Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Isten szándékai kifürkészhetetlenek, tartja a mondás. A láthatatlanná tevő süvegben közlekedő Hádészra ez fokozottan igaz. Az általa képviselt tartalmakkal legtöbbször eszünk ágában sincs foglalkozni... Aztán, amikor lassú haladása közben képletünk fontos elemeivel is kapcsolatba kerül, akárcsak Koré, mi is egy csapásra alvilági birodalmában találhatjuk magunkat.
Homály és tehetetlenség
Esetenként korábbi hibás magatartásunk miatt, máskor teljesen ártatlanul, valamilyen brutális behatás következményeként. Ez érkezhet a külvilágból: természeti katasztrófa, háború, egzisztenciális összeomlás, legszeretettebb hozzátartozónk halála, baleset formájában. Vagy belsőnkből fakadóan: súlyos betegség, a megszállottság különböző tudatállapotai (romboló, de elemi erejű szerelem) és még sorolhatnánk az analógiákat.
Akár derült égből villámcsapásként szakadt ránk, akár hosszas előzményei voltak, most ugyanolyan tehetetlenek vagyunk, mint Perszephoné házassága első napjaiban. Csak ülünk, ülünk, totális depresszióba süppedve. Eddigi jól bevált stratégiáink nem működnek, sőt, ami még kellemetlenebb, tökéletesen ésszerűnek tűnő óvintézkedéseink is hatástalannak bizonyulnak. Pedig ezekre talán éppen abban az esetben kerítettünk sort, ha a vész bekövetkezte nem ért bennünket váratlanul. Amikor pedig azt hisszük, ennél rosszabb már nem jöhet, akkor kezdődik el csak igazán a haddelhadd.
Elhagytak az istenek?
Ezekben az életszakaszokban úgy érezzük magunkat, mint akit átok sújt. Úgynevezett okos ötleteink ugyanannyira, ha nem sokkal eredménytelenebbek, mint őrült húzásaink. Akárcsak a bibliai Jóbot, egyik veszteség ér a másik után, még legközelebbi hozzátartozóink, barátaink sem tudnak, vagy nem is akarnak segíteni. A lélek sötét éjszakájában az egész világ érzéketlen szenvedésünkre, kiáltó szavunk még valós életveszély esetén is süket fülekre talál. Aztán, az összeomlás végóráiban ott állunk eszköztelenül, vagy legjobb esetben is csak egy furkósbottal felfegyverkezve egy T-Rex kaliberű támadóval szemben.
Egyéni túlélő készletek
Azaz mégsem egészen így van. Ha a külvilágból nem is kapunk segítséget, saját magunkra támaszkodva mégis sikerülhet a lehetetlen. Ez a stratégia már mitológiai elődeink esetén is működött: a pöttöm Dávid egy parittyával győzte le Góliátot az óriást. Odüsszeusz is megmenekült a hatalmas Küklopsztól. Ha pedig túlságosan távolinak találjuk az ókori történeteket, a plútói fordulatokban bővelkedő Csillagok háborújából is meríthetünk néhány túlélési trükköt. (A kis Anakin Skywalker fogatversenye a Baljós Árnyakban, a gladiátorharc a Klónok támadásában, a Halálcsillag megsemmisítése a legkezdetlegesebb eszközökkel, Luke harca a Jedi visszatérben a Rangkorral...)
Az Erő velünk van
Oké, oké, de velük ott volt az Erő - akadékoskodhatnak azok, akik kételyeket táplálnak a Star Wars galaxissal szemben. Ha mocsárba ragadt vadászgépeket nem is sikerül felszínre varázsolnunk, a mi pszichés tartalékaink is okozhatnak azért olyan meglepetéseket, amelyek Yoda mesternek is becsületére válnának. Van amikor csakis ez ment meg a biztos haláltól. „Utólag nem tudom, hogy voltam rá képes…”, vagy „Úgy éreztem, zsigereim beszélnek hozzám, füle van a bőrömnek, egy, a javamat akaró, mégis személytelen erő vezet ki a tűzvonalból” - mesélik a különböző katasztrófa helyzetek túlélői.
Jó kérdés azonban, hogyan használjuk varázserőnket ha végre kikeveredünk a válságövezetből. A harcművészetekben a köldökünk alatt 2-3 centire elhelyezkedő tantien az az energiaközpont, ahonnan ezek az energiák felszabadíthatók. Nagy megrázkódtatások, életveszély hatására ez spontánul is bekövetkezhet, csodával határos módon megmenekülünk, de utána akár hosszú-hosszú évekre is kiéghetnek biztosítékaink.
Más esetekben, főleg ha mi magunk is együttműködünk a plútói folyamatokkal, „az Erő mindig velünk marad”. Például azért, mert sikerünkön felbuzdulva, immár jóval békésebb körülmények között hozzálátunk valamilyen, plútói eszköztárunkat folyamatosan kézügyben tartó módszer elsajátításához. Egy, a karakterünkre szabott harcművészeti irányzat, jóga, indiai tánc, meditációs gyakorlat mind-mind megfelel a célnak, ha rendszeresen, napi szinten végezzük.
Az agyalás nem elég
Bármelyik módszert válasszuk is, tudnunk kell, pusztán intellektuális eszközökkel nem juthatunk el egy plútói konfliktus megoldásáig. Ehhez testi, lelki, érzelmi, energetikai szinteken is a probléma gyökeréig kell hatolnunk. Elméleti felismeréseink csupán első lépések az úton, melyeket gyakorlati lépéseknek kell követniük. Talán egész életvitelünket gyökeresen meg kell változtatnuk, teljes erőbedobással dolgozva a megoldáson.
Akadályverseny hitelesebb önmagunk felé
Korántsem biztos az azonnali siker. Egy-egy rázósabb Plútó tranzit (a bolygó átvonulása képletünk jelentős pontjai felett) idején az élet arra a típusú rémálomra emlékeztet, amikor minden erőnkkel menekülnénk üldözőnk elől, de lábaink ólomsúllyal botladoznak. Kozmikus kiképzőtisztünk ilyenkor állhatatosságunkat teszi próbára, és nem is hagy békén mindaddig, míg ki nem kötünk valami hosszútávú, értelmes cél mellett. A hosszú, akár több éves vajúdást követően azonban akár egyetlen pillanat alatt is újjászülethetünk..
Megváltásunk útjának nem kell feltétlenül egyeznie a társadalmi elvárásokkal. Van, amikor homlokegyenest különbözik tőlük. Az esetenként igen szertartásos, körülményeskedő Plútó tesz a konvenciókra. Ha nem szolgálják fejlődésünket, nem állnak összhangban valódi lényegünkkel, rendeltetésünkkel elégeti társadalmi maszkjainkat.
Folytatjuk...
a szerző asztrológus
Kisbolygóvá fokoztuk le, talán hogy ne kelljen megtapasztalni az élet és halál megsemmisítő misztériumát – az alvilág komor urát már az ókori görögök sem kedvelték, de legalább áldoztak neki. A Plútó az asztrológiában. | Az alvilág ura és a psziché
Mint egyfajta kozmikus Hannibal Lecter, a jó öreg Plútó is benyújthatja a számlát – ám ez az állítólag életellenes princípium hosszú távon mégiscsak azt díjazza, ha az élet pártjára állunk. | A kozmikus Hannibal Lecter
