Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A családi élet egyik legnagyobb stresszforrása lehet a félévi bizonyítványosztás, amitől nemcsak azért retteghet a gyermek, mert nem úgy sikerült, ahogyan szerette volna, hanem azért, mert nem úgy, ahogyan azt a szülők elvárnák. Most, hogy január 19-én lezárult az első félév, a szülőket és a tanulókat január 26-ig értesítik majd a bizonyítvány eredményeiről. Rosta Ágnes pszichológust, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szakmai munkatársát kérdeztük többek között arról, hogyan fogadjuk jól a gyermek iskolai értékelését, és arról, mit ne tegyünk még akkor sem, ha nem vagyunk elégedettek az eredményekkel.
Hogyan tekintsünk szülőként a félévi bizonyítványra?
A félévi bizonyítvány megmutatja, hogy hol tart most a gyerekünk, és lehetőséget ad a beszélgetésre, a következő félév tervezésére. A javításhoz pedig fontos megadni minden segítséget a gyereknek, és átgondolni, hogy a következő félévben mit fogunk másképpen csinálni, hogy jobb jegyeket kapjon. Akár elégedettek vagyunk, akár nem, a gyerek számára és önmagunk előtt is legyen nyilvánvaló, hogy a szeretetünk nem függ az elért eredményektől. A félévi bizonyítvány jó alkalom lehet arra is, hogy személyesen megbeszéljük az eredményeket a gyerek tanáraival, és hogy nagyobb rálátást, árnyaltabb képet kapjunk a gyerekünk valós teljesítményére.
Hogyan adjuk a gyermekünk tudomására a hazahozott bizonyítványával kapcsolatos érzéseinket?
Az érzéseinkről lehet és kell is beszélni, de ehhez szükséges, hogy a szülő tisztában legyen azzal, számára mit jelent a bizonyítvány, az iskolai eredmények. Sokan úgy gondolják, hogy a gyerek bizonyítványa sokszor a szülő „bizonyítványa” arról, hogy ő milyen szülő. Így sok szülő igazából másoknak szeretné megmutatni a jó bizonyítványt, és kevésbé beszélni arról, ami nem sikerült.
De mit jelent az, hogy nem sikerült?
Van olyan gyerek, aki szinte tanulás nélkül is színötös, más pedig vért izzadva javítja egyik félévről a másikra a kémia kettest hármasra. Az erőfeszítést, magát a tanulást kell(ene) értékelni, hiszen a jegy önmagában nagyon keveset árul el a mögötte lévő teljesítményről.
Érdemes a saját érzéseinkkel, önismeretünkkel foglalkozni, bizonyítványtól függetlenül is.
Ez segít abban, hogy szétszálazzuk, elkülönítsük, hogy pontosan mit érzünk és miért, ennek mekkora része szól a gyerekről és mekkora saját magunkról. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha nagyon intenzív érzelmeket élünk át ezzel kapcsolatban. Fontos, hogy szülőként is kifejezhetjük az érzéseinket – negatívat és pozitívat egyaránt. A gyerek életkorához igazítva lehet erről beszélgetni, és természetesen visszakérdezni, hogy neki milyenek az érzései. Ne felejtsük el feltenni magunknak azt a kérdést is: nekem milyen reakció esett volna jól a saját szüleimtől?
Mivel biztathatjuk a gyermekünket, ha nem úgy sikerült a bizonyítványa, ahogyan azt ő szerette volna?
Az erre való válaszadásban fontos tényező lehet, hogy felderítsük az okát, miért sikerült rosszabbul a bizonyítvány. Az elérendő cél a következő félévben mindenképp legyen reális, és egy olyan terv, ami megcélozza az ebben a félévben hátráltató tényezőket. Ezenkívül a fejlődés- vagy növekedésközpontú szemléletmód – growth mindset – segít abban, hogy építkezni tudjunk a nehézségekből, a kudarc lehetőség a fejlődésre.
A félévi bizonyítvány egy aktuális eredmény, ami felülmúlható, javítható, a képességek fejleszthetőek, gyakorlással, megfelelő stratégiával elérhetők jobb eredmények.
