A kolumbiai esőerdő legveszélyesebb állata elférne a tenyerünkben, mégsem ajánlatos babusgatni. A rettenetes nyílméregbéka mérge ugyanis halálos.
A levegő forró és párás. Növényóriások buja rengetegében haladunk. Az égig érő lombok között madarak vijjognak és majmok ugrándoznak. Óvatosan lépkedünk a sűrű páfránytakarón. Ekkor meglátjuk a dzsungel legveszedelmesebb lényét.
Egy banánpálma alsó levelén ül, élénk citromsárga színű, és alig nagyobb egy szilvánál.
Ha ragadozók lennénk, messzire elkerülnénk, ők ugyanis tudják, hogy a rettenetes nyílméregbéka pillanatok alatt képes lenne végezni velük.
Még cukinak is nevezhetnéd ezt a veszélyes békát
Egyetlen rettenetes nyílméregbéka mérge képes végezni tíz emberrel vagy húszezer egérrel. Jól tudták ezt a kolumbiai esőerdő őslakói is, akik az 1970-es évekig ennek az apró állatnak a mérgét használták a hatékony zsákmányejtésre.
Az összegyűjtött példányokat egy nádból készült csőben tartották, és amikor szükség volt a mérgükre, nyilukat ledugták a torkukon vagy hátsó lábukhoz dörzsölték, hogy felizgassák őket,
a békák pedig izgalomba jöttek, és fehér hab formájában mérget izzadnak a bőrük alatt található mirigyekből. A vadászok ebbe mártották bele nyílhegyüket, amellyel aztán majmokra és madarakra lőttek.
A nyílméregbákák által termelt batrachotoxin nevű vegyület azonnali bénulást és halált okoz, ha akármilyen csekély mennyiségben is a véráramba kerül. Nem véletlenül ezek a békák a világ legmérgezőbb állatai. Ráadásul nem csak a felnőtt egyedek jelentenek veszélyt. Az anyabékák ugyanis ebihalaikat megtermékenyítetlen petékkel táplálják, amelyeken keresztül az ő szervezetükbe is kerül a méreganyagból, így az olyan éhes rovarok, mint a szitakötők, kétszer meggondolják, mielőtt étvágyukat ebihalakkal csillapítanák.
De miért ilyen veszedelmesek?
Talán nem meglepő, hogy a nyílméregbéka mérgét védekezésre használja, azonban nem ez az egyetlen fegyvere, amelyet bevethet a ragadozók ellen.
Élénk színénüknek köszönhetően más állatok messziről elkerülik őket.
A nyílméregbákák családjának egyedei sokféle színűek és mintázatúak lehetnek. Találhatunk közöttük fekete, fehér, sárga, narancssárga, piros, zöld és kék békákat is. A legrikítóbbak egyben a legmérgezőbbek is. Ez logikus:a természetben az élénk színek veszélyre figyelmeztetnek.
A nyílméregbákák családja egyébként hosszú, 40-50 millió éves múltra tekint vissza. A Dél-Amerika északi esőerdejeiben élő ősök még nem voltak sem mérgezők, sem színesek, sokkal inkább hasonlítottak a mai varangyokra, mint modern kori leszármazottaikra. Egyes feltételezések szerint a bőr alatti mirigyeik toxikus vegyületének termelődése
az étrendjükben szereplő, mérgező hangyák fogyasztásának hatására kezdett beindulni.
Ennek hatására lettek mérges állatokká.
Ma a rettegve elkerült nyílméregbékák száma egyre fogyatkozik természetes élőhelyük fokozatos elvesztése és a chytridiomycosis nevű gombás betegség miatt. Több fajtájuk is fenyegetett vagy veszélyeztetett.
