A „pszichós” cikkek világában főleg arról szól a fáma, hogyan érdemes nemet mondani, és miért fontos meghúzni a határainkat. Ez valóban elkerülhetetlen téma az önismeretben, mégis felmerülhet a kérdés az ellenkezőjével kapcsolatban: mi a helyzet az igenekkel?
Az „igen” kimondása egyszerűnek tűnhet, de nem törvényszerűen az. A komfortzónánk elhagyása félelmetes lehet, ezért inkább gyakran a biztonságos ismerősséget választjuk. Sajnos a rossz hír az, hogy a fejlődési zóna a komfortzónán túl található, ezért az igenekre szükségünk lehet a komfortzónánk szélesítése miatt. Egy „igen” erőteljes hatással lehet pszichológiai jóllétünkre. Ha gyakrabban mondunk igent, az olyan új tapasztalatok, lehetőségek és perspektívák előtt nyithatja ki a kapukat számunkra, amelyekről egyébként lemaradnánk.
Az igenek serkentő hatása
A „nem” a határhúzás mellett az elkerülés eszköze is lehet. A nehéz érzéseket keltő helyzeteket pedig gyakran inkább a nemet mondás eszközével biztonságos távolságba helyezzük magunktól. Nem próbálok ki új dolgokat, nem ismerkedem új emberekkel, nem adok elő mások előtt, nem veszek fel bizonyos ruhákat, akkor sem, ha tetszik, és így tovább. A komfortzóna nagyon kényelmes, de az elkerült nehéz érzések végül képesek ide is beenni magukat azáltal, hogy az élettér túl szűkössé válik, és a szükségletek kielégítésére gyakran a fejlődési zónában van igazán lehetőségünk.
Az egyik fő előnye annak, ha többet mondunk igent, hogy növelhetjük az önhatékonyság érzését. Az önhatékonyság arra utal, hogy hiszünk abban, hogy egy adott feladatban vagy célban sikeresek lehetünk, vagy legalábbis képesek vagyunk elvégezni azt. Amikor igent mondunk egy új lehetőségre vagy kihívásra, akkor kockázatot vállalunk, és próbára tesszük készségeinket és képességeinket. Ha megtapasztalhatjuk, hogy képesek vagyunk a kihívások megoldására, megnő az önmagunkba vetett bizalmunk. Ilyenkor az elkerülés ellenkezője történik, és mindez egy pozitív visszacsatolási körhöz vezet, ahol a jövőben hajlandóbbak vagyunk új kihívások elé állni újra és újra.
Ha többször mondunk igent, az növelheti az autonómiaérzésünket és az életünk feletti kontroll élményét is. Amikor nemet mondunk az új tapasztalatokra, lényegében korlátozzuk magunkat és a lehetőségeinket. Ez a körülményeink feletti kontroll hiányának és a tehetetlenségnek az érzését keltheti. Ha gyakrabban mondunk igent, akkor aktívan úgy döntünk, hogy átvesszük az irányítást életünk felett, és pozitív irányba alakítjuk tapasztalatainkat.
Igenekkel a kapcsolódások felé
Ha több igent mondunk, az segíthet erősebb kapcsolatokat kialakítani. Ha igent mondunk a közösségi programokra vagy a másokkal való kapcsolatteremtési lehetőségekre, akkor új barátságokat építhetünk ki, elmélyíthetjük a meglévő kapcsolatainkat, és bővíthetjük az erőforrásként szolgáló szociális hálónkat. Ez pedig növelheti az elégedettség, az összetartozás és a társadalmi támogatottság érzését.
Hogyan építhetjük be az igeneket a mindennapi életünkbe? Néhány tipp a fejlődéshez:
- Kezdjük kicsiben: nem szükséges minden felmerülő lehetőségre igent mondani. Kezdjük azzal, hogy kéthetente egy új élményre vagy meghívásra igent mondunk, majd fokozatosan növeljük azt. Az igenek nem jelentik a félelem vagy szorongás megszüntetését, hanem a nehéz érzések ellenére az élménykerülések oldását adják nekünk.
- Gondoljuk végig a komfortzónánkat: a komfortzónánk felismerése is gyakran kihívás lehet. Vizsgáljuk meg magunkat, és akár vizuálisan rajzoljuk le a biztonsági zónánk méretét, és írjuk bele, mi tartozik oda. Írjuk köré azt, amit szívesen csinálnánk vagy kipróbálnánk, de nem tesszük. Akár azt is jelezhetjük, milyen messze vannak ezek a dolgok a komfortzónánktól.
- Legyünk nyitottak: olykor az igen kimondásához nézőpontváltásra van szükség. Próbáljunk nyitottabbak lenni és fejlődési hajlandósággal megközelíteni az új tapasztalatokat.
Ha az igeneket beépítjük mindennapi életünkbe, új tapasztalatok és élmények nyílhatnak meg előttünk, amik segíthetnek minket abban, hogy kiegyensúlyozottabbá válhassunk, és értelemmel töltsük fel a mindennapokat. Igent mondani azt jelenti, hogy önmagunkat választjuk a félelmeink helyett.
A CIKK SZERZŐJÉRŐL
Szabó Jennifer a Dívány pszichológus szakértője.
