Kutatás, részrehajlás nélkül
A számítógépes játékok kutatóinak témaválasztása többnyire tükrözi ki nem mondott előítéleteiket, hiszen általában azt vizsgálják, hogy az efajta szórakozásnak milyen romboló hatása van. Kivétel ezalól egy hazai kutatás, amely során két fiatal pszichológus megpróbált utánajárni az igazságnak. Tóth Dániel a Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia szakán szerezte diplomáját, jelenleg pszichológusként és kortárs segítőként dolgozik. Volt évfolyamtársával, Smohai Mátéval azt kutatták, hogy milyen hatása van a számítógépes játékoknak a felhasználókra. A téma kettősségét párosuk is tükrözte, hiszen míg Máté meg volt róla győződve, hogy a számítógépes játékok károsak, és be kellene tiltani őket, addig Dániel felhasználóként úgy vélte, hogy az ilyen jellegű szórakozás akár hasznos is lehet. Mára álláspontjuk egyre inkább közelít egymáshoz, a téma népszerűségét pedig az mutatja, hogy kérdőívük kitöltésére több, mint 3000 résztvevő vállalkozott az ország egész területéről, munkájukkal pedig OTDK első helyezést értek el. Dánielt kérdeztük az eredményekről.
Mi olyan csábító a számítógépes játékok világában?
Ez egy nagyon aktuális téma, több előadást is tartottunk már tanároknak, szülőknek. Régebben én magam is sokat játszottam többféle játékkal, sőt a mai napig előfordul, hogy leülök egy kis időre. A kutatásunk témája is személyes érdeklődésnek köszönhetően fogalmazódott meg. Mindenkinek alapszükséglete, hogy legyen örömforrás az életében, ezek keresése fontos, és egészséges dolog. Keith Bakker szerint, - aki a jelenleg Európában talán egyetlen számítógépes „játékfüggőséggel” foglalkozó intézmény vezetője - a hozzájuk kerülő esetek 90 százalékában, nem beszélhetünk függőségről. Én úgy vélem, hogy ma a problémás esetekben a játékok többsége pótszerként funkcionál.
Mit pótolhat a játék?
A számítógépes játék egy instant örömforrás, egy olyan közeg ahol egy önbizalomhiányos fiatal például komoly sikereket élhet meg, teljes biztonságban kipróbálhat rengeteg dolgot, hiszen ez csak játék. Ebben a térben azt csinálsz, amit akarsz, az lehetsz, aki akarsz, ami egy iskolai vagy otthoni környezethez képest óriási szabadság. Ha a családi problémák miatt az otthoni élet esetleg nem a nyugalom és béke szigete, akkor a virtuális világ ideális lehet, hiszen ott csak a játékos és a játék létezik, illetve még esetleg azok az emberek, akikkel együtt játszik. Különösen igaz ez azokra, akik nehezen ismerkednek, túlzottan gátlásosak, hiszen így ritkán kapnak a valódi környezetüktől pozitív visszajelzéseket. Amikor valaki leül játszani a gép elé, akkor külső szemmel azt mondjuk, hogy belemerül, elmerül, rabja lesz valaminek. Az ő élménye viszont az, hogy éppen hogy kiszabadul egy merev környezetből.
Szerinted léteznek hasznos játékok is?
Azt kell mondjam, hogy szinte bármelyik játék lehet hasznos. A kérdés inkább az, hogy milyen körülmények között? Kutatási eredmények azt mutatják, hogy a legtöbb játék fejleszti például a térbeli vizuális készségeket, a szem-kéz koordinációt és csökkenti a reakcióidőt. Úgy tűnik, hogy a két órás játékidő egy vízválasztó, vagyis a napi 1-2 óra játék segítheti a kikapcsolódást és a regenerálódást. Emellett még bőven jut idő minden másra, például barátokra, hobbira, sportra. Fontos megjegyezni, hogy a játék alapvetően nagyon jó, úgynevezett flow élménnyel jár, ami igen egészséges, fontos a kikapcsolódás és a rekreáció szempontjából. Például a Honfoglaló nevű kvízjáték esetében azt találtuk, hogy nem szippantja be a játékosokat, mégis szórakoztatja őket. A kvíz kedvelőinek iskolai teljesítménye magasabb volt az átlagnál, és jobb problémamegoldónak is bizonyultak.
