Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Susogós melegítő, walkman, átszökdösés egymás szobájába, rémtörténetek mesélése alvás helyett… A kilencvenes évek osztálykirándulásait elevenítjük fel.
Alsóban buszos egynapos út az állatkertbe, felsőben ottalvós, sőt háromnapos osztálykirándulás, amit egész évben lehetett várni, vagy a szorongósabbak egész évben töprenghettek, milyen ürüggyel maradjanak otthon. A nagy nap reggelén gyülekezés az iskola udvarán, az aggódósabb szülők elkísérik a gyerekeket, megvárják, hogy elinduljon a busz.
Kötelező felszerelés: walkman, szalámis szendvics, övtáska
A menőbb lányok külön erre az alkalomra daueroltattak, valamiért ez volt a nagylányság egyik szimbóluma a kilencvenes évek hajnalán. Susogós melegítő, széldzseki, övtáska. Előző nap gondos pakolás, lelkiismeretesebb szülők által ellenőrizve, menő gyerekek Budmil, kevésbé menők kínaiban vásárolt hátizsákba. Romantikus vágyálmok arról, hogy a kiszemelt sráchoz/lányhoz közelebb kerülhetünk. Walkman, tartalék ceruzaelemekkel. Fényképezőgép 24 kockás színes filmmel. Nejlonzacskóban szalvétába csomagolt májkrémes, párizsis vagy szalámis szendvicsek tömkelege, a szalvétában délutánra már kiszáradt a szendvics, és a papírdarabkák rátapadtak a paprikára. Esetleg rántott húsos szendvics a pályaudvarról, ha vonattal mentünk. Kulacsban tea vagy kis dobozos italok, kötelező Sport szelet, ropi, Dunakavics, franciadrazsé, hányósoknak Daedalon. Amint két métert gurul a busz, mindenki zörgeti a zacskót, bontja ki az otthonról hozott szendvicseket.
Az emlékezetes kókuszos illatosító
A menők a busz hátuljában ülnek, a hányós gyerekek elöl, hogy kilássanak a szélvédőn. Zacskó a keze ügyébe készítve, de még így is megesik, hogy alig hagyjuk el a város határát, meg kell állni, mert valakinek hányni kell. A büdös benzinszag, kókuszos autóillatosítóval keveredve annak is meghozza a kedvét a rókázáshoz, aki egyébként nincs rosszul utazáskor. Kötelező éneklés a buszon, merészebbek hordozható elemes magnót is hoznak, aztán szólhat egész úton a 8 óra munka…, A börtön ablakában vagy A halászkirály legendája, esetleg a Bonanza Banzai, a Guns´n´Roses (leginkább a Don´t Cry vagy a November Rain). Többi walkmenessel a kazetták cserélgetése. Folyamatos figyelmeztetés a tanároktól, hogy üljünk már le, ezután cetliken üzengetés. Igazi menő srácok gitárt is hoznak, azzal kábítják majd a csajokat az esti tábortűznél.
Megérkeztünk!
Érkezés után a piros telefonfülkéknél sorban állás, hogy hazaszólhassunk: rendben megérkeztünk! Szállásfoglalás, csalódottan tudomásul véve, hogy nem a menőkkel alszunk egy szobában. Közös zuhanyozó szemrevételezése, elámulás azon, hogy habtestünket akár az utcáról is szemügyre veheti, aki épp arra jár. Koszos csempék, koszos vécék, igénytelen matracok, viseletes ágynemű. Érkezés után azonnal összebalhézni a másik ott lévő idegen osztállyal, ha esetleg külföldi, megtanítani magyarul káromkodni.
Éjszakai élmények
Unalmas kötelező programok után a várva várt este, a legidősebbnek kinéző fiúk a közeli kisboltból szerzik be a Cherry Brandyt vagy az Éva Vermutot. Senkitől nem kérnek személyit az alkoholvásárláshoz. Vacsora, utána esetleg tábortűz, előkerül a gitár. Sötétedés után kötelezően kipattan valakinek a fejéből, hogy másszunk éjszaka hegyet vagy menjünk az erdőbe túrázni. A résztvevők vagy eltévednek, vagy legurulnak, vagy szimplán csak berúgnak.
Előkerülnek a cigik is, valaki mindig hoz egy dobozzal, de az is megesik, hogy a sötétben nem látjuk, melyik végét kell meggyújtani. Nem baj, így is, úgy is rettenetes, aki a buszon nem hányt, most biztosan fog. Éjszaka sokáig vihogás, átszökdösés mások szobájába, nem alvás az ajtó előtti lármától. Rémtörténetek gömbvillámról, ufók által elrabolt kisgyerekekről, szellemekről. A tanárok éjjel járőröznek, nehogy megszökjön valaki, esetleg ha lazának és fiatalosnak gondolják magukat, együtt isznak a diákokkal.
Kik jöttek össze az osztálykiránduláson?
