Az egyéjszakás kaland még flört?

Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!

“Ismerek olyan lányt, aki irgalmatlanul felsliccelt nyelvvel él, szellemes és okos, bájos is nagyon, mégsem jön össze senkivel.” A megújult Kettős Látás sorozat állandó szerzőivel, Tari Annamáriával és Horváth Gergellyel arról beszélgettünk, mit is jelent a flört és hol húzódnak a határai. Kiderült, ha mindenki elégedett lenne önmagával, akkor valószínűleg sosem flörtölnénk.

A flört könnyed udvarlást és futó románcot is jelent. Hol húzódnak a flört határai?

Tari Annamária

A flört alapvetően egy olyan szituáció két ember között, aminek erotikus, a vonzás szabályai szerint alakuló elemei vannak. Ha a hagyományokat nézzük, a régebbi korok hölgyei meghatározott szabályok szerint flörtölhettek csak, egy észrevétlen pillantás, az illatos zsebkendő elejtése, esetleg egy kézmozdulat adta tudtára a másik nemnek, hogy észrevették őt és hajlandók szóba állni vele. Ezek a gesztusok mára már szinte teljesen eltűntek, a rejtett jelzések kora lejárt, most a nyílt mondatok és kérdések idejét látjuk. A flörtölés romantikája is megváltozott, tehát nem biztos, hogy „ártatlan” akcióról van szó, melyben két ember egymás tudomására hozza, hogy megismerné egymást, elképzelhető, hogy valójában egy egyéjszakás kaland bevezetője történik.

Nyilván ez utóbbi okozza aztán az érzelmi konfliktusok nagy részét is, mert ha a nő, aki romantikus fantáziákkal áll egy szituációban, azzal szembesül, hogy abból semmi nem teljesül be, joggal érez csalódást és szomorúságot. A flört tehát nem mindig veszélytelen, jó egy kicsit előtte végiggondolni, mire is vágyunk valójában.

Miért szeretik a flörtöt a nők?

T.A.: Mert ez egyben a nőiség megerősítése is, mert egyfajta jelzés a külvilágból, hogy vonzónak és érdekesnek találták. Ettől általában mindenki kivirul, másnap már gondosabban öltözködik, hosszabb ideig sminkel, és az alaphangulata jóval feldobottabb. Ez az önbizalom erősítés nagyon pozitív, és pszichésen valóban jót is tesz.

Gergő, te is azt tapasztalod, hogy a nők számára a flört jellemzően egy visszajelzés a saját nőiségükre?

Itt két különböző, bár egymásra épülő jelenség van. Az első az, hogy a nők jelentős része lényegében még a férfi első ráeső pillantásából szeretné kinyerni a rá vonatkozó elismerést, ha lehet, még a bemutatkozás előtt, de legkésőbb közben. Ez mindenkinél megvan. A másodiknál indul a flört, már egy tudatos, a konkrét férfinak szóló kezdeményezés. Ha úgy vesszük, ezzel léphetünk a jégre.

T.A.: Személyiségfüggő, hogy ki hogyan képes venni egy ilyen jelzést, hiszen ehhez az kell, hogy legyen annyi önbizalma, hogy észreveszi a neki szóló jelzéseket és nem érti félre.

Ha valaki önmagával szemben alkot lesújtó véleményeket (és sok olyan ember van, akinek belső meggyőződése a teljesen negatív értékítélet), természetesen fel sem tételezi, hogy őt a környezetéből bárki nőként nézheti és érdekes lehet a számára. Ez tulajdonképpen egy tudattalan védekezés, ami arra szolgál, hogy a csalódástól vagy a kudarcoktól menekítse meg az illetőt, ugyanakkor kizárva a lehetőségét is annak, hogy a nőiségét átélhesse.

Egy másik típusnál azt látjuk, hogy csak akkor kezeli magát nőként, ha a külvilágból jelzéseket kap, ők azok, akik akkor csinosak, ha férfitársaság is lesz, mert egyébként jó a „kinyúlt póló és semmi smink” alapállapot. Biztosan ismerősek azok a mondatok, hogy „most nem fogyókúrázom, mert úgy sincs senkim” vagy a „nem akarok megismerkedni senkivel, azért nem is megyek fodrászhoz”. Ez szintén egyfajta hárítás, ami ugyancsak csalódást rejt magában. Alapvetően pszichológiailag nem az a jó, ha egy másik emberért teszünk meg ezt vagy azt, különösen, ami a nőiség kellékeit illeti.

