Röhögés, kacagás, vihogás, hahotázás, viháncolás – nevezzük is akárhogy a nevetést, egy biztos: ha olyan helyzetekben tör ránk, ahol nem számítunk rá, esetleg nem illik, és még megfékezni sem tudjuk, akkor az bizony igencsak kínzó. De szívesen emlékszünk vissza rá, hiába volt ciki vagy épp nem odavaló. Cikkünkben ezúttal olyan helyzeteket gyűjtöttünk egy csokorba, amikor nem tudtuk abbahagyni a nevetést.
Eddigi életem során, ha nem is minden napra, de azért jutott bőven a nevetésből. A fuldoklós fajtából, amelynek sokszor nem is emlékszünk a keletkezési okaira, de pusztít és nyomorba dönt. Amikor nincs megállj, amikor érzed, hogy bizonyos helyzetekben azért ciki, mégis rázkódsz, prüszkölsz és csorog a könnyed. Egyszer egy közjegyzőnél tört rám egy ilyen, nem tudtam, hogy kezdődött, azt meg végképp, hogy mikor lesz vége. Mégis talán a legeslegemlékezetesebbek az iskolai röhögések voltak, amikor mondjuk fizikaórán elfojtott nevetésbe vegyült a bűnös nem szabad érzése. És mennyi helyen, mennyi váratlan szituációban szabadulhat ki a szellem a palackból!
Világrekorder nevető
Lehet, hogy Belachew Girma neve nem mindenkinek cseng ismerősen, ám ha megtudjuk, ki is ő valójában, garantáltan letörölhetetlen lesz a mosoly az arcunkról. Az etióp férfi három óra hat perces kacagásával ugyanis a világ leghosszabb ideig tartó nevetés világrekordere, így nem is csoda, hogy ráragadt a nevetésmester jelző. Girma, miután 2002-ben beállította az első nem hivatalos világcsúcsát az Impossibility World Challenger Games-en, kétszer is megdöntötte saját legjobbját. A jelenlegi rekord 2008 óta áll.
A férfi állítja, a nevetésnek köszönheti, hogy sikerült legyőznie a depressziót.
Többen jobb nevetni
A tudománynak van néhány válasza az emberi nevetés rejtélyére. Például az, hogy az emberek már 3 hónapos korukban, jóval azelőtt nevetnek, mielőtt megszólalnának. Az egyértelműen társadalmi funkciót betöltő nevetés egy módja például annak, hogy jelezzük egy másik személynek, hogy kapcsolatba kívánunk lépni vele.
Egy tanulmány során azt is találták, hogy a beszélgetésben résztvevők 46 százalékkal nagyobb valószínűséggel nevetnek, mint azok, akik csak hallgatnak.
De 30-szor nagyobb eséllyel nevetünk egy csoportban is, amelyet az a megfigyelés is alátámaszt, hogy a 2,5 és 4 év közötti kisgyerekek pedig nyolcszor nagyobb valószínűséggel nevetnek egy rajzfilmen, ha nem egyedül, hanem egy másik gyermek társaságában nézték.
A kacagás egészségesen tart
A nevetésnek számosfizikai egészségügyi előnye is van. Többek között növelheti az oxigénbevitelt, így serkentve a szívműködést, a tüdőt és az izmokat.
A kacagás endorfinokat, a testünk által termelt, jó közérzetet okozó vegyi anyagokat is felszabadít, amelyek boldoggá tesznek bennünket, sőt enyhítik a fájdalmat és oldja a stresszt.
A pulzusunk és a vérnyomásunk nevetés általi növelése, majd csökkentése ugyancsak feszültségoldó, ráadásul a stressz- és betegségcsökkentő neuropeptidek felszabadulásával még az immunrendszerünk reakcióját is fokozhatja.
Így nevettünk mi
Patrícia az egyetem utáni első munkahelyén „mutatkozott be” egy emlékezetes nevetéssel, ahol egyébként is mindig nagyon jó volt a hangulat. Egyszer épp egy telefonhívása közben gondolta úgy a vele szemben ülő szobatársa, hogy jó ötlet lesz a szénsavas ásványvizes üvegébe beledobni a pezsgőtablettát.
„A túloldalon épp felvették a telefont, amikor is a pezsgőtabletta felfutott, és egy jó adag hab az egyébként nálam jóval idősebb, tiszteletet parancsoló férfiú kollégám arcába fröccsent, ő meg ugrálva küzdött az elemekkel. Addig jutottam, hogy hogy XY vagyok a Z cégtől, bruhahahaha… – percekig nem tudtam abbahagyni a nevetést, állati kínos volt, mivel a nevemet és a munkahely nevét sikeresen elmondtam már.”
Végül elnézést kérve letettem a telefont.
Évának is a munkahelyén gyűlt meg a baja a fékezhetetlen nevetéssel: egy banknál dolgozott, amikor az egyik ügyfelét, Sántánét kellett felhívnia a cégénél.
Bemutatkoztam a központnál, és kértem Sátánnét. Bocsánatkérés, helyesbítés, de akkor már körülöttem röhögtek, és én is elkaptam. Addig nem is volt semmi baj, amíg a kapcsolás alatt a zene szólt, viszont amikor beleszólt a telefonba, én már csak könnyek között, elcsukló hangon halló-hallózni tudtam, és le kellett raknom.
Márta egy elektronikai üzlet információs pultjában dolgozott, amikor megtörtént vele a „megtörténhetetlen”.
