Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy friss amerikai kutatás az idősebb felnőttek viselkedését vizsgálta a társkereső piacon. A tanulmány központjában az állt, hogyan hat a párválasztásra a családi gondozási feladatok jelenléte. Elég markáns válasz érkezett a férfioldalról.
Lauren E. Harris a New Hampshire-i Egyetem Emberi fejlődés és családtudományok tanszékén végzett kutatásában az idősebb felnőttek romantikus partnerek keresésével és a randizással kapcsolatos tapasztalatait vizsgálta.
Idősebb korosztály a társkeresőkön
Az egyedülálló idősebb felnőtt népesség folyamatosan növekszik – a hosszabb élettartam, özvegység, és növekvő válási arányok miatt –, mégis keveset tudunk arról, hogy az idősebb felnőttek hogyan alkalmazkodnak a változó társkereső forgatókönyvekhez, és hogyan befolyásolja az életpálya különböző helyzete a szinglilét döntéseit.
Ezek adták meg a háttérgondolatát annak a 100 nővel és férfival készített interjús kutatásnak, amihez az alanyokat a 60–83 éves korosztályból, különböző online társkereső honlapokról válogatta össze Harris. Majd az interjúalanyokkal olyan témákról beszélt, mint a nemi szerepek, az online társkereső használata, a felnőtt gyermekek, az életkor és a szexualitás, valamint a Covid–19.
A férfiaknak az életkor vagy a családi háttér a fontosabb?
A férfiak gyakran kevésbé tartották kívánatosnak a korosztályukba tartozó egyedülálló nőket, ha azok nagymértékben részt vettek a felnőtt gyermekek vagy unokák gondozásában. Az egyedülálló nők viszont kívánatosabbnak találták azokat a korcsoportjukba tartozó férfiakat, akik közel álltak a családjukhoz, gondozási munkájukat „a jó jellem és a családorientáltság jelének” tekintették.
Néhány férfi úgy vélte, hogy a nők az unokákat helyezik előtérbe a romantikus kapcsolatokkal szemben, és ez sokakat megakadályozott abban, hogy egyáltalán kapcsolatot akarjanak folytatni a nagymamákkal.
A tanulmányban egy 65 éves férfi így panaszkodott régi kollégájára, akivel szívesen kötött volna romantikus kapcsolatot:
„Ő is egy olyan nő, aki annyira el van foglalva a gyerekeivel és az unokáival. Én ezt nem értem. Így akarja megtalálni a boldogságot? Azzal, hogy kizárólag nagymamáskodik?”
Egy másik, 69 éves férfi szintén csalódott volt, mert egyes nők nem voltak hajlandóak a szerelem miatt messzebbre költözni az unokáktól.
A férfiak olyan nőkkel sem szívesen randiztak, akik együtt éltek felnőtt gyerekeikkel. Úgy vélték, ez nagymértékben megakadályozza a kapcsolat intimitásának lehetőségét. Egyes férfiaknak tehát nem tetszett, hogy esetleg nem ők jelentik a nők számára a prioritást, ezért olyan romantikus partnert kerestek, aki „őket helyezi előtérbe, és nem anyáskodnak a felnőtt gyermekeik felett”.
Mit gondolnak az idősebb nők a párválasztásról
Néhány kiugró esetet leszámítva a nők teljesen másképp gondolkodtak. A férfiak társkereső profiljaiban olyan dolgokat kerestek, mint például, hogy szeretik-e a gyerekeiket, vagy hogy családcentrikusak-e, sokat nyomott a latban, ha az unokáikról is megosztottak fotókat, mert ez stabilnak és elkötelezettnek tüntette fel a férfiakat. Ahogy Harris megjegyzi,
„az életkor, a rassz, az iskolai végzettség, valamint a családi és szülői státusz tekintetében a nők a férfi családi értékeit pozitív jellemvonásnak és közös vonásnak tekintették, nem pedig annak jeleként, hogy a nők kevésbé lennének fontosak”.
Továbbá nem amiatt aggódtak, hogy nem ők lennének az elsők a férfi életében, inkább merült fel a férfiak gondozásának eshetősége. Különösen akkor, ha már volt egyébként is gondozási kötelezettségük, mutatott rá Harris:
„Az idősebb egyedülálló nők nagyon is tisztában voltak azzal, hogy a férfiak milyen módon igényelhetik az idejüket, figyelmüket és gondoskodásukat. Bár romantikus kapcsolatot és társat kerestek, a nők a kevesebb gondozási munka elvégzését helyezték előtérbe, ha az mondjuk, a férfi gyermekeinek felnevelését vagy a férfi ápolását jelentette.”
Ez arra engedett következtetni, hogy az egyedülálló idősebb nők, különösen ha elváltak vagy megözvegyültek, gyakran élvezik függetlenségüket, és csak kevesen hajlandóak erről lemondani. Ahogy Harris leírja:
„az idősebb nők társaságra és szexre vágynak, de sokan közülük nem hajlandóak kompromisszumot kötni azzal, hogy elveszítik önérzetüket és szabadságukat, hogy ezt megkapják. Sőt, a tanulmányok szerint sokan »inkább hajlandóak magányosak lenni, mielőtt feláldoznák a függetlenségüket«, ezért valószínűbb, hogy rövid távú kapcsolatot vagy társat keresnek, nem pedig férjet”.
Párkapcsolati zsákutca mindkét fél számára
Harris szerint egyértelműen látszik: az idősebb egyedülálló férfiak és nők zsákutcába kerültek.
„A férfiak olyan nőket keresnek, akik a párkapcsolatukat a családi kötelezettségeik fölé helyezik, a nők pedig óvatosak azokkal a férfiakkal szemben, akik ezt igénylik. Történelmileg a férfiak nyújtottak anyagi támogatást egy kapcsolatban, de mivel az idősebb nők ezt mint tulajdonságot leértékelik egy partnerben, a férfiaknak más tulajdonságokkal kell erősíteniük vonzerejüket, például azzal, hogy támogatják a nő függetlenségét, és nem növelik a gondozási feladatokat. Mivel a nők nem hajlandóak lemondani a szükséges vagy kifizetődő gondozási munkáról, és élvezik függetlenségüket, a férfiak nem biztos, hogy megtalálják a számukra legmegfelelőbb partnert.”
Ennek az a következménye, hogy több idősebb szingli maradhat egyedülálló, ahogy öregszik – bár, jegyzi meg a kutató, ez a nőket közel sem zavarná annyira, mint a férfiakat.
