Amikor délután öt órakor a gyermektelen kollégák leteszik a tollat, és „Mára ennyit, húzzunk haza” felkiáltással kilejtenek az ajtón, na, akkor kezdődik csak igazán a nap a gyerekeseknek: a kölykök mozgatása A-ból B-be. De ha izgágább a család, nyugodtan ide sorolhatjuk az ábécé összes betűjét.
Egy tetszőleges nap - legyen, mondjuk a kedd - vázlata Gyöngyiéknél a következőképpen fest: felszedi gyerek 1-et A-ból, majd gyerek 2-t B-ből. Gyerek 2-t elviszi C-be, ugyanerre az időpontra gyerek 1-et elviszi B-be. Majd fél óra múlva összeszedi gyerek 2-t C-ben, és átviszi B-be, ahol megvárják gyerek 1-et. Levezetésnek együtt mennek D-be, majd onnan haza.
Onnan lehet tudni, hogy ügyesen sikerült összeállítani a heti beosztást, (kinek, melyik nap, hány órakor, hol van dolga), hogy flottul, fennakadás nélkül mennek a dolgok. Mindenki tudja, hogy mit kell előkészítenie, hol kell várni a szülőt, hány perc van átérni a másik helyre, (úgyhogy ha nem végeznek időben, akkor is le kell lépni öltözni), vagyis úgy október közepére beáll a dolgok rendje.
Ha több gyerekünk is van, ha sok a program, vagy messze vannak egymástól a helyszínek és nincs tömegközlekedés, paramamik vagyunk, esetleg a kistesót még nem lehet felügyelet nélkül hagyni, a gyerekek mozgatása több felnőttes feladat is lehet. Nem baj, berántjuk a nagymamát, megbeszéljük a szomszéddal, hogy vigyáz addig a kicsire, vagy a szülők beosztják egymás közt, hogy mikor, ki viszi a kölyköket a vívásra. Nem baj, október közepére már fejből tudjuk, hogy kinek mi a dolga aznap.
Egészen addig, amíg közbe nem jön valami. Elég, ha szervizbe kerül az autó, és abban a pillanatban borul a jól felépített délutáni menetrend. Ekkor aztán elkezdődik a fűhöz-fához kapkodás, hogy mi legyen, hogyan oldjuk meg. Ekkor látszik, hogy milyen zseniálisan és precízen felépített rendszer ám a délutáni logisztika. És akkor is látszik, amikor a fő gyerekszállító kidől a sorból, és valaki másnak kell végigcsinálni helyette a futamot. Ilyenkor általában határtalan respektje nő az anyának az őt felváltó személy szemében.
Persze adja magát a kérdés: minek annyi program délutánra, tessék annyit vállalni, amennyi belefér! Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe!
Csakhogy az nem egészen úgy van, mivel a fő logisztikus, egyben gyerektaxiztató programjainak száma a gyerekek számával szorzódik. A kölykök a délutáni flúgos futamból személyenként egy programot érzékelnek, míg anyu/apu gyerekenként és programonként háromszor mozdul: kiindulási pontról (pl. iskola) elhozás, célhelyre szállítás, majd célhelyről összeszedés. Szorozva gyerekszámmal. Aztán haza.
És hát lássuk be, elég sok programot sem a szülő, sem a gyerek nem választja, hanem van. Például a logopédushoz el kell járni, ha szükség van rá, nincs mese, ez hetente két alkalom. Végzős ovisoknak ott vannak a suliváró foglalkozások, ami sok helyen heti egy-két alkalom, melegen ajánlva. Nagyobbaknak pedig ott az egy hangszer-egy sport-egy nyelv szentháromság, ami bizonyos helyeken még ma is tartja magát. Plusz a korrepetálás, ami viszont már megint nem választható.
Nézzük a jó oldalát: például csodálatos barátságok szövődhetnek a szülők között, melyek cinkos összemosolygással kezdődnek, amikor aznap már a harmadik helyen futottunk össze. Vagy nem marad el a csekkfeladás, mivel úgyis egész délután lendületben vagyunk. Nem kell főzni, úgysincs mikor. A gyerek nem a monitor előtt ül, szintén nincs rá ideje. Esetleg nyugodtan olvashatunk, amíg várjuk valamelyiket. Na, ez az, amiért érdemes a gyereket mindenre beíratni, a makramétól a könnyűbúvárkodásig. Ha akarja, ha nem.
Tippek a délutáni logisztikai rémálom megszelídítéséhez:
- ha csak lehetséges, csoportosítsuk az egyedül még nem közlekedő gyerekeinket. Óriási szerencse, ha mindkettő ugyanazt a sportot űzi, de ha ekkora mázlink nincs is, még mindig lehet mákunk azzal, hogy egy nagyobb sportközpontban/egyesületben az egyik tud balettozni, amíg a másik teniszezik.
- csoportosítsuk magunkat is az ő programjaikhoz. Ha van rá lehetőség, a gyerek edzése remek alkalom a szülő edzésére is, ha van konditerem/futópálya/uszoda/akármibármi, mi is kipipálhatjuk a saját magunkért megteendőket, és még plusz időbe sem került. De ki lehet használni egy órás hegedűt arra is, hogy bevásároljunk, hogy ledolgozzunk pár lemaradást a laptopon, vagy igyunk egy jó kávét, és élvezzük a szünetet. Csak az ne legyen, hogy unatkozva, bosszankodva (és esetleg fagyoskodva) kínlódunk végig minden edzést/különórát/programot.
- keressünk szövetségeseket! Hasonló pályán mozgó szülőtársakkal jól működő rotációs rendszereket lehet kialakítani. Ez lehet például ugyanott sportoló iskolatársakkal, amikor kedden Daniék viszik Annát is, csütörtökön meg Annáék viszik Danit. De akár hármas rendszer is működhet, amikor egyik héten/meghatározott fix napon az egyik szülő szed össze-visz színjátszóra-aztán haza mindenkit, viszont a következő két héten/fix napon az ő gyerekét is más kezeli.
- hasznosítsuk a gyerek számára holt időt. Amikor több gyerekkel logisztikázunk ide-oda, óhatatlanul keletkezhetnek olyan periódusok, amikor valamelyiknek el kell ütnie valamennyi időt. Ezt remekül lehet például leckeírásra használni. Akármilyen meredeken is hangzik, csak elsőre nehéz átnyomni, aztán elég hamar rájönnek még a kicsik is, hogy mennyivel jobb edzés/zongora/angol után úgy hazamenni, hogy már kész van, mint otthon elővenni a tanulnivalókat. Van, aki arra esküszik, hogy emiatt inkább elhozza a gyerekeket egy órával előbb, odaviszi őket az egyesületbe, ahol aztán a büfében (harminc másik sorstárssal körülvéve) megírják a leckét. Állítja, az ő életéből a leckeírás így is-úgy is elvisz egy órát, akkor inkább így, mint fél hétkor, egy többórás edzés után.
- szervezzünk ki minden olyan feladatot, amit lehet, és ami miatt úgy szoktuk érezni, hogy megzavarodunk. Például álljunk át a heti egyszeri online nagybevásárlásra, ami mellé már csak a friss kenyeret kell naponta megvenni, vagy fizessünk csekkeket internetbankból esténként.
Önök hogy viselik az állandó logisztikázást? Vannak titkos trükkjeik?
