Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nőnap alkalmából azokra a lányokra és asszonyokra emlékezünk, akik megváltoztatták a hazai gondolkodást a nőkkel kapcsolatban, és bebizonyították, hogy a gyengébbik nem igencsak erős tud lenni.
Mi, akik a 20. és 21. században élünk, el sem tudjuk képzelni, hogy ne legyen alapjogunk, hogy tanuljunk, azonos jogok illessenek meg a férfiakkal, vagy éppen olyan szakmákban bizonyítsunk, amelyekben dolgozni korábban az urak privilégiuma volt. Ám ezeknek az erős nőknek a kiállása kellett ahhoz, hogy ma már ez természetes legyen.
Zrínyi Ilona – aki három évig védte Munkács várát
Zrínyi Péter és Frangepán Ilona lányaként született, már gyerekkorában négy nyelven beszélt. 1667-ben házasodott össze I. Rákóczi Ferenccel, majd miután özvegy lett, ahhoz a Thököly Imréhez ment feleségül, akivel együtt lett szervezője és vezetője a Habsburgok elleni kuruc felkelésnek. Azt követően, hogy Thököly fogságba került, Zrínyi Ilona három éven át nőként védte Munkács várát. 1688-ban aztán kénytelen volt engedni a császári csapatok ostromának. Megegyezést kötött, amelynek legfontosabb pontja, hogy gyermekeivel szabadon élhet. Ám a Bécsbe érkező Zrínyi Ilonától azonnal elveszik a gyermekeit; lányát,
Juliannát kolostorba viszik, fia, II. Rákóczi Ferenc pedig jezsuita gimnáziumba kerül, és anyja soha többé nem látja.
Még elbúcsúzni sem engedik. Végül Ilona rabcserével szabadul, és csatlakozik férjéhez, aki Törökországban él. Gondosan ápolja Thököly Imrét, ám végül ő hal meg hamarabb, 1703-ban. Hamvai a kassai dómban leltek nyugalomra.
Hugonnai Vilma – 50 évesen kezdhetett el praktizálni orvosként
Az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma 1847. szeptember 30-án született Nagytétényben, grófi családba. Szülei házitanítót fogadtak mellé. Édesanyja látta, mennyire érdeklődő és jó eszű, ezért biztatta, hogy tanuljon, ám sajnos nem tudta sokáig kísérni az úton; tbc-ben hunyt el. Vilma Pesten járt leánynevelő intézetbe, megtanult görögül és latinul, és nagyon érdekelték a természettudományos tárgyak. 18 évesen ment férjhez Szilassy György földbirtokoshoz, de ekkor sem hagyott fel a tanulással; a család könyvtárában tudományos könyveket olvasott.
Amikor egy újságcikkből megtudta, hogy a zürichi egyetemen nők és külföldiek is tanulhatnak, nyomban jelentkezett. Férje azonban nem támogatta ezt a törekvését, így ékszereit adta el, hogy szegényes zürichi életét fenntartsa. A svájci klinikán másfél évig dolgozott, ám hazahúzta a szíve. Itthon azonban nem ismerték el a diplomáját, így bábaként tevékenykedhetett. Szilassy azonban nem nézte jó szemmel felesége törekvését, hamarosan elváltak. Második férje, Wartha Imre igazi tudós elme volt, második házasságából született Vilma lánya, akit tragikusan korán veszít el tüdőbetegség miatt. 50 éves, amikor megnyílik a nők számára is, hogy egyetemre járjanak, így néhány vizsgát újra letesz, hogy hivatalosan is orvosként dolgozhasson. Több könyvet publikált, alapítója volt az Országos Nőképző Egyesületnek. 1914-ben, 67 évesen még hadisebészeti tanfolyamot végzett, betegápolói állomásokat létesített, ahol már 84 okleveles magyar doktornő dolgozott. Utolsó éveit magányban élte; 1922-ben hunyt el.
Steinschneider Lilly – Elsőként egy férfiak uralta világban
Ha a repülés elsőiről beszélünk, valószínűleg a Wright fivérek és Amelia Erhart jutnak az eszünkbe, ám van egy olyan első, akire mi lehetünk büszkék; Steinschneider Lilly, az első magyar pilótanő.
