett, majd novemberig hadapród tizedesként a lugosi tüzérezrednél szolgált. A frontok összeomlása után Budapestre ment, ahol beiratkozott a Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára. Két hét után rájött, hogy a műszaki pálya nem neki való, ezért átment a bölcsészkarra, ahol magyar–latin–német szakon tanult tovább.
Kultbait – ez a cikk meg mi a szösz?
Csak görgettél az információáradatban, és egyszerre megakadt a szemed ezen a címen? Elkapott a csúsztatás, a féligazság, beszippantott a botrány reménye? Nem vagy egyedül. Ennyi inger között már sokszor csak arra kapjuk fel a fejünket, ami igazán üt, ami kilóg a többi közül. Nem véletlenül van tele a net kattintásvadász címekkel, amik mögött általában semmi értékeset nem találsz, míg a tényleg alapos, minőségi tartalmak gyakran elvesznek a hírversenyben.
Nekünk fontos, hogy kapj is valamit az idődért, ahogy az is, hogy észrevedd, ha át akarnak vágni, hogy tudatosítsd, hogyan is érdemes felelősen fogyasztani az online írásokat. Így született meg új sorozatunk: napi kultúraadag, címében korunk ingerszintjéhez igazítva. Ez a kultbait.
Megismerkedett Babits Mihállyal, akinek önkéntes tanársegédje lett. A befutott költő mentorként segítette fiatal kollégája irodalmi kibontakozását. Az ifjú költőpalánta kiválóan fordított latin, görög, német, angol és francia nyelvről magyarra, így Babits nagy segítségét tudta venni protezsáltjának. Szabó verseit először 1920 februárjában közölte a Nyugat. A legendás barátságnak végül egy közös szerelem vetett véget: a nőcsábászként ismert Szabó beleszeretett Babits egyik állandó vendégébe, Tanner Ilonába, aki Török Sophie néven próbált költőként érvényesülni. Szabó hevesen udvarolni kezdett a nála öt évvel idősebb nőnek, majd el is jegyezte menyasszonyának. Ilona azonban – főként karrierje érdekében – komolyabb babérokra tört, és Babitsot szemelte ki magának.
A különös szerelmi háromszögre ráment a két költő barátsága. A felek „férfimódra” tisztázták egymással a helyzetet, megállapodtak benne, hogy Szabó átengedi Babitsnak Ilona kezét. A hölggyel telefonon közölték, hogy Babits fogja őt feleségül venni, ami 1921-ben meg is történt. Szabó és Babits évekig nem találkoztak egymással. Később, amikor egyszer munkaügyben újra összefutottak, elhatározták, hogy megújítják kapcsolatukat, felesége féltékenysége miatt azonban Babits végül lemondta az újbóli találkozók lehetőségét. A fiatal költő nem sokáig búslakodott: hamarosan megismerkedett Mikes Klárával, az Est-lapok irodalmi rovatvezetőjének, Mikes Lajosnak a lányával, akit hamarosan feleségül vett.
Hősünk végül nem fejezte be az egyetemet, költőként viszont hamar elismerésre tett szert. Mivel megszűnt Babits pártfogása, munka után kellett néznie. Apósa segítségével az Est szerkesztőségi munkatársa lett, és 1922-ben megjelent első verseskötete Föld, Erdő, Isten címmel. A kötetben található versek egyedi hangvételével azonnal kivívta magának az irodalmi körök elismerését. Ezzel párhuzamosan műfordítóként is jelentős sikereket ért el: fontos munkája többek között Baudelaire korszakalkotó kötetének, A romlás virágainak Babitscsal és Tóth Árpáddal közös magyar fordítása. Az irodalmi csodagyerekként számontartott Szabó Lőrinc a Nyugat ellenében elindította a Pandora nevű irodalmi lapot, ami azonban anyagi okok miatt néhány szám után megszűnt. A költő másfél évre munkanélküli lett, és tetemes adósságokat halmozott fel.
