1999-ben férfiak egy csoportja úgy döntött, hogy egy hónapig nem borotválkoznak, bajszot növesztenek, mert ezzel szeretnék felhívni a figyelmet a férfiak egészségére. A média - szerencsére - számos alkalommal számol be a nőket fenyegető betegségekről, és komoly, világméretű kampányokat láthatunk a mell- vagy méhnyakrákszűrések fontosságáról. Ugyanígy viszont az erősebbik nemnek is szüksége volna némi noszogatásra, hogy kezdjen el szűrővizsgálatokra járni, hiszen a prosztatarák például nagyon jól felderíthető az időben elvégzett szűrővizsgálatokkal, ezek hiányában viszont legtöbb esetben már csak előrehaladott állapotban fedezik fel.
A mozgalom a Movember elnevezést kapta, ami a moustache (bajusz) és a November (november) szavak találkozásából született (úgy, mint a Novembeard, ami a beard, azaz szakáll szó bevonásával készült). A mozgalom Magyarországon is jelen van, mi pedig, mivel a szűrővizsgálatok fontosságával és az erre való felhívás propagálásával maximálisan egyetértünk, annak ellenére is boldogan csatlakoztunk, hogy a szerkesztőség többsége nő. Szerencsére akadt köztünk újságíró kolléga, aki bevállalta, hogy ha már nekünk nem lehet bajszunk, a nevünkben is helytáll. Nem is aprózta el, bajusz helyett azonnal szakállat kezdett növeszteni. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott a hónap végére? Megírta és végig is fotózta.
Az előzmények
25 éves férfi vagyok és eddig eszembe sem jutott, hogy a párnapos borostán kívül bármilyen más szőrt megtűrjek az arcomon. Egyszerűen úgy gondoltam, öreges és nem illik hozzám, nem vagyok az a "karakter". Előre lelövöm a poént: a hónap vége felé közeledve egyre több barátom és ismerősöm köszönt a "Hú, de szőrös vagy! Amúgy jól áll!" mondatokkal. Mivel naponta fotózva nem lett volna annyira látványos a változás, három szakaszra osztottam a hónapot és november 10-én, 20-án és 30-án készítettem egy-egy képet.
10. nap
Általában eddig szoktam meghagyni a borostámat, így különösebb erőfeszítést az első szakasz nem jelentett. Még viszonylag rendezett volt az arcszőrzetem, és az ismerősök sem gyanakodtak, hogy mire készülök. 
20. nap
Egyre több ismerősöm nézett rám furcsán, egyszerűen szokatlan volt nekik ez, a másoknak amúgy még így is kevésnek tűnő arcszőrzet. Két dolog zavart: a szőrszálak már hosszabbak voltak a borostánál, viszont még nem volt akkora hosszuk, hogy viszonylag rendezetten álljanak; a másik pedig az, hogy rettenetesen kiszáradt az arcbőröm. A közvélekedés szerint az arcápolás csak a nők feladata, férfitől ilyesmi "buzis", én viszont inkább bekenem kétnaponta az arcom egy hidratálóval, és használok reggelente ajakápolót, minthogy hámló arccal és szájjal menjek közösségbe. Persze mindenkinek egyéni döntése, hogy melyik utat választja, de kritizálni azt, aki esetleg máshogy dönt, nincs joga.
30. nap
Az előző bekezdésben említettek miatt azt gondoltam, már nagyon fogom várni a hónap legutolsó napját, hogy a fotó után villanyborotvámmal újra nekiessek a burjánzó szakállnak. Csakhogy, mire idáig jutottam, magamnak is nehezen vallottam be, de megkedveltem az arcszőrzetem, amiben az is segített, hogy a barátok, rokonok és ismerősök kivétel nélkül mind azt mondták, hogy jól áll. Most azt várom, hogy megnőjön annyira, hogy egységesebbé váljon és ne álljon össze-vissza. A borotválkozást pedig megfontolom, mert nem biztos, hogy nemes cél nélkül valaha is lesz még egyszer egyhavi türelmem szőrnövesztésre. Új képességem: 30 nap után megtanultam becsukni a számat fotózás közben.
A Movember azért nem csak a szakállról szól!
Miközben a szakállunkal vagyunk elfoglalva (vagy nem), ne felejtsük el, hogy az egész mozgalom lényege valójában az, hogy odafigyeljünk magunkra. A 40 év feletti férfiaknál évente esedékes alapos orvosi vizsgálaton kérjük, hogy a prosztatánkat is vizsgálják meg. Igaz, hogy kissé kellemetlen, de gondoljunk arra: az időben felfedezett prosztatarák gyógyítható!Mit tehetünk a prosztatarák megelőzése érdekében?
A rossz hír, hogy sajnos semmit. Anatómiai okok miatt az önellenőrzés lehetetlen, és bár túlnyomó részt a 40 év feletti férfiakat érinti a betegség, a kialakulás valószínűsége az idő előrehaladásával egyre inkább növekszik. "Figyeljünk a vizeletünk színére és jellegére, véres vizelet esetén pedig mielőbb forduljunk orvoshoz. Negyven év felett már ajánlott évenként is megvizsgáltatni a prosztatánkat" - írja a Daganatok.hu felvilágosító portál.
Jó hír, hogy az időben felismert prosztatarák gyógyítható, vagy legalábbis visszaszorítható, féken tartható, és a megfelelő kezelésekkel prosztatarákon átesetteknek is lehetséges jó minőségű, lényegében tünet- és panaszmentes életet élni.
Milyen vizsgálatokra számíthatok?
Jelenleg négy fajta vizsgálat létezik: a rektális, az ultrahangos, a vérvételes és a szövetmintavételes.
Rektális: a legelterjedtebb, igen, ez az a mindenki fejében (és a viccekben) élő módszer. Az orvos gumikesztyűs kézzel, a végbélen keresztül történő tapintással ellenőrzi a prosztata nagyságát, érzékenységét. Ha rendellenességet (pl. csomót) észlel, akkor további vizsgálatokat végez el.
Ultrahangos: a rektálisra hasonlít, csak itt egy erre a célra kialakított ultrahangos gép vizsgálófejét helyezik fel.
Vérvizsgálat: egy vérvétellel vizsgálják a levett vér PSA- szintjét. Tapasztalat szerint prosztatarák esetén a PSA-szint jelentősen megemelkedik
Szövetmintavétel (biopszia): Teljesen megbízható, végleges diagnózist csakis a prosztatából vett szövet vizsgálatával lehet felállítani. A végbélen át vagy a gáttájékon a prosztatába vezetett tűvel a prosztata állományából több helyről (rendszerint a prosztata hat különböző szegmentumából) - szövetmintát vesznek ki" - olvasható a Daganatok.hu-n. Ezt a fajta vizsgálatot természetesen már csak nagyon megalapozott gyanú esetén végzik.
