Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
„Svájcban nincsenek hirtelen, kapkodva hozott intézkedések, sem hangos botrányok. Talán azt mondanám, olyan az élet, mint a nemzeti ételük: a fondü. Amikor túl forró, ehetetlen, amikor langyos, nem áll össze. Meg kell találni azt az ideális hőmérsékletet, amin pont jól működik” – meséli sok egyéb mellett Hédi, aki 12 éve él Svájcban.
Az építészmérnök lány svájci férjével és kislányukkal élt már német és francia kantonban is a luxusban és természeti szépségekben gazdag, de egyszerre puritán és letisztult országban, ahol még a négy hivatalos nyelv sem zavarja össze a gördülékenyen működő adminisztrációt. Mindez sok külföldit vonz Svájcba, ahol 10 év alatt állampolgár lehet az ember. Így Hédiék sem számítanak extrán vegyes családnak, holott a magyar lány svájci férjének sógornője francia.
Így került magyar nőként Svájcba
Hédi a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett építészmérnökként, de addigra már eltöltött egy kis szakmai gyakorlatot egy lausanne-i építészirodában, ahol megismerte későbbi férjét. Friss diplomásként az éppen kibontakozó gazdasági világválság elől menekülve adta magát a helyzet, hogy svájci barátja mellett próbáljon szerencsét, és valóban, Zürichben még ebben a helyzetben is meg tudott élni a gyakornoki fizetésből. Ahogy párja munkái újabb és újabb városokba szólították őket, úgy ismerkedett meg Hédi is egyre több svájci várossal, kantonnal, nyelvjárással, emberekkel, élethelyzetekkel, miközben kislányuk révén szülőkké is váltak.
Nagyvárosból kisvárosba, majd még kisebbe
A Budapest zsibongó, belvárosi VI. kerületében felnőtt Hédinek még Zürich és Genf is csendes városkának érződött az elején, de amikor a Genfi-tó partján fekvő, alig 20 ezer lakosú Vevey városába kötöztek, Hédi kijelentette, ennél kisebb helyre már nem hajlandó menni.
„A svájci élet amúgy is sokkal természetközelibb, nyugodtabb. Még az úgynevezett nagyvárosokból is rövid időn belül és könnyen kijutni a természetbe, hogy kiránduljon vagy síeljen az ember, ezért itt természetes, hogy mindenki sportol” – mondja Hédi. „Az élet sokkal puritánabb. Szembeötlő volt, amikor idekerültem, hogy a boltokban, amik este hatkor-fél hétkor biztosan bezárnak és vasárnap nincsenek nyitva, sokkal szűkebb a választék, mint otthon, akár élelmiszerről, akár ruházatról legyen szó. Először furcsállottam, aztán rájöttem, hogy ez tökéletesen elegendő, főleg úgy, hogy a szűkebb választék nagyon jól van megválogatva.”
A jó munka érték és elvárás
„Talán az első, ami szemet szúrt, hogy aki rosszul dolgozik, hamar ki is kerül a munkahelyéről, mert a jól elvégzett munka itt nemcsak érték, de elvárás és természetes felelősség is. A gyes 3-4 hónap. Egy munkahelyen eltöltött 10 év után az állam által biztosított felmondási idő minimum 3 hónap. A munkahét kantontól függően 40-42,5 órát tesz ki, és az embereknek nyugdíjaskorukig mindössze évi 4-6 hét szabadságuk lehet. Ugyanakkor sokan dolgoznak 60, vagy 80 százalékban a teljes munkaidő helyett” – adja hírül az építész édesanya.
Alapvető, hogy svájcióra-pontossággal és jól működjenek a dolgok,
de ha valami mégis akadozik, azt megjavítják. Ennek megfelelően a posta és a vasút kifogástalanul szuperál, az egészségügy és az oktatás is korrektül funkcionál.