Házassága sem úgy alakult, ahogy várta. Bár a felek között nem volt különösebb konfliktus, Szabó, aki egész életében a szerelmet kereste, nem érezte magát boldognak a kapcsolatban. 1924-ben beleszeretett felesége egyik barátnőjébe, a szintén házasságban élő Vékesné Korzáti Erzsébet pszichológusnőbe. Az asszony, aki Szabó múzsája lett, kezdetben titkos viszonyt folytatott a költővel. Amikor azonban felesége Szabó egyik versében (Köszönöm, hogy szerettelek) ráismert Erzsébet alakjára, nem titkolhatták tovább szerelmüket. A társadalmi elvárások és az egymás iránt érzett felelősség miatt sem a Szabó, sem a Vékes házaspár nem vált el, ami különös szerelmi négyszög helyzetet eredményezett. A költő úgy érezte, mindkét asszonyra szüksége van a boldogsághoz – Erzsébetet múzsájaként, eszményi szerelmeként szerette, míg Klára – akitől két gyermeke született – a családi biztonságot jelentette számára. Ez a különös helyzet huszonöt évig fennállt, és mindkét nőt alaposan megviselte.
Szabó Lőrinc közben folyamatosan jelentkezett újabb verseskötetekkel – Kalibán!; Fény, fény, fény; A sátán műremekei. Míg kezdeti verseire a formák játékossága volt jellemző, költészete idővel egyre jobban letisztult. Puritán egyszerűségű, első olvasásra könnyen érthető, de éppen ezért könnyen félreérthető verseivel vált híressé. Az avantgárddal szemben a klasszicizmus és a realizmus igényét fogalmazta meg, azt bizonyítva, hogy nemzedéke számára más kifejezési módok is léteznek. Igazi, sajátos költői hangját, a világ tárgyi leírására épülő, intellektuális lírát 1932-es Te meg a világ című kötetében találta meg. Ezt követte a Különbéke (1936) és a Harc az ünnepért (1938).
Munkásságát háromszor ismerték el Baumgarten-díjjal. A konzervatív irodalmi életet összefogó Kisfaludy Társaság első elnöke, Kosztolányi Dezső halála után őt választotta a megüresedett helyre. 1938-ban Horthy Miklós, egy évvel később Teleki Pál miniszterelnök sajtókíséretének tagjaként Szabó Lőrinc a Német Birodalomba utazott. Politikai tevékenységének legvitatottabb momentuma az volt, amikor 1942-ben Weimarban részt vett a Költői Napokon és szerepelt az Európai Íróegyesülés kongresszusán, mely a nácik által a megszállt országokra kényszerített afféle ellen-PEN-klub volt. A háború alatt egyre inkább jobboldali elfogultság jelent meg lírájában. Behívták katonának, 1944-ben már főhadnagyi rangban szolgált. A háború után letartóztatták, csak nehezen sikerült tisztáznia magát. Publikációs tilalommal sújtották, egy évvel később mégis a Válasz folyóirat költői rovatvezetője lett. 1947-ben, nagy tiltakozások mellett felvették az Írószövetségbe.
Az üldöztetések elől a munkába menekült. Megjelent Tücsökzene című kötete, 1949-től azonban újfent nem publikálhatott, ezért műfordításokból élt. Szerelmén, Korzáti Erzsébeten egyre jobban elhatalmasodott a depresszió. 1950 elején az asszony saját kezével vetett véget életének, ami Szabót szó szerint ledöntötte a lábáról. Évekig próbálta feldolgozni múzsája halálát – bonyolult, „bűnös” szerelmüknek állított emléket A huszonhatodik év című kötete. A tragédia után visszavonultan élt, könyvtárszobájában dolgozott lázasan. A Nagy Imre-féle enyhülés során Szabót rehabilitálták, az ’50-es évek közepétől újra nagyszerű költőként tekintettek rá. Már súlyos beteg volt – áttétes tüdőrákkal küzdött –, amikor 1957 márciusában megkapta a Kossuth-díjat. Nem sokkal később jelent meg A huszonhatodik év, melynek sikerét azonban már nem érhette meg. Ötvenhét éves korában, 1957. október 3-án hunyt el a józsefvárosi Gömöri-klinikán. Földi maradványait a Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Nevét ma többek között a Miskolci Egyetemen irodalmi kutatóműhely, Budapest II. kerületében két tannyelvű általános iskola és gimnázium őrzi.
Tegnapi kultbaitünket olvastad? A magyar történelemmel foglalkoztunk a Bocskai-felkelés évfordulója kapcsán.