„Aznap az én feladatom volt, hogy bemondjam: »Kedves vásárlóink, CD-osztályunkon a mai nap folyamán a Magna Cum Laude együttes dedikálja a CD-it.«
Odáig jutottam, hogy a »CD-osztályunkon«, utána elkezdtem röhögni, és persze egy darabig nem engedtem el a gombot, így az egész áruház hallotta a szép, vonyítós nevetésemet. A dedikálás végén Mező Misi énekes odajött hozzám, hogy ilyen jó felkonferálást meg életükben nem kaptak. Nagyon jó fej volt, bár azt hittem, elsüllyedek.”
Érthetetlen SMS
Viktória a német anyósa által a lányának küldött SMS miatt csuklott majdnem össze a nevetéstől. „Általában érthetetlen, amit mond, ír magyarul. A lányom ezt az üzenetet kapta tőle: »Finom a Zsiga? Picit sz.ros. De jó!« A lányom ezután írt nekem, hogy »Anyuuu, ezzel most mit kezdjek?« Na ekkor kitört belőlem a röhögés, folyt a könnyem, és meg kellett állnom.”
Kiderült, hogy az anyós amúgy fahéjas csigát küldött, ami egy kicsit száraz lett.
Esti mese röhögéssel
Bettina végképp nem számított arra, hogy egy este épp a Bogyó és Babóca Rossz álom című meséjének olvasásakor tör ki belőle a végeláthatatlan nevetés.
„Az egyik oldalon könyörög a kukac, hogy kapcsoljanak villanyt, mert sötét van, és ő fél. A következő oldalon pedig már mosolyog, mert kihúzzák a függönyt, és világít a hold meg a csillagok. Ekkor a 3 éves kislányom rámutat a mosolygó kukacra, és kérdi: »Ott már miért boldogult meg?«
Az alvásnak itt lőttek, mert nem tudtam abbahagyni a röhögést.”
Esküvőn, keresztelőn, tárgyaláson
„Valamikor huszonéve voltunk egy esküvőn. Az egész egyházi szertartás kicsit kabarésra sikeredett. Kis település volt, kicsi templommal, amibe alig fért be a násznép, helyettesítő pappal, aki a fennkölt eskető szöveg közben kérdezgette, hogy kit hogy hívnak, és néhányszor bele is bakizott. Már itt kollektív jókedv volt” – meséli Évi, aki szerint akkor szabadult el a pokol, amikor a kántor énekelni kezdett.
Az egyik örömapa volt a leghangosabb, fuldokolva nevetett az első sorban, közben a társaság nagy része a padok alá bújva próbált uralkodni magán, több-kevesebb sikerrel.
Judit ugyancsak egy menyegzői sztorit mesélt el, amely során a gyermeke okozott derültséget.
Amikor elkezdett a pap énekelni a templomban az unokatesómék esküvőjén, a kislányom megszólalt: »Ne már, én nem ezt akarom, hanem az Úristent!« Annyira röhögtünk a férjemmel, hogy alig bírtuk abbahagyni.
Timiék egy keresztelőn egy „hullámozva éneklő” néni hangja miatt olyannyira nem tudták visszafojtani a nevetésüket, hogy a férje kezéből szó szerint ki kellett venni a gyereket, hogy nevetés közben ki ne csússzon.
Eszter a válóperét nevette végig, de nem egyedül: azzal a férfival, akitől éppen vált.
„Barátságban váltunk el, a tárgyalás előtt volt még jó húsz percünk, és szokás szerint elkezdtünk hülyülni, beszélgetni, és előkerültek a poénos sztorik. Persze amikor bementünk a bíróhoz, is tovább folytatódott, nem bírtuk abbahagyni a nevetést” – emlékszik vissza Eszter.
A bíró végül megkérte őket, hogy legyenek egy kicsit komolyak, mert egyébként ez épp egy válóper.
Ezért nevetünk szomorú helyzetekben is
Természetesen van olyan is, hogy a végeláthatatlan nevetés a legbizarrabb helyzetekben szabadul ki. Például egy temetésen. Brigitta története is épp egy ilyen helyzetről szól, amelyben a férjével együtt kaptak röhögőgörcsöt. Ennek a jelenségnek egyébként van egy neve is, ez az ideges nevetés, amely tulajdonképpen az agy furcsa „játéka” a negatív érzelmek, események feldolgozására.
Az ideges nevetést inkongruens érzelemnek nevezik, amely során olyan érzéseket élünk át, amelyet az adott helyzet nem feltétlenül kíván meg.
A tudomány szerint a jelenségnek több oka is lehet: egyes kutatások szerint ezt a fajta mechanizmust a szervezetünk az érzelmek szabályozására használja, mások szerint viszont egy védekező mechanizmus lehet az olyan érzelmekkel szemben, amelyek kellemetlen érzéseket keltenek bennünk.
V. S. Ramachandran idegtudós úgy véli, hogy a nevetés segít a traumából való gyógyulásban, mivel eltereli a figyelmünket a fájdalomról, és a fájdalmat pozitív érzelmekkel társítja.
Ez lehet az oka annak, hogy az ideges nevetés még temetésen vagy más szomorú és traumatikus eseményeken is előfordulhat. Ha úgy érezzük azonban, hogy a kontrollálhatatlan, ideges nevetés túlnő rajtunk, érdemes utánajárnunk, hogy nem valamilyen betegség húzódik-e meg a háttérben.