Másnap ismét kötelező programok, Arany János szülőházának és további 19 múzeumnak a megtekintése, sportosabb tanárok esetében hegymászás, erdőjárás. Jó idő esetén strandlátogatás, a lányok hetekkel az esemény előtt számolgatják, vajon pont akkor „fog-e megjönni”, lehet tudni, hogy ki járt így, mert az nem strandol. A fiúk arról susmorognak, a dagadt gyerek hogy fog kinézni félmeztelenül fürdőnadrágban. Kétnapos osztálykirándulás esetén ismét az esti iddogálás a nap fénypontja, ilyenkor már nagyobb eséllyel jönnek össze olyanok, akik az előző 3 évben két szót sem szóltak egymáshoz.
Hazafelé úton integetés a mögöttünk lévő autósoknak. Aggódó szülők az iskola előtt, a hátizsák aljából előkerülnek a megbarnult banánok és a szalvétás szendvicsek, számonkérés a szülőktől, hogy „hát miért nem ettétek meg?”. A kirándulások emlegetése évtizedekig az osztálytalálkozókon.
Mindezek után néhány konkrét élmény
„Barlangba kellett lemenni egy végeláthatatlan hosszú vaslétrán, mindenki be merte vállalni, csak én nem. A bejáratnál kellett maradnom, és megvárni, amíg 2-3 óra múlva előkerülnek. Egy másik iskolából való lánnyal beszélgettem, aki végig arról magyarázott, hány iskolából rúgták már ki, hogyan lázad minden ellen és miért vagdossa magát. Felemelő volt.”
„15 évesen a strandolás kötelező része volt a programnak, de duci kamaszként voltak kattanásaim, és nem voltam hajlandó fürdőruhában pancsolni. Valami könyvet olvasva izzadtam a napon a 70+-os osztályfőnök bácsi társaságában.”
„Egyik este egy gagyi diszkóban voltunk, ahonnan mentő vitte el az egyik csajszit. Rosszul lett a stroboszkóptól szegény. Mindenki, beleértve a mentőket is, azt hitte, hogy kábítószerezett, pedig csak vbk-t ivott, azt se sokat.”
„16 évesen elvesztünk Szegeden a Mars téren egy osztálytársnőmmel. Az ofő nem akadt ki, azt mondta, tudta, hogy úgyis visszatalálunk a szállásra, mert feltaláljuk magunkat. A szállás egyébként Szeged szélén volt, mint kiderült, kamionosok és örömlányok kedvelt helye is.”
„Visegrádi ottalvós kiránduláson kiosontunk a lányokkal a présházba bort kóstolni, aminek Duna-parti fekve vigadás lett az eredménye, a fiúk falaztak nekünk a tanárok előtt. Másnap a közös reggeli kínos percei: nem tudtuk, kívülről mennyire látszott vajon rajtunk az első berúgás élménye.”
„Hatodikban az osztálykiránduláson valamit rosszalkodtam késő este a szobában. Az ofő kiküldött a folyosóra, hogy álljak büntetésben, amíg nem szól. Aztán bement a szobájába, engem elfelejtett, és elaludt. Vártam kicsit, visszamentem lefeküdni, majd hajnali kettőkor felkeltem, és bekopogtam hozzá, hogy most már nagyon fázom, szeretnék visszamenni. Szegény nagyon megijedt, hogy kint felejtett, még bocsánatot is kért.”
„Nagyon lelkes osztályfőnökünk volt, mi voltunk az első osztálya. Elhívott minket a szülei telkére, ami egy kukoricás mellett volt, említette is, hogy néha szoktak jönni a vaddisznók. Számháborúztunk, bográcsoztunk, aztán elmentünk sétálni a barátnőmmel a kukoricásba. Egyszer csak furcsa hangokat hallottunk, egyre közelebbről, és egyre inkább vaddisznóröfögésnek hangzott. Pánikba estünk, elkezdtünk rohanni, nekem halálfélelmem volt, és el is estem. Ekkor láttam meg, hogy két fiú osztálytársam szórakozott velünk. Ők jót röhögtek, mi nem annyira.”
„A nyolcadikos osztálykiránduláson este 10-kor, a takarodó után bandáztunk az egyik szobában. Amikor jött a két felügyelő tanár, elbújtunk, és az egyik srác a hűtő mögé próbált bebújni. Kicsit felemelte, de letenni nem volt ideje, így izzadva tartotta tíz percig, amíg a tanárok bent voltak. Én a szekrénybe bújtam, és amikor egy pillanatra csend lett, kijöttem. De még ott voltak a tanárok, pont a szekrény előtt. Elnevettem magam és kisétáltam az ajtón. A sztori annyira tetszett az egyik tanárnak, hogy novellát írt erről a kirándulásról, azt kaptuk ballagásra a tarisznyánkba.”
„A földrajztanárral erdei túrára mentünk, ami úgy indult, hogy vele együtt bepálinkáztunk. Persze eltévedtünk, már sötét volt, mire kikeveredtünk az erdőből. De volt olyan is, hogy magunknak szerveztük meg a kirándulást, mert a korábbi évek tapasztalatai alapján az ofő úgy döntött, hogy nem visz el minket. Lefoglaltunk kulcsos házat, bevásároltunk, bográcsban főztünk és stoppal mentünk, a busz túl drága lett volna. És még a közeli városba is elmentünk várost nézni, múzeumot látogatni. Talpraesett kultúrkölykök voltunk.”