Akinek jó saját magával a viszonya, az nem akkor szőrtelenít, ha buliba megy, és nem akkor veszi elő a csinos pólót, ha mások is látják. Ez a fajta igényesség valóban belülről fakad és nem a külvilág számít elsődlegesen, hanem az az érzés, hogy a tükörben ő maga mit lát. Aki a flörtölést szívesen veszi és ő maga is viszonozza pikáns félmondatokkal és kétértelmű utalásokkal, pszichésen jól reagál, és igazi nőként.

H.G.: Nem az van, hogy ez a pikáns válaszolgatás még több kisebbrendűségi érzést kelt az erre képtelen nőkben? Furcsa ebben a verbális észlelési versenyben részt venni.

Ismerek olyan lányt, aki irgalmatlanul felsliccelt nyelvvel él, szellemes és okos, bájos is nagyon, de be van zárkózva öt lakat mögé... Ha így vesszük, a flört verbális része nála alapjárat. De ezzel mégsem kerül senkihez közelebb.

Valószínűleg hozzá sem kerül senki sem közelebb.

T.A.: Attól, hogy egy nő látszólag nagyszájú és szívesen flörtöl, nem biztos, hogy könnyen megközelíthető személyiség. Előfordulhat, hogy ez valójában egy olyan "maszk", ami mögött rejtőzködő, félénk ember van, aki igazán közel nehezen enged magához bárkit is.

Kezd úgy tűnni, mintha a flört egy eszköz lenne, amelyik eltereli a figyelmet arról, hogy hol vannak problémáink saját magunkkal.

T.A.: Pontosan így van. A flört tulajdonképpen akkor működik jól, ha két nyitott ember találkozik. Ennek az alapfeltétele az önbizalom és az önértékelés. Azok a mondatok, amik arról szólnak, hogy egy nő szorong, mikor derül ki, hogy ő nem is csinos, csak most mondják neki, végig a saját félelmeivel küzd, amiken képtelen átengedni egy férfi udvarló agy flörtölő jelzéseit.

Én is tapasztalom, hogy látszólag felszabadult életet élünk, egyre többféle erkölcsi norma megengedett és tolerálható, de ezzel lényegében nem lettünk nyitottabbak.

T.A.: A fogyasztói társadalom nyitottsága valójában hatalmas elvárástömeget jelent, ami általában mindenkit megterhel. A nők szorongásai attól, hogy külsejük, nőiségük megfelelő-e, mely egyébként nem sokban különbözik a férfiak hasonló szorongásaitól, a flörtöt is kétféle irányba mozdíthatja.

Az egyik lehetőség, ha az egyébként habkönnyű epizódból súlyos, és nehezen kezelhető percek lesznek, amiben mindenki attól tart, hogy elég jól csinálja-e.

A másik - amit talán többször látni - a hamis könnyedség, vagyis az a súlytalanítási folyamat, amiben aztán a fontos érzelmek és jellemzők elveszhetnek, pl. egy jó poén vagy mozdulat érdekében.

Ha a világ tele lenne elégedett emberekkel, akkor kevesebbet flörtölnénk? Gergő, el tudsz képzelni egy flört nélküli világot?

H.G.: El, persze, erről szól a science-fiction. A nők, akik nem akarnak tetszeni másoknak! Nem a műfajjal van gond szerintem, hanem egészen egyszerűen csak a postázással. A flörtben pozitív, hogy felfrissülünk egymás pillantásában. Nőként, férfiként, de gyakran az összkép váltja ki belőlünk az elismerést, tehát elsősorban a kisugárzás kap egy jelzést, ami több, mint puszta szexus. Ezt tehát igazán megőrizhetnénk, a postázásra kell tehát figyelni, kinek, mikor, hogyan. Az elismerés még rendben, de ha ez egyben kezdeményezés is, akkor belesodródunk egy sor morális kérdésbe, mert ha ezzel az elismeréssel egy liason lehetőségét is felvillantjuk, akkor ott könnyen dől akár a párkapcsolati dominó, és ezt már nem tartom jónak.

Mit jelent a flört egy férfinak? Szerinted ugyanaz igaz rátok is, amit Annamari a fogyasztói társadalomról mondott?