Van-e olyan számítógépes játék, ami veszélyesebb a többinél?
A magas játékidő szinte mindig problémákkal párosul. Ilyenkor elkezdődik a szociális izoláció, megjelennek a fizikai tünetek, mint például a túlsúly, gerincproblémák, látásproblémák és az izületek károsodása, plusz az éjszakai játék révén a legveszélyesebb, a krónikus alváshiány.
Például az egyik legnépszerűbb internetes szerepjáték, a World of Warcraft esetében extrém magas játékidőt találtunk, ezalatt azt kell érteni, hogy a játékosok több mint harmada naponta több mint 4, sokszor 6-7-8 órát játszik. Ez időráfordítás szintjén olyan, mintha iskola mellett teljes állásban dolgozna. Egyébként ennél a játéknál megfigyelhető volt az alacsonyabb iskolai teljesítmény is. Ami azonban érdekes, hogy a játékosok az esetek 30%-ban a társas élményt jelölték meg fő motivációs erőként.
Mi vethet véget ennek az elszigetelődési folyamatnak?
Fontos megérteni, hogy aki már beszűkült a számítógépes világba, azt ugyanolyan megvonási tüneteket élhet meg pszichésen, mint például egy alkoholista. Ugyanakkor legalább ilyen fontos fejben tartani, hogy a játék ezekben az esetekben csak pótszer. A való életbeli pozitív élmények mindig jelentőségteljesebbek, mint a virtuálisan megéltek. Problémás helyzetben leginkább az segíthet, ha az életben elkezd magára találni a serdülő, például kialakul egy párkapcsolata, vagy elkezd egy új sportot. Amint egy igazán fontos dolgot, vagyis örömforrást talál a virtuális világ instant élménye helyett, fokozatosan csökkenni fog a késztetése a játékra. A korlátozás fontos, azonban ha már kialakult a napi több, mint két órás játékhasználat, akkor a megvonás önmagában nem old meg semmit, hiszen nem véletlenül merült el a fiatal ebben a világban. Ez egyébként nemcsak a fiatalokra, hanem az idősebb korosztályra is igaz.
Hogyan előzheti meg egy szülő a problémát?
Ez függ az életkortól is. Fontosak a korai évek, hiszen a számítógép és a tévé gyakran bébiszitter funkciót tölt be a család életében. A szülőknek tehát tudatosan oda kellene figyelniük arra, hogy a gyermekük ne töltsön 1-2 óránál hosszabb időt egyedül a képernyő előtt, legyenek szociális kapcsolatai és megtalálja a saját érdeklődési körét. Az is előnyös, ha a számítógép nem abban a szobában van ahol a gyermek alszik, hiszen úgy akár egész éjszaka játszhat titokban, így inkább egy közös térben helyezzük el a gépet. Ha nincs dolgozószoba, akkor a nappali is megteszi. Serdülők esetében fontos azonban megadni némi intimitást, például a fal felé fordítani a gépet, hogy ne érezze úgy, hogy mindig a háta mögül figyelik.
Mit tehet a szülő akkor, ha már kialakultak a rossz szokások?
A tiltás önmagában nem jelent megoldást, sőt még inkább tágíthatja a kommunikációs szakadékot a szülő és a gyermek között. Ilyenkor fontos, hogy a szülők egyetértésben legyenek és az új kereteket a gyermekkel együtt beszéljék meg, vagyis közös megegyezés szülessen. Az ilyen gyerek főként bátorításra, támogatásra szorul, és valamire, ami a játék helyett örömet okoz számára. Ha azonban már ott tart a helyzet, hogy egész éjszaka a gép előtt ül, akkor nincs kérdés, ezt korlátozni kell, mert az alváshiány hosszú távon biológiailag gyilkos. A legbölcsebb dolog, amit a szülő tehet, hogy megpróbál nyitni a gyermek felé, vagyis ha megkérdezzük tőle, hogy milyen játékkal játszik és mi olyan vonzó benne számára, akkor rengeteget megtudhatunk, a szükségleteiről és mi is jobban fogjuk tudni, hogy hogyan tudunk segíteni.
Tóth Dániel elérhetősége: tothdaniel01@gmail.com