Jó, ha a szülő és a gyerek is tudatában van, hogy a jelenlegi teljesítmény nem egy rejtett és megváltoztathatatlan, öröklött adottság eredménye, hanem sokkal inkább a célzott erőfeszítés vagy annak hiánya okozza a sikert, illetve a kudarcot. Ekkor a kudarc – a rossz jegy – nem végleges, és nem azért történik, mert a gyerek buta vagy ügyetlen. Ezenkívül azt is tartsuk észben és beszéljük át a gyerekkel, hogy az iskolai bizonyítvány adott tantárgyi tudását – esetleg szorgalmát – jelenti, de semmiképpen sem a teljes személyiségét vagy a lénye egészét – ez nem írható le, vagy értékelhető egy számmal.
Melyik a legépítőbb és legrombolóbb szülői reakció?
A legrombolóbb szülői reakció a bántalmazás bármelyik formája, de a büntetés sem célravezető. A félévi eredmények általában nem meglepetésként érik a szülőt, de az semmiképp sem visz előre, ha olyan típusú beszélgetéseket kezdeményezünk, hogy „én megmondtam, hogy ez lesz”.
A legépítőbb talán az lehet, ha a szülő és a gyerek közösen, együttműködve próbálják felderíteni a rosszabb teljesítmény mögött álló okokat, és ezek alapján közösen kitalálják, hogyan tudnak javítani az eredményen.
A gyereket igyekezzünk önmagához mérni, a saját tavalyi, korábbi teljesítményéhez, vegyük észre az erőfeszítést, amit tett, és domborítsuk ki a tanulmányi eredményein kívüli pozitívumokat is. A tanulmányi eredmény csak egy része a gyerek teljes egészének, bármilyen érdemjegy is született, nem ez fogja meghatározni valakinek a teljes jövőjét.
Hogyan hathat a gyermekre, ha leszidjuk az eredményei miatt?
Érdemesebb a szidalmazás, büntetés helyett arra koncentrálni, arról beszélni, hogy miben kér segítséget, egyeztetni esetleg a tanárokkal, hogy milyen elmaradásai vannak, és ezeken dolgozni. A szidalmazó szavakkal előrébb nem jutunk, de a szülő-gyerek kapcsolat, a gyerek önbizalma láthatja a kárát, különösen, ha a saját feszültségünket, frusztrációnkat töltjük ki rajta, akár megszégyenítő módon.
Sajnos többször előfordul az is, hogy a gyerek nem mer hazamenni bizonyítványosztáskor, mert tudja, hogy mi vár rá otthon.
Ezt a szülő megelőzhetné, ha már a bizonyítvány kiosztása előtt beszélnének arról, hogy mi lesz, ha rosszabb eredmények lesznek. A szülő-gyerek közötti jó kapcsolat, a bizalom sokat segít ebben a helyzetben.
Mennyire káros büntetést alkalmazni egy rossz félévi bizonyítvány miatt?
A büntetés nem fog előrébb vinni, inkább kontraproduktív, és kárt okoz a szülő-gyerek kapcsolatban, a gyerek önértékelésében, semmiképp nem javaslom. A büntetés dühöt, frusztrációt, félelmet okoz a gyerekben, pedig pontosan arra lenne szükségük, hogy biztosak lehessenek abban, a szüleik szeretete nem függ a bizonyítványtól. A büntetéssel nem segítjük a gyereket a jobb teljesítmény elérésében.
Sőt, rosszabb esetben arra tanítjuk a gyereket, hogy nem bízhat bennünk, titkolóznia kell előttünk, félnie kell tőlünk.
Ráadásul a félévi bizonyítvány eredménye nem meglepetés a szülő számára, hiszen a félév során rendszeresen kap tájékoztatást a jegyekről. Büntetni valami olyasmiért, aminek folyamatában a részesei voltunk – közben esetleg nem is tettünk semmit ellene –, értelmetlen.
Kell-e jutalmazni a gyermeket egy jó bizonyítvány alkalmával? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem?
