Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
… csak úgy tudok elmenni, ha a csiklómhoz nyúlok. T. pedig egyáltalán nem tud ezzel mit kezdeni. Mindig eltolja a kezemet, és arra kér, csináljuk már „normálisan”! Mintha nem lenne ez is tök normális. T. azt mondja, puhapöcsnek érzi magát, hogy nem tud „rendesen” kielégíteni. „Rendesen”, ez is milyen szó. Vagy jó a szex, vagy nem! Nem? Ha nem nyúlok oda, nem élvezem, ha odanyúlok, T. befeszül, amitől törvényszerűen én is. A szexnek meg lőttek. Tényleg akkora tragédia, hogy nem tudok másképp elmenni? – írja e-mailben hármas számú legjobb barátnőm.
Örök dilemma: klitorális meg a vaginális
Néhány szakértő úgy gondolja, van különbség hüvelyi és a klitorális orgazmus között. Utóbbi esetben az orgazmus kisebb terültre korlátozódik, de nagyon intenzív; a hüvelyi extázis pedig egész testet felölelő, mélyebb és erősebb érzés. Sok kutató azonban más álláspontot képvisel: a nő ölének e két területét nem lehet kettéválasztani, a kettő ugyanannak a rendszernek a része; és különbséget sem szabad tenni orgazmus és orgazmus között. Mára pedig az is bizonyított, fizikális inger nélkül is sokan képesek átélni az orgazmust. A nem elsődleges erogén zónák – mint a nyak – ingerlésével is kiváltható az élmény.
Először Freud volt az, aki megkülönböztette az orgazmus két típusát, a teóriája az volt, hogy a vaginális orgazmust az igazi érett nők élik át, míg a csiklón keresztül elért nemi öröm annak éretlen kistestvére. A pszichoanalitikus szerint a csikló és a pénisz az egyedfejlődés hajnalán ugyanabból a sejtcsoportból fejlődött ki, amiből a szakember azt a következtetést vonta le, hogy a csikló stimulálásával elért orgazmus fiús, nem nőhöz méltó. Teóriáját tudományosan nem tudta alátámasztani, hatása azonban súlyosan rányomta bélyegét a női szexualitásra.
Freud után 1940-es években jött Dr. Alfred Kinsey, aki nagyszabású kutatási programba kezdett, és több ezer férfi és nő szexuális viselkedését tárta fel (Kinsey-jelentés). Kinsey elméleti feltevéseit később a Masters és Johnson kutatópáros laboratóriumi vizsgálatai is alátámasztották, vagyis függetlenül az ingerlés helyétől, minden orgazmus egyenértékű, ugyanakkor a nemi csúcs szubjektív megélése nagyon eltérő lehet, ez többek között függ a lelki és fizikális állapottól, a környezettől. Kinsey-hez hasonlóan Shere Hite amerikai pszichológusnő is több ezer nőt kérdezett ki szexuális szokásairól, és beállt Kinsey-ék mögé: felesleges az orgazmusok tipizálása, mindegy, hogy közösüléssel vagy anélkül jut el a nő a csúcsra.
Csiklóanatómia
Freud hatására a szexuális anatómia sokáig mostohagyerekként kezelte a klitoriszt, nem tulajdonítottak túl nagy szerepet neki, a huszadik században kezdték mélyrehatóbban vizsgálni. A szexuális kutatások fontos lépcsőfoka volt, hogy felfedezték, a csikló nem egy pont, a felszín alatt egy kiterjedt és bonyolult hálózat lapul. Olyan érzékeny szerv ez, aminek csúcsán nyolcezer idegvégződés található – szemben a hüvellyel, ami alig rejt ilyen végződéseket. (A vizsgálatok szerint a nők alig több, mint tíz százaléka érzi biztosan, hogy hüvelyét megérintették).
Szakértők a klitorisz tizennyolc területét különböztetik meg, ezek egy része szabad szemmel is látható, mint a csikló csúcsa, vagy a csiklót borító csuklya, néhány területet finoman ki lehet tapintani, míg a többi – erek, izmok, idegek – a mélyben láthatatlanul lapulnak.
Ma már tudják, a klitorisz izgatása szükségszerű része az együttlétnek, ennek stimulálásával beindul a nemi vágy, a nő nedves lesz. Ha behatolás után a csikló izgatása abbamarad, nagyon sok nő csak felizgul, élvezi az együttlétet, de nem tud eljutni az orgazmusig. Ellenben ha a csikló izgatása nem szakad meg, a nők eljutnak a csúcsra, vagyis a kliorális ingerlés és a behatolás együttes hatása adja az élményt. Ebben az esetben célszerű, ha szex közben olyan szexpózok, technikák kerülnek előtérbe, ahol behatoláskor a csikló ingerlése folytatódik.
Kinsey és a többi szexuálkutató hatása azonban nem hagyott annyira mély nyomokat az emberiség szexualitásában, mint Freud – férfi elvárásokhoz igazított - elmélete, ami fél évszázadon keresztül tartotta - és szemmel láthatóan ma is tartja - magát: vagyis akkor igazi a szex, ha az orgazmus „rendesen”, a hüvelyen keresztül érkezik. De mi van, ha nem érkezik?
Már Arisztotelész is tudott róla, a nyolcvanas évekig a vizeletmegtartási problémákkal hozták összefüggésbe, ma leginkább a G-ponttal – a női ejakuláció története gyakorlati útmutatóval.