H.G.: Mik is a női elvárások a férfiakkal szemben? Legyen jóképű, szellemes, sikeres, magabiztos. Ha csak e négy elvárást nézzük, máris keresztre vagyunk feszítve.

A flört azt jelentené, hogy van egy egyezményesen bevett, szelíd kódrendszer, ismerkedési abc, amellyel el lehet jutni egy bizonytalan hellótól a következő láthatás bizonyosságáig. De szerintem ma már bizonytalan, hogy egy visszakacsintás azt jelenti, hogy tiéd vagyok ma éjjel, vagy azt, hogy ha van kedved, ülj ide mellém. És ez nem csak a tapasztalatlanságból adódik, mert már pont megítélhetetlen, hogy kinél mit jelent. Ez függ persze a közegtől is jelentősen, de ilyenkor egy férfinak el kell döntenie, mi alapján kap bátorítást. Szerintem akkor jó tovább lépni, ha lánynál ugyanazt jelenti a gesztus, mint nála. Érdemes kicsiket lépni a másik felé, viszont lépni kell – akkor, és csak akkor, ha ismerkedni szeretnénk.

T.A.: Erről jut eszembe egy kis érdekesség, nemrég olvastam egy szakkönyvben, Brizendine (az UCLA pszichiáter professzorasszonya), kísérletei alapján a férfi és a női agyműködést vizsgálva mire jutott. A kísérlet során férfi és női csoportoknak egy házaspár semleges témáról szóló csevegését mutatták. A férfi kísérleti személyek agyában a szexualitás áreái egyre intenzívebb működést mutattak, míg a nőknél nem mutattak ki ilyen változást. A beszélgetést a férfiak flörtként fogták fel, míg a nők értelmezésében a látottak pusztán egy férfi és egy nő információcseréi voltak....

H.G.: Azért ez átejtős. Ezzel lehet indokolni a „nekünk mindenről a szex jut eszünkbe” tézist, azt hiszem. Szerintem ez sosincs önmagában. Ha egy házaspár hétköznapi beszélgetésére a férfiak gerjedtek, az azt jelenti, hogy a pornónak leáldozott, és a konyhai beszélgetések képesek olyan erotikus hozadékra, ami minden igényt kielégít. Viszont ez nincs így.

Ami a férfiakat illeti, hozzájuk ez most olyan adalék volt, ami azért félrevihet bennünket! Mintha alátámasztaná a "mind csak azt akarja" rosszízű megjegyzést. Pedig nem így van.

Egyre nehezebb megválaszolni azt a kérdést, hogy hol húzódnak a flört határai. A felmérésből is látszik, mennyire másképp gondolkodik erről egy nő, mint egy férfi.

T.A.: Szerintem a flört valódi határai ott húzódnak, ahol a két ember szavak nélküli kódrendszere megengedi. Vagyis azon a biztonságos határon belül, ahol még visszavonulni vagy előremenni is lehet. Azok a rossz helyzetek, amelyekben valamelyik fél tulajdonképpen saját jóérzéseinek a felduzzasztását reméli, és a másikat ehhez tulajdonképpen csak "használja". Aki, ha ezt komolyan vette, pórul is járhat.

A fogyasztói társadalom felpörgetett sebességében a mai kommunikáció is dinamikusabbnak látszik. Mintha nem lenne elég idő az érzelmekre, sokan érzik azt, hogy már "a tutit" akarják átélni, és nem szeretik a bizonytalan, fantáziákra és vágyakra épülő várakozást, aminek az egyik előszobája lehet a flört szituációja. (Mert azért nem zárhatjuk ki, hogy olykor valóban egymásra talál két ember.) Aki szorongásait csökkentendő, inkább gyorsan cselekszik, az flörtjében is túlzóvá válhat.

H.G.: Egyetlen jelenség, ami foglalkoztat: több barátomnál is észleltem, hogy reménytelenül hajtanak szerelmekre úgy, hogy a lányok folyamatosan visszajeleznek nekik pozitívan, de ezzel együtt nem „haladnak”. Olyan ez, mint egy folyamatos flört, ami képes izgalmi állapotban tartani a másikat, felkorbácsol az egyik oldalon, visszaigazol a másikon. Úgy tűnik, bevett szokás, de nagyon nem üdvözít.

És hogy hol vannak a flört határai? Addig menjünk egymáshoz közelebb, ahonnét még méltósággal vissza tudunk vonulni.