Amikor elnyersz egy állást, egy ideig hajt a megismerési vágy, ott az öröm, hiszen téged választottak ki a pozícióra húsz másik helyett. A próbaidő végére sokszor a lelkesedés lanyhul. Megszokottá válik a munka, aztán meg unalmassá. Kiderül, hogy a főnök egyre szeszélyesebb, a kollégák rigolyásak. Egyre kevesebb a kihívás, rutinszerűvé válik a feladat.
Tapasztalatom szerint a beosztottak ennek ellenére óvatos duhajok. Biztonságra törekvő igyekezetükben sokszor ragaszkodnak olyan pozíciókhoz, amelyekben már régen nem érzik jól magukat. Persze értem én: „Havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel” – ahogy a régi rigmus mondja. Ugyanakkor a beosztottak hamis illúziót is kergetnek. Ugyanis 30 napnyi biztonságuk van mindössze. A legtöbb helyen ugyanis ennyi a felmondási idő…
Másrészt kérdezem: van-e értelme olyan munkát végezni, amelyben nem leli örömét az, aki csinálja?
Ha azt mondod, unod az egészet, csak hát meg kell élni valamiből, akkor talán joggal kérdezem: miért nem váltasz? Ki kényszerít arra, hogy olyasmit végezz, amit unsz, ami nem szerez örömet, amiben nem lelsz kihívást?
A félelmed, hogy ha felmondasz, akkor oda az anyagi biztonságod? Esetleg fogalmad sincs, mit csinálnál szívesen?
Ha istenadta tehetséged van az alternatív gyógyításhoz, miért nem csinálod azt? Ha vonzódást érzel a gyerekekhez, miért nem foglalkozol velük? Urambocsá, ha számodra otthon lenni a családdal az öröm netovábbja, miért nem választod azt? Ha új ételeket, új ízeket kreálni a boldogság számodra, miért nem csinálod azt?
Ebből következően talán azt is érdemes lenne egyszer végiggondolni, létezik-e egyáltalán olyan munka, amit lelkesen, szívből, teljes erőbedobással lehet végezni?! Ugyanis a siker alapkövei a lendület, a teljes erőbedobás és a kitartás. Ha ez megvan valakiben, teljesen mindegy, hogy alkalmazott-e, vagy vállalkozást vezet, előbb-utóbb sikeres lesz.
Másrészt úgy látom, alapvetően a munka természetéhez tartozik az ismétlődés.
A titkárnő folyton leveleket bont fel, iktat, telefonál, szervezi a főnöke napirendjét.
A színész meg estéről estére ugyanazt az előadást mímeli. A kaszkadőr ismétli a veszélyes jeleneteket – elég, ha Jackie Chanre gondolsz –, a vezetők véget nem érő meetingeken prezentálnak. Mi ez, ha nem ismétlődés? Persze az teljesen más kérdés, hogy kívülről, a saját szempontunkból nézve mások foglalkozása izgalmasabbnak tűnik. Miért? Mert számunkra kihívást rejtegetne.
Mi hát a teendő, ha sikeres munkavállaló szeretnél lenni?
Először is változtasd meg a saját hozzáállásodat! Nem a főnöködét, még csak nem is a munkatársaidét, hanem a sajátodat. Másodszor változtasd meg a gondolkodásmódodat! Dolgozz teljes erőbedobással. Ne azért, mert megdicsérnek érte. Ne is azért, mert ez az elvárás. Önmagadért! A saját örömödért. Keresd meg a munkádban azt, amit másképp lehet végezni. Keresd meg azt, ami boldogsággal tölt el.
Ha a munkádban már nem találod ezt meg, akkor érdemes elgondolkodnod a váltáson. Érdemes új dolgokat kipróbálni, hogy megtaláld azt, amit szívből, jókedvűen, teljes erőbedobással tudsz végezni.
Ne félj! A siker nem marad el. Legfeljebb a kitartásod lesz próbára téve.
