Pelé 1940. augusztus 23-án látta meg a napvilágot Edson Arantes do Nascimento néven a brazíliai Três Corações-ban, ahol már életében szobrot kapott és utcát neveztek el róla. Puskás Ferenc Di Stefanót tartotta a futballtörténelem legnagyobb játékosának, de hozzátette: Pelét azért nem tartja annak, mert ő annál több.
Képes összeállításunkban felidézzük Pelé életének legnagyszerűbb pillanatait.
„Ő lesz minden idők legnagyobb játékosa...”
Tehetségét már egész fiatalon megcsillantotta, ezért edzője, Waldemar de Brito elvitte a Santos csapatához. A klub vezetőinek azzal mutatta be az iskolás kora óta Pelének becézett 15 éves fiút, hogy ő lesz minden idők legnagyobb játékosa, és a kijelentésével nem fogott mellé.
Többek között Pelének is köszönhetően a brazil klub történetének legnagyszerűbb időszaka kezdődött, a csapat tagjait egy szójátékkal csak úgy hívták: Os Santásticos. Számtalan állami bajnoki cím mellett a nemzeti bajnokságot is megnyerték 6 alkalommal a 60-as években. A Világkupát kétszer hódították el a Milan, illetve a Benfica legyőzésével.
1958: Pelé és az első brazil világbajnoki arany
A Santos nem csak klub szinten volt jelentős, ők alkották az 1962-ben és 1970-ben világbajnok brazil válogatott gerincét. A brazilok diadalmenete a világbajnokságok történetében azonban már 1958-ban, Svédországban elkezdődött, a térdsérüléséből felépülve kiváló formába lendülő, még csak 17 éves Pelével a csapatban.
A csoportmeccseken az osztrákokat és a szovjeteket is legyőzték (Pelé sérülése után ezen a 3. meccsen szállt be egy gólpasszal), az angolok ellen a két diadal közt elért döntetlen is elég volt a csoportgyőzelemhez. Pelé a gólgyártást ezután kezdte meg. A góljával gyűrték le Wales válogatottját a negyeddöntőben, hármat lőtt a franciáknak az elődöntőben, majd a fináléban duplázott, nagyban hozzájárulva az ország első (!) világbajnoki címéhez.
A mérkőzés összefoglalóját itt tekintheted meg (brazil kommentárral), 6:10-től a híres átemelős gól.
1962: a második világbajnoki diadal – egy sajnálatos sérüléssel
Pelé ott folytatta, ahol 4 éve abbahagyta, gólt szerzett a Mexikó elleni győztes meccsen. A következő találkozón azonban megsérült, és már nem játszhatott többet ezen a tornán. A helyére bekerülő Amarildo sokat hozzátett a végső győzelemhez 3 góljával, a döntőben egyébként azokat a csehszlovákokat verték meg a brazilok, akik ellen a korábbi csoportmeccsen megsérült Pelé, és akik egyébként minket is elütöttek a továbbjutástól a negyeddöntőben.
1966: A vébék történetének egyik legrosszabb bírói döntésének lett áldozata Pelé és a brazilok
Ha csak az eredményt nézzük, az első meccsen minden rendben ment, Pelé gólt lőtt, a brazilok nyertek. Sajnos azonban a bolgár játékosok folyamatosan rugdosták Pelét, aki sérülése miatt nem is tudott játszani ellenünk. (Ettől függetlenül a vébék történetének egyik legszebb gólját lőtte Farkas a magyarok által 3-1-re megnyert meccsen.) Portugália ellen aztán visszakerült a csapatba a 10-es számú brazil, de a portugálok ugyanazt tették vele, amit a bolgárok, többször brutális belépő áldozata lett, a bíró azonban nem állított ki senkit a durva portugál csapatból, és mivel akkor még nem volt cserelehetőség, Pelé a találkozó jelentős részét sérülten, sántikálva játszotta le. A brazilok a csoportkör után kiestek.
1970: a végleg elnyert világbajnoki trófea az utolsó vébéjén
Pelé 1966-ban végleg vissza akart vonulni a válogatottságtól, 1969-es visszahívását elsőre elutasította, de aztán a selejtezők 6 meccsén 6 gólt szerezve aktív részese volt a kijutásnak. A világbajnokságon, melyről tudta mindenki, hogy az utolsó lesz Pelé számára, jöttek a Pelé-gólok: a 3 csoportmeccsen 3 is, közben gólpasszokkal is segítette a csapat menetelését (a brazil gólok 53%-ban aktív szerepet játszott a világversenyen!). A döntőben aztán ő nyitotta meg a gólok során, Brazília 100. vb-találatát szerezve fejjel. Miután Brazília 4-1-re diadalmaskodott a döntőben, harmadszor is világbajnok lett, így örökre elnyerte a vébék ötletadójáról elnevezett Jules Rimet-kupát. Sajnálatos módon 1983-ban a brazil szövetség székházából ellopták a trófeát.
New York, New York...
1975-ben Amerikába szerződött Pelé, és 1977-ig a New York Cosmos csapatát erősítette. Olyan sztárok követték példáját a Tengerentúlra, mint Beckenbauer, Cruyff vagy Eusébio. Az utolsó idényében nézőrekordokat döntöttek, és meg is nyerték a Soccer Bowlt. Búcsúmeccsén a Santos és a Cosmos találkozott teljesen megtelt Giants Stadiumban (még Muhammad Ali is megnézte az összecsapást), Pelé mindkét hajdani csapatának mezében egy félidőt játszott, meccs közben az eső is eleredt. Egy brazil újság szerint még az ég is megsiratta a búcsút.
Neymar, az inspiráló utód
Brazília még kétszer nyert világbajnokságot, 1994-ben és 2002-ben. Nagyon készültek rá, hogy 20 év után megint sikerülni fog. A katari világbajnokságon a brazil válogatott a kórházban kezelt Peléért is játszott, aki a kiesés után megható üzenetben vigasztalta a szerinte sokakat inspiráló Neymart. Korábban azt nyilatkozta Pelé, hogy napjaink legjobb focistája vitathatatlanul Messi. De hogy ki a valaha volt legjobb focista, ebben a versenyben a legszűkebb elitben találhatjuk a Santos, a Cosmos és a brazil válogatott egykori 10-es számú játékosát, aki a világon az egyetlen háromszoros világbajnok, és bár a gólrekordjait előbb-utóbb megdönthetik (ahogy most Neymar tette), Pelé nagysága szemernyit sem fog halványulni.
Pelé, a brazil futball-legenda 82 évet élt.