Ma csábító gazdagság, régen kiszolgáltatott szegénység
„Ez a ma igencsak csábító jólét és gazdagság nem volt mindig így” – tudjuk meg Héditől. „Svájc 200 éve még egy nagyon szegény kis hegyi ország volt, nagyhatalmak által körülvéve, lakói egymás között is sokat háborúztak. Helyzetük az elmúlt 200 évben stabilizálódott, ennek a gyümölcse látszik most, és persze már van egy nagyon gazdag luxusréteg is az óraipar, a banki szektor vagy a biztosítók vezető szereplőiből.”
Hogy is működik minden?
„Az állam nem igazán szól bele az emberek életébe, nem segít túlságosan, de nem is köti meg őket, mindenki maga boldogul” – mutatja be tapasztalatait Hédi. „Ehhez kell az is, hogy a törvények, jogszabályok könnyen érthetően és hozzáférhetők, az adminisztráció elég egyszerű és gördülékeny legyen. A társadalombiztosítás például magánkézben van. Drága, mert a legolcsóbb havi opció kerül annyiba, amennyit otthon egy év alatt fizetnék ki, de a cserébe kapott szolgáltatás minősége is kielégítő. Az ember kétszer meggondolja, hogy lemenjen-e a háziorvoshoz, de ha rászánja magát, többnyire jó tapasztalatokat szerez” – avat be a svájci létbe Hédi.
„Ez a jólét generációk óta vonzza a letelepedni vágyó, jómódú külföldieket: németeket, franciákat, olaszokat. Sok közösségnek ha már akár a fele svájci, az is sok, így a saját országukban a külföldiekkel kerülnek konkurenciába. Én dolgoztam építeszirodában Zürichben, Lausanne-ban és Genfben, de rengeteg külföldivel találkoztam mindenhol, ahogy az itteni barátaim többsége is más nemzetiségű, a férjemen keresztül megismert helyieken kívül” – mondta el.
Nyelvek és kultúrák
Svájcban összesen négy hivatalos nyelv van. „A svájci németet otthonról hozott nyelvtanulással képtelenség megérteni, nekem egy év alatt sem sikerült megszoknom. A francia dialektus közelebb áll az eredeti francia nyelvhez” – magyarázza Hédi. „Mivel nincs saját nyelv, hanem a környező nagy országok nyelvét beszélik, ezért a helyi kultúrának is nagy a konkurenciája a francia, a német, vagy akár az olasz kulturális kínálatban. Éppen ennek köszönhetően a valódi helyi kezdeményezéseket nagyon komolyan támogatják.”
Új élet, új célok
A Covid két évét Magyarországon töltötték, majd visszatérve Svájcba Hédi újra nagy fába vágta fejszéjét. Osztrák matematikus barátnőjével, aki mellesleg férjének munkatársa, korábbi varrószenvedélyüknek hódolva átadták magukat álmaiknak: a pontos szerkesztés és a precíz számítások világában élő két fiatal nő eleinte csak kedvtelésből varrogatott együtt, majd szabászképesítést szerezve saját ruhamárka építésébe fogott.
A matematikus és az építészmérnök páros rájött, hogy ruhát modellezni, szabásmintát fejleszteni nagyon ismerős és élvezetes terep mindkettőjüknek. Ami az egészben új, az mindennek egy dinamikus textilre adaptálása. A kizárólag Európából beszerzett alapanyagokkal, saját kezűleg dolgozó lányok a magas minőség elkötelezett hívei, s valóban mérnöki pontossággal, ugyanakkor élénk kreativitással alkotják meg különböző, geometriai bravúrokat rejtő kreációik prototípusait. Mára ott tartanak, hogy a kis darabszámú kollekciókat különböző svájci városok designerbutikjaiban kezdik terjeszteni. Atudatosság és a variálhatóság jegyében is fejlesztett darabokhoz a leeső textíliákból kiegészítőket, ékszereket készítenek, így garantálják a szín- és formavilág harmóniáját.
