Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Te szeretsz temetőbe járni? Furcsa kérdés, ugye? Ki milyen gyakran és miért keresi fel szerettei nyughelyét, mi lesz a sírral, ha a család messzire költözik? A temető csak kötelezettséget ró ránk, vagy inkább egy hely, ahol feleleveníthető sok szép emlék elhunyt rokonainkról?
Az első gondolatunk a temetővel kapcsolatban a halál és az elmúlás. Ez egy nagyon szomorú téma, sokak tabuként kezelik, és még családon belül sem esik szó róla. Ezért jelenthet néha nehézséget eldönteni, hogy vajon kivihetjük-e a gyermekeket a temetőbe. De pontosabb a kérdés úgy, hogy mekkora gyermek jöhet már velünk. Mert a temetőben eltöltött idő olyan kérdéseket vethet fel, amikre nem vagyunk felkészülve, esetleg kínosan érint bennünket. De van más oka is.
Van, akit feszélyez a temető
A másik oka az említett dilemmának, hogy a temetőben viselkedni kell. Csöndben kell maradni, hogy ne zavarjunk másokat, és ott nem illik futkározni, nevetgélni, amit a kicsik néha nehezen értenek meg. Egy ismerősöm mesélte, hogy mivel gyerekként sokat vitte magával a nagymamája, és akkor mindig rászóltak, a mai napig kellemetlenül érzi magát a temetőben. Mintha már a jelenlétével is zavarná az ott nyugvókat.
Van, akit megnyugtat
Az biztos, hogy a sírkerteket egyfajta csendes, nyugodt aura lengi körül. Vannak, akiket épp emiatt megnyugtat az ott eltöltött idő, és kifejezetten szeretnek oda járni. Ebben a meghittebb légkörben sokan közelebb érzik magukat azokhoz, akik ott nyugszanak. Ez egyfajta kapcsolat azokkal, akik már nincsenek az élők sorában, és nem ritka, hogy ilyenkor mesélnek nekik, vagy tanácsot kérnek.
Néha túl fájdalmasak az emlékek
Másokat, akik esetleg nemrég veszítettek el valakit, felzaklat és elszomorít ez a hely. Talán éppen ezért nem is mennek gyakran, csak amikor szükséges. Néha, különösen friss a veszteség után, az is előfordul, hogy inkább kerüljük a temetőt, míg nem tudjuk elfogadni a történteket.
Változnak a szokások
Gyakran megesik, hogy akik kezdetben naponta vagy hetente vittek friss virágot a sírra, egy idő elteltével már csak havonta, félévente vagy évente látogatnak ki. Az élet megy tovább, jó esetben a fájdalmat egészségesen feldolgozzuk, és maradnak az emlékek. A hétköznapi teendők, legtöbbünkre jellemző időhiány akkor is megnehezíti a sírok gondozását, ha szívünk szerint több időt töltenénk velük.
Külső segítség is igénybe vehető
Akik nagyon elfoglaltak, vagy más ok miatt nem tudják gondozni a sírt, erre szakosodott cégeket is megbízhatnak ezzel a feladattal. Szél László, a Bless Memory munkatársa, akik Budapesten és környékén nyújtják ezt a szolgáltatást, elmondta:
Jellemzően közeli hozzátartozók, férj, feleség, gyerekek vagy unokák keresnek meg minket, akik szeretnék, ha mindig ápolt, gondozott lenne elhunyt szerettük sírja. Sokan idősek vagy külföldön élnek, és nincs lehetőségük hazalátogatni. Ilyenkor e-mailben küldünk képet a sírról, és így a számítógép előtt tudnak emlékezni a hozzátartozójukra.
Mert megemlékezni a távolból is tudunk, az, hogy mennyire szerettük, aki már nincs velünk, nem egyenesen arányos a temetőlátogatások számával. Van, aki azzal bízza meg a céget, hogy egész évben gondozzák a sírt, de elmondásuk szerint az ünnepek előtt jelentősen nő a megkeresések száma.
Társadalmi megítélés
Lehet, én vagyok szkeptikus, de felmerül bennem, hogy amikor évente egyszer felkeressük a temetőt és rendbe rakjuk a sírt, az inkább arról szól, hogy a távolabbi rokonokat, barátokat, akik halottak napján ellátogatnak, ne egy gondozatlan sír fogadja. Ezzel persze nincs semmi baj, csak elsődleges szempont ebben az esetben a mi megítélésünk. Mert legyünk őszinték, mindenki hallotta már, ahogy egy gondozatlan sír láttán elhangzik néhány neheztelő megjegyzés.
Mindenki másképp éli meg
Klára nyugdíjas, aki elmesélte, hogy egész évben jár a temetőbe, ha teheti, hetente-kéthetente:
Nekem lelkiismereti kérdés, nem csak megszokás. Ott vannak a szüleim, testvérem, nekem fontos, hogy mindig rendben legyen a sírjuk. Mindig viszek friss virágot, kigyomlálok. Persze télen ritkábban jutok ki, de azért igyekszem
Éva viszont nem szeret temetőbe járni, és mióta elköltöztek, ritkán is van rá alkalma:
Mióta kisbabával vagyok itthon, nem is voltam kint. De előtte sem jártunk gyakran, csak ilyenkor, halottak napján. Nekünk sokan vannak templomban, urnatemetőben. Oda gyakran megyünk, mise után viszünk egy szál virágot, vagy adunk adományt.
Emlékerdők
Van Magyarországon még egy olyan temetkezési hely az urnatemetőkön kívül, ahol szeretteink nyughelye nem igényel gondozást. A kegyeleti emlékerdő egy olyan erdei temetkezési emlékhely, ahol az elhunyt hamvai egy biológiai úton lebomló, környezetbarát urnában kerülnek elhelyezésre az előzetesen kiválasztott erdei emlékfa gyökereinél.
A szép emlékek maradjanak velünk
Akár erdőben sétálunk, misén ülünk, egy fényképnél gyertyát gyújtunk vagy virágokat ültetünk és mécsest állítunk a temetőben, ez az időszak amegemlékezés ideje. Úgy tudunk a legméltóbb módon ünnepelni, ha felelevenítjük azokat a boldog pillanatokat, amiket együtt tölthettünk, és megbecsüljük azt az időt, amit a még mellettünk lévő szeretteinkkel tölthetünk.