Lilly 1891-ben született módos osztrák–magyar zsidó családba. A lány műszaki érdeklődése hamar megmutatkozott; bár apja féltette a vezetéstől, ő titokban, ékszereit elzálogosítva szerezte meg a jogosítványt. Később aztán több repülőversenyt is látott nézőként, és ekkor eldöntötte, hogy ő is pilóta lesz. Sokáig azonban csak a partvonalról nézhette a kapitányokat, majd utasként emelkedhetett velük az égbe; így több távolsági és magassági rekordkísérletnél is jelen volt, igaz, akkor még nem az ő nevét jegyezte fel a történelem. Később azonban a korszak egyik legnevesebb osztrák pilótájától vehetett leckéket, és 1912-ben megszerezte repülési engedélyét.
Első bemutató repülését Nagyváradon tartotta, ahol az egész tömeg éljenezte, és igazi szupersztár lett az apró, törékeny nőből.
Aspernben motorhiba miatt érte baleset, majd a rákosi repülőtéren landoláskor buckának ütközött, ám karcolásokkal megúszta mindkettőt.
Az első világháborúban pilótaként akart szolgálni, ám ezt már apja nem nézhette karba tett kézzel, és közbelépett, így Lilly ápolónőként teljesített szolgálatot. Az orosz fronton ismerte meg Johannes Evangelist Virgilio Coudenhove-Kalergi von Ronspergheim grófot, akivel 1916-ban kötött házasságot, és akinek kedvéért még a repüléssel is felhagyott. A romantikus történet azonban szomorú véget ért: a második világháború alatt zsidóként egyre nagyobb veszélybe került, ezért elhagyta az országot. 1943-ban férjével elváltak, és mivel sem anyagilag, sem egészségügyi tekintetben nem engedhette meg magának, közös lányuk nevelését végül a grófra bízta. Első női pilótánk aztán teljesen elfeledve halt meg; még a pontos dátum és helyszín sem maradt fenn.
Slachta Margit – Az első női képviselő a Parlamentben
Lengyel nemesi családból származott, szülei házasságából rajta kívül még öt leánygyermek született. Évekkel később Slachta Margit apja takarékpénztár-igazgató lett, ám rosszul hozott döntései miatt a pénzintézet tönkrement, és a család is megroppant anyagilag. Később apja lányai egy részével Amerikába emigrált, ám Margit itthon maradt. A Miasszonyunk-nővérek tanárképző iskolájában német–francia szakos tanári végzettséget szerzett. 1908-ig tanított, ám még iskolai évei alatt hallott egyszer egy előadást a munkásnők védelméről, a patronázsról; először a tanítás mellett kapcsolódott be a szociális munkába, majd teljes állásban nővédelemmel kezdett foglalkozni. Az első között lépett be a Szociális Missziótársulatba. Előadókörutakra járt, és ő szerkesztette – illetve jó néhány cikkét is írta – a Keresztény Nő, majd Magyar Nő néven megjelenő újságot.
Hamar ráébredt, hogy a szociális jólétért országszinten szeretne tenni, így belépett a Keresztényszocialista Pártba, majd megszervezte a Keresztény Női Tábor pártját.
1920-ban a főváros I. kerületében nemzetgyűlési képviselő lett, így ő az első női képviselő Magyarország történetében. Politikai szerepvállalása azonban ellentéteket szült a missziótársulatban, így hamarosan néhány társával együtt eltávolították a szervezetből. Napokkal később megalapította a Szociális Testvérek Társaságát. 1931-től a munkásnők szervezésén fáradozott, többek között szociálismunkás-oktató intézetet is nyitott.
A zsidótörvények kapcsán Rómába utazott, hogy XII. Pius pápát kérje azonnali cselekvésre, de fő feladatának az emberek mentését érezte; a Thököly úti rendház udvarán bújtatta az üldözötteket. 1945-ben párton kívüli jelöltként ismét bejutott a parlamentbe, ám a kommunista párt térnyerése ellehetetlenítette. 1949-ben már a letartóztatás réme fenyegette, így Ausztriába szökött, és onnan az Egyesült Államokba emigrált. Azonban itt sem hagyott fel munkájával, többek között a Szabad Európa Rádióban is szerepelt. Az ötvenes évek elején még felcsillant a remény, hogy talán hazatérhet, ám véglegesen az Egyesült Államokban telepedett le. Az 56-os forradalom menekültjein is próbált még segíteni, ám élete utolsó éveiben visszavonultan élt. 1974-ben halt meg. Tizenegy évvel később Izrael Államtól Igaz ember kitüntetést kapott, majd 1995-ben a Magyar Köztársaság Bátorság érdemrendjében részesült.
Ha szeretnéd kvízben is kipróbálni, mennyire ismered a magyar történelem híres nőalakjait, kattints ide.
