Akinek megy, az a világ legtermészetesebb dolgaként tekint az alvásra, míg aki forgolódik, fel-felébred, esetleg álmatlansággal küzd, bármit megadna egy pihentető éjszakáért. A rossz alvás hátterében gyakran a stressz áll, ám előfordul, hogy ennél bonyolultabb okokra vezethető vissza az alvászar. Ám úgy tűnik, a tudósok jó úton haladnak afelé, hogy megtalálják a megoldást. Azt már tudják, hogy egy ún. biológiai kapcsoló szabályozza az alvást.
Az Oxfordi Egyetem neurológusai úgy vélik, megtalálták azt a biológiai kapcsolót az agyban, ami az idegsejtek révén az alvást szabályozza, és reményeik szerint ezt az eredményt hamarosan be is vethetik majd az inszomniások és a más alvászavarokkal küzdők kezelésében – kecsegtet a Daily Mail.
Gero Miesenböck professzor és csapata ecetmuslicákon tesztelte az ún. biológiai alváskapcsolóról alkotott elméletét úgy, hogy az állatokból kiiktatták a mechanizmusban érintett neuronokat, aminek következtében inszomniássá váltak. A szakemberek azt feltételezik, hogy az embereknél is ez a rendszer, illetve ennek a zavara lehet felelős az alvászavarokért. A tudósok most azt próbálják kideríteni, hogy miként aktivizálható az agy ezen területe, mi az a biológiai jel, amire a kapcsoló reagál. „Amikor fáradtak vagyunk, ezek a neuronok az agyban hangos kiabálással jelzik, hogy ideje aludni menni" – magyarázta leegyszerűsítve a biológiai kapcsolgó normál működését Gero Miesenböck.
„A nagy kérdés most az, hogy mi lehet az a belső jel, amire ez a kapcsoló reagál, illetve, hogy mit figyelnek az alvást segítő receptorok, amikor ébren vagyunk. Amennyiben tudnánk, hogy ilyenkor mi megy végbe az agyban, akkor közelebb kerülhetnénk ahhoz a rejtélyhez, hogy vajon miért van szüksége az összes állatnak alvásra” – idézte a Daily Mail dr. Diego Pimentelt, a kutatás egyik munkatársát.
Ugyanakkor nem kizárólag az alváskapcsolón múlik az emberek és állatok alvásmintája: meghatározó szerepe van benne a belső órának, azaz a napi ritmusnak is. „Amikor a belső óra jelzi, hogy eljött az alvás ideje, működésbe lép a kapcsoló, és (a neuronok révén) fokozatosan erősödő jeleket kapunk" – magyarázza Miesenböck. A kutatók szerint az egész úgy működik, mint egy termosztát: folyamatosan méri a hőmérsékletet, aztán amikor már túlságosan hideg van, akkor bekapcsol. Vagyis amikor a biológiai szerkezet úgy érzékeli, hogy túl régóta vagyunk fent, a specializált idegsejtek az agyban működésbe lépnek, és jeleket küldenek, hogy ideje aludni. Ahhoz, hogy az elméletet a gyakorlatban, az inszomnia kezelésében is alkalmazhassák, további kutatásokra van szükség, de ha sikerrel járnak, akkor nemcsak a betegek életminőségén javíthatnak, de az ebből adódó szervi károsodásokat is megelőzhetik.
