Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Ősszel, amikor egyre kevesebb a napsütés, és csökken a hőmérséklet, a fák felkészülnek a télre. A zöld levelek sárgára, vörösre, bordóra és lilára változnak, majd lehullanak. De vajon mi az oka ennek, miért hagyják el zöld színüket?
A természet ősszel mutatja meg valódi arcát. Olyan ez, mint amikor a nőkről lekerül a smink, és előbukkan a kendőzetlen valóság, ami a falevelek estében a különféle színárnyalatokban ölt testet. Ez a színpompás külső pedig nem más, mint a levelek, a természet valódi énje.
A görög mitológiában másként kezdődött az ősz
A görög mitológiában az ősz története egészen másként alakult, mint a valóságban. A mondák világában az ősz akkor kezdődött, amikor Perszephonét, Demeter lányát, aki a természet és az aratás istennője volt, elrabolta Hadész, az alvilág istene. Történt mindez azért, mert Hadész beleszeretett Perszephonéba, és azt akarta, hogy ő legyen mellette az alvilág királynője. Demeter annyira felháborodott azért, mert lányát elrabolták, hogy a bolygó összes növényét éheztetni kezdte, amíg Perszephoné vissza nem tért a tavasz kezdetére.
Az őszi színek kémiája
Az ősszel rövidülő nappalokhoz és a hűvösödő éjszakákhoz alkalmazkodva külsőt vált a természet is. Ezek közül az egyik legfontosabb a lombos fákat érinti, amikor az ág és a levél szára között parafaszerű membrán képződik, ami meggátolja, hogy a tápanyagok a levélbe jussanak. Ezért abbamarad a klorofilltermelés, és a levelek zöld színe elhalványul.
Ezért változik meg ősszel a levelek színe. Miután télen a növények nyugovóra térnek, nincs szükségük klorofillra az életfunkciók fenntartásához.
A zöld szín fokozatosan eltűnik, és átadja a helyét a levelekben egyébként is ott lévő, sokkal lassabban lebomló karotinoidoknak és flavonoidoknak.
Ekkor zöld ruhájukat levéve öltöznek a lombok élénk, meleg színű köntösbe, megmutatva eredeti valójukat, melyet addig a zöld klorofill elrejtett.
Ha a levél karotint is tartalmaz, mint például a nyírfa levele, a színe sárgára vált. Azokban a falevelekben, amelyekben sok az antocianid, mint például a vadszőlőben, piros lesz a levél, míg a barnás színt a csersav idézi elő. A hosszan tartó száraz idő és a napfény több cukrot eredményez a levelekben, ami azt jelenti, hogy a levelek élénkpirosak lesznek. A téli fagy azonban leállítja a vörös pigmentek előállításának folyamatát.
Az őszi színekből következik az is, hogy a levelek zöld árnyalatát, annak erősségét éppen az határozza meg, hogy ősszel mennyire erőteljes színre vált a fa levele. Ha pirosba hajló, akkor sötétebb zöld, ha sárgás, akkor világoszöld nyáron a fa levele.
Lentről fölfelé kopnak a levelek
Leghamarabb a cserjeszint képviselőinek színelváltozását figyelhetjük meg, ilyen például a berkenye, a cserszömörce és a kőris, de gyorsan színeződnek a kúszónövények levelei is, mint az erdei clematis, a vadszőlő vagy a komló.
A folyamat a magassági szinteknek megfelelően zajlik tovább, így a sorban következő példányok a tölgyesek, melyek aranyló miliőt teremtenek, míg a gyertyánok rikító sárga ruhába öltöznek októberben. A bükkfa egyike az utolsó lombelhagyóknak – rezes, rozsdás köntösbe bújva az őszi levelek szinte lángolnak a naplementében.
A globális felmelegedés ellensége az ősznek
Ha te is őszrajongó vagy, és minden évben alig várod, hogy színpompás ruhát öltsön magára a természet, és elkezdődjön a lombhullás, akkor jobb, ha kiveszed a részed az éghajlatváltozás elleni küzdelemből. A tudósok úgy vélik, hogy a globális felmelegedés ellensége az őszi lombozatnak, ugyanis a levél színét nagymértékben befolyásolja a hőmérséklet, a fény és a vízellátás. Ha a hőmérséklet túl meleg marad, az késlelteti azt a folyamatot, ami előhívja a levelek természetes színét.
A levélhullást hormonális változás okozza
Most már tudjuk, hogy miért változtatják meg színüket a falevelek, de vajon mi lehet az oka a levélhullásnak? A magyarázat most is a napsugárzás és a hőmérséklet csökkenésében keresendő. Ugyanis ahogy ősszel csökken a fényhatás, a növények elkezdenek olyan hormont termelni, amely serkenti a szár és a levél közötti sejtnövekedését. Ilyenkor a levél alapvetően kénytelen leesni a szárról.
Megesik azonban, hogy ez a folyamat elmarad, ám ennek ellenére nem maradnak a levelek a fán, hanem lehullanak, mert megfagynak és elhalnak.