Jutalmazni, dicsérni lehet a jó bizonyítványt, különösen, ha tudjuk, hogy mekkora igyekezet állt mögötte. De pontosan a belső motiváció megtartása érdekében nem érdemes túlzásba esni a tárgyi ajándékokkal. A pozitív visszajelzés viszont, annak kifejezése, hogy mennyire büszkék vagyunk, jó dolog. Az, hogy mi a „jó” bizonyítvány, szintén szubjektív, ha a gyereket önmagához, korábbi eredményeihez mérjük.
Mennyire kártékony – egyáltalán az-e – megosztani a közösségi oldalakon a gyermekünk félévi bizonyítványát? Miért tarthatja ezt fontosnak egy szülő?
A szülő ilyenkor a büszkeségét szeretné kifejezni legtöbbször ezzel, de lehet önigazolás is mögötte, azaz, hogy „én jó szülő vagyok”, holott ez semmit sem árul el arról, hogy valaki jó szülő-e. A büszkeség természetesen érthető, de ezt inkább családi, baráti körben vagy személyesen a gyereknek kell kimutatni, így szól ez igazán róla, rólunk.
A bizonyítványok nyilvános megosztása egyébként több szempontból is problémás.
Egyrészt, mert a gyerek digitális lábnyomához fog tartozni. Azaz a róla fellelhető információt fogja gyarapítani, az ő adatai lesznek rajta, és mint tudjuk, ami egyszer felkerül az internetre, azt nem igazán lehet eltüntetni. Ezenkívül a gyereknek „ciki” is lehet ez, legkésőbb kamaszkorban már biztosan, akár iskolai zaklatás céltáblája is lehet ezáltal. A félévi bizonyítvány megosztása és ezáltal túlértékelése azt is üzenheti a gyerekünknek, hogy ezzel azonosítjuk őt, ami szintén túlzott nyomást, frusztrációt tehet rá.
Hogyan tudjuk őt motiváltabbá tenni?
Sok pszichológiai kutatás bizonyította már, hogy a külső jutalmazásnál (matrica, ajándékok stb.) sokkal fontosabb annak az elérése, hogy a gyerek belső motivációja fejlődjön. Ez képes hosszú távon fenntartani a kitartását és az érdeklődését.
A sok beszélgetés, az összefüggések megértése, az erőfeszítések értékelése segíteni fogja őt.
Az erőfeszítést, az elvégzett munkát is vegyük figyelembe, ne csak a cél elérését! Ha a gyerek rengeteget gyakorol, tanul, hosszú ideje készül valamire, akkor fontos, hogy kifejezzük, hogy büszkék vagyunk rá a kitartásáért, megerősítjük abban, hogy látjuk, mi mindent megtesz a cél érdekében, és ez óriási eredmény, attól függetlenül, hogy végül sikerül-e elérnie azt.
Hogyan tehetjük szorongásmentessé a bizonyítványosztás körüli időszakot a gyermek és magunk számára?
A félévi bizonyítvány jó esetben nem meglepetés. Az iskola-szülő és a gyerek-szülő között jó, ha folyamatos a kommunikáció. A leginkább úgy tehetjük szorongásmentessé ezt az időszakot, hogy egész évben nyomon követjük a gyerekünk tanulmányait, segítünk neki, ott vagyunk vele, és sokat beszélgetünk, kérdezünk. Annak a tudatosítása önmagunkban és a gyerekünkben is hasznos lehet, hogy semmiféle tudományos bizonyíték nincs arra, hogy a tantárgyi osztályzatok meg tudják jósolni gyermekeinkkésőbbi sikereit, hiszen azok az érdemjegyeknél jóval több összetevőből fakadnak. Az is fontos, hogy a gyerek sokkal több a tantárgyakra kapott számszerű értékelésnél – ami ráadásul egy aktuális helyzet, nem egy végső állapot.
Korábban már az év végi bizonyítvány súlyosabb következményei kapcsán kérdeztünk pszichológus szakértőt, olvasd el ezt a cikkünket is.
