Van egy könyvtár Dániában, ahol a könyvek beszélnek, mert a könyvek emberek, és az élettörténeteket az őket megélt valós szereplők mesélik el harminc percben azoknak, akik kikölcsönzik őket. Mindenkinek van címe: „munkanélküli”, „menekült”, „bipoláris” és így tovább – de a történeteket hallva gyorsan kiderül, nem szabad a borítója alapján megítélni egy könyvet. A kezdeményezés célja az előítéletek elleni küzdelem, és úgy hívják: az „Emberi Könyvtár”.
Ebben a különös könyvtárban nyitott könyv mindenkinek az élete, és az emberek kérdéseket tehetnek fel egymásnak bármiről, az életükről, a tapasztalataikról, hogy jobban megérthessék egymást. Ezt az innovatív és zseniális projektet több mint 70 országban alkalmazzák már.
Az élő könyvtár a megbélyegzés ellen küzd
A különös könyvtár, pontosabban embertár koncepciója egyszerű: a sztereotípiák megkérdőjelezhetők, ha valódi emberektől halljuk a történeteket. Az Emberi Könyvtárban, ahol az emberek könyvként kölcsönözhetők, olyan beszélgetések zajlanak, melyekhez általában más formában nem lehet hozzáférni. Minden emberi könyv egy olyan csoportot képvisel a társadalomban, amely gyakran például életmódja, meggyőződése, fogyatékossága, társadalmi helyzete, etnikai származása miatt előítéleteknek, megbélyegzésnek vagy diszkriminációnak van kitéve.
Itt leülhet egymással beszélgetni az „alkoholista”, az „autista”, a „bipoláris” és az „extrém külsejű”, a „molesztált”, a „muzulmán”, a „naturista”, hogy kérdéseket tegyenek fel egymásnak, és meghallgassák egymás történeteit. Ezeket az előítéleteket leggyakrabban olyan emberek táplálják, akik meg sem próbálnak megérteni másokat, és nem is kíváncsiak arra, hogy mi történt velük. Az Emberi Könyvtár szlogenje: „Ne ítélj meg senkit!”
Dánia után már évekkel ezelőtt Magyarországon, a Sziget Fesztiválon is megszólaltak a könyvek, hogy néhány percben életükről meséljenek. Ezeken a beszélgetéseken a legfontosabb és leggyakoribb témaként a kisebbségeket érintő kérdések merültek fel, beleértve a vallási vagy szexuális hovatartozást, valamint a diszkriminatív megítélés alá eső egyéb másságot.
„Állítsd meg az erőszakot!”
A kezdeményezést egy koppenhágai civil ifjúsági csoport találta ki akkor, amikor a baráti társaság egy tagját megkéselték az utcán. A fiatal túlélte a támadást, azonban a trauma arra ösztönözte a barátokat, hogy az eset kapcsán prevenciós programokat, beszélgetéseket szervezzenek. Így hozta létre öt dán fiatal az „Állítsd meg az erőszakot!” elnevezésű civil mozgalmat, és ebből nőtte ki magát az úgynevezett Emberi Könyvtár, amely első alkalommal a roskildei zenei fesztiválon debütált. Itt 75 könyvet mutattak be óriási sikerrel. A projekt az Európa Tanács érdeklődését is felkeltette, és 2003-ban bevette emberi jogi ifjúsági programjai közé.
A projektnek számos gyakorlati alkalmazása is van. A Glasgow-i Egyetemen háromszáz orvostanhallgatót ösztönöztek arra, hogy az Emberi Könyvtár olvasóivá váljanak annak érdekében, hogy elsajátíthassák az orvosként szükséges készségeket, hogy még véletlenül se ítélkezzenek. A programhoz való csatlakozást az egyetem azzal indokolta, hogy az orvostanhallgatóknak széles tudásbázissal kell rendelkezniük, amelyet a hagyományos könyvekből elsajátíthatnak, de ahhoz, hogy valóban hatékony és együttérző orvosok lehessenek, egyéb kifinomultabb készségek fejlesztése is szükséges. Ilyen a kommunikáció, az empátia, a meghallgatás képessége, a reflexió, és mi mással érhetik el ezt jobban, mint olyan interakciókon és kapcsolatokon keresztül, ahol az emberekkel és az általuk megélt tapasztalataikkal találkozhatnak. Ehhez kiváló lehetőséget nyújtanak az emberi könyvek.
A könyvszerepet mindenki önkéntesen vállalja
Az Emberi Könyvtár éppúgy működik, mint egy hagyományos könyvtár: az olvasók kikölcsönöznek egy „könyvet” egy rövid időre. Ha elolvasták, visszaviszik, és ha szeretnének, kikölcsönöznek egy másikat.
Ám itt a könyvek emberek, és nemcsak beszélnek, de beszélgetnek, válaszolnak is az olvasók kérdéseire, és akár ők is tehetnek fel kérdéseket.
Az Emberi Könyvtár biztonságos teret teremt a párbeszédhez, ahol a témákat nyíltan megvitatják az élő „könyvek” és olvasóik. Fontos, hogy a könyvszerepet mindenki önkéntesen vállalja, és hajlandó akár kényes kérdéseket is megválaszolni.
