Először is elárulnám, sose volt nekem olyan. Fogtam már a kezemben, amikor egy riport kapcsán szexshopban jártunk, és a fotós fiú megkért, tartsam én, mert olyan szép piros a körmöm, jól mutat majd a fotón. Mondtam, soha. Mondta, de, de, ne parázzak, csak a kezem fog látszani, na meg ő, a Vibrátor, turbófunkciós, enyhén görbített extra méret, antiallergén – grátisz izébirizgálóval. Ja, és hogy a jegygyűrűmet dugjam el, de azonnal, az olyan hangulatromboló.
Szóval, fogtam már olyat, de sose kapcsoltam be. És megmondom őszintén, bátor ember lévén, nem azért, mert nem mertem. Hanem mert szörnyen dühös vagyok rá.
Egyszer egy barátnőm bevallotta, hogy neki van. Méghozzá a szerelmétől kapta. Méghozzá szerelmi ajándék gyanánt, amikor a pasi fél év után hazatért Ausztráliából. Kicsit merev lett a mosolyom, mert milyen szerelem az, ahol vibrátorral ajándékozzák meg egymást? Vicces? Modern? Szexszabad?
Én akkoriban még a plüssmacinál meg az ezüst nyakláncon csüngő, kettétört szívnél tartottam. (Mondjuk, még most is inkább…)
Szóval a csaj megkapta a Vibrátort, irtó menőnek tartotta, abban az időben még nemigen lehetett itthon látni olyat, hát mindig a retiküljében hordta, és lépten-nyomon mutogatta, még a fiúknak is. A szerelme rég visszament Ausztráliába, sőt meg is nősült, de ő még mindig ezzel rémisztgetett mindenkit, mint a mutogatós ember. Aztán egyszer rászóltak, hogy hagyja már abba, nem nagy cucc, bárkinek lehet, interneten megrendelhető. A barátnőm akkor rádöbbent, ideje továbblépni, kukába vágta a Vibrátort, és férjhez ment egy szörnyen prűd pasihoz. Olyan prűd volt szegény, hogy kizárólag vaksötétben szeretkeztek. Szerelmüknek azóta négy gyümölcse van, már-már irritálóan boldogok, úgy tervezik, egyházi esküvőt is tartanak, mostanában együtt járnak hittanra. Jó, nem mondom, hogy a vibrátortalanság meg a vaksötét tette rendbe az életét, de azért mégis, mintha lenne valami halvány összefüggés, nem?
Kedves Dívány-olvasgató, most mondd, hogy egy álszemérmes, besavanyodott szerelemsznob vagyok! Lehet. De mentségemre szóljon, hogy egyáltalán nem haragszom azokra, akiknek Vibrátoruk van, és használják. Bármire is használják. Én csak a Vibrátorra haragszom, mert meggyőződésem, hogy hazug, álszent, illúziócsaló, -romboló. Olyan lehet, mint amikor anyu megcsinálta a szülinapomra a kedvenc kajámat – fokhagymás kacsacombot párolt káposztával, sült almával, krumplipürével –, de én influenzás voltam, és be volt dugulva az orrom, és egyáltalán nem éreztem se illatot, se ízt. Ott lebegett egy frenetikus ízorgia lehetősége, egy bazinagy kulináris orgazmus esélye, ehelyett mi maradt? Néhány húscafat a fogaim között – meg a plusz két kiló, amit felkaptam…
Na jó, gondoljuk végig, mire is jó a Vibrátor. Lehet, hogy növényt kikarózni, vagy habot verni is lehet vele, esetleg könyvjelzőnek. De maradjunk most az eredeti funkciójánál.
A Vibrátort abból a szent célból árulják, hogy gyönyört szerezzen. Kétféle embertípusnak szánták, az egyik szingli és magányos, és nagyon vágyna már egy kis szexre.
A másik nem szingli, nem magányos, hanem épp szexel egy pasival, és hopp, egyszer csak így szólnak egymáshoz szerelmesen: próbáljuk ki a Vibrátort is, juj, milyen izgi.
Az utóbbihoz nem igen tudok/akarok hozzászólni, mindenki azt csinál az ágyban, amit akar, és azzal, akivel/amivel akar. De már bocs, mégis milyen pasi az, aki megtűr maga mellett egy második szerszámot is?! Csak nincs gond a sajátjával? Titkon arra számít, hogy amikor a lány lehunyja a szemét, ő beügyeskedi a kis robotbránert, aztán learatja a babérokat? Vagy nincsen neki teste, keze, szája, hogy egy elemes bizgenytyűvel babrálgat, mikor épp a testek-lelkek eggyé válásáról, az érintésről, az érzékekről, az érzelmekről, a katarzisról lenne szó?
Az is lehet, hogy barátunk egyszerűen meg van veszve a kis elektromos, berregő kütyükért, mert ötévesen mégsem olyat kapott karira, hanem focit. Ez esetben javaslom, vonuljanak el ketten, ő meg az izé, berregjenek egy jót, és hagyják a csajt békén.
A másik esetben, vagyis ha a nő magányos, elhagyatott és kielégülésre vágyik, már-már érthetőbb a dolog. De gyerekek! Nem volna hasznosabb a Vibrivel eltöltött idő helyett szépen hajat mosni, sminkelni, és pasi után nézni? Egy igazi, hús-vér, tán nem olyan hetyke, mégis épkézláb ember után… Az azért mégiscsak helyesebb, nem? Jó, tudom, a Vibrátor nem szól bele, mit vegyél fel, nem kell mosni rá, nem falja fel a csokit a hűtőből. De akkor is! Mondd, mikor ölelt át utoljára a Vibrátorod úgy, hogy levegőt is alig kaptál? Arról nem beszélve, hogy egyetlen Vibrátor sem csinál utána rántottát, nem hoz be cigit, és nem nyomja meg a nyakad, ha közben elgémberedett.
Mérges vagyok, abbahagyom. Egyik Vibrátor sem érdemel ennyi figyelmet. Le velük!
