Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Könnyen unalmassá válnak azok a beszélgetések, amelyek során egy ember magához ragadja a szót, és énközpontú monologizálásából alig lehet kizökkenteni. Ha valaki túl sokat beszél egy társaságban, ezekkel a trükkökkel próbálhatod meg visszaszerezni a harmonikusabb beszélgetés dinamikáját.
Az ember társas lény, évente legalább pár alkalom nyílik mindenki életében arra, hogy nagyobb társaságnyi emberrel gyűljön össze, baráti, családi vagy munkaközegről legyen is szó. Ezek a helyzetek inkább a szokatlan kategóriába eshetnek sokak számára, például ha kisebb létszámú családban nőtt fel valaki, vagy nem igazán találta meg a nagyobb társaságát az iskolai és egyetemi évek alatt. Nem biztos, hogy tudatosítjuk ezt magunkban, de nagyobb társaságban beszélgetni nehéz, főleg, ha nem sok tapasztalatunk van a navigálásában. Nem egyszerű összeegyeztetni, hogy mindenkinek ugyanannyi szó jusson. Lehetséges, hogy lemaradunk egy érdekes mondatról, mert nem halljuk a másikat a tömegben. Megeshet, hogy egyszerre hárman is szeretnék megosztani az aktuális téma kapcsán felötlött gondolataikat, anekdotáikat, és összetorlódnak a szavaik. Esetleg párhuzamosan két-három érdekes téma is külön beszélgetésfolyammá alakul át a központi témából leszakadva, és egyszerre nem tudunk mindegyikre figyelni. De mi van akkor, ha azért válik egy csoportos beszélgetés feszültségforrássá, mert valaki nem képes abbahagyni a monologizálást? A kognitív pszichológia professzora, dr. Robert N. Kraft szerint így lehet feloldani a beszélgetésmonopolizáció purgatóriumát.
Miért beszélnek egyesek túl sokat a társasági összejöveteleken?
Több oka is lehet annak, ha valaki nem képes gátat szabni a száján kiömlő beszédfolyamnak. Egyszerűen egy belső affinitás is állhat mögötte dr. Kraft szerint, hiszen vannak, akik természetüknél fogva cserfesebbek, esetleg túlságosan maguk körül forog a világuk, vagy csak nem tudják helyesen belőni a hallgatás és beszéd közötti egyensúly vonalát. A túlzott énközpontú fecsegést Mark Goulston üzleti pszichiáter és tanácsadó szerint ráadásul az agyunk is jutalmazza: dopamint termel, ha magunkról beszélhetünk. Ugyanakkor egyfajta hiány túlzásba vitt pótlása is lehet: ha például valaki mindig csak meghallgat másokat, és amikor végre rá kerül a sor, nehezen tudja féken tartani a nyelvét, vagy esetleg az önbizalmának hiányát próbálja leplezni a szóáradattal.
A probléma csak az, hogy senki sem szeret igazán olyanokkal társalogni, akik csak magukról képesek hosszú mondatokat egybefűzni, pláne, ha közben még a teret is elveszik a hallgatóságuk reagálási, megszólalási lehetőségétől. A folyton magukról beszélőket a hat beszélgetésgyilkos egyikének is nevezték már korábban, akikkel fárasztó az interakció, valamint egy frissebb kutatássorozat a legunalmasabb emberek egyik jellemzőjeként tüntette fel ezt a tulajdonságot. De mit lehet tenni, ha nem te vagy az, akinek be nem áll a szája, hanem valaki másnál veszed észre ezt a viselkedést?
7 stratégia, hogy kielégítőbb beszélgetéseket generálhass nagyobb társaságok esetében
Nem mindig a túl sokat beszélő egyén a probléma forrása: van, hogy a szituáció szüli meg a kényelmetlenül furcsán alakuló csoportos beszélgetéseket. Szerencsére ezt pár perc alatt mindenki könnyen fel tudja mérni, és dr. Kraft 7 megoldási lehetőséget is kínál arra, hogy organikusan előidézhessük a mindenki számára élvezetesebb beszélgetéshelyzeteket:
1. Szervezd át a szociális közeget!
A hatnál több fővel rendelkező csoportokban már előfordul, hogy nem mindenki jut szóhoz, így érdemesebb lehet kisebb csoportokra szétválni, amelyek között szabad átjárással mozoghat bárki. Lehetőleg egymás felé fordulva beszélgessetek, ne egy sorban ülve, és kerüljétek el, hogy valaki vezető szerepbe kerüljön, jobb az egyenlőség.
2. Maradj a témánál!
Beszélgetés közben nagyszerűen érzékelni tudjuk az adott témát, amely egy-egy megszólalás alatt rejlik. Ha például valaki megemlíti, hogy Londonban járt, akkor a témánk az utazás lesz. Vannak, akik nem téma-, hanem éndetektorral rendelkeznek, és ahelyett, hogy röviden és tömören kapcsolódnának az elhangzottakhoz, inkább magukhoz ragadják a szót, és hosszas ecsetelésbe fognak a saját vakációjukról. Ilyenkor érdemes megvárni a legapróbb szünetet is monológjukban, hogy a témát eredetileg felhozó egyénhez passzoljuk vissza a labdát, például egy kifejtésre biztató kérdéssel.
3. Válts státuszt!
Megesik, hogy valaki azért bocsátkozik hosszabb monológba, mivel úgy érzékeli, hogy magasabb státuszban van a többieknél, például a nagyobb szakértelme vagy egyedi élményei miatt – ami valóban így is van, ha csak saját magáról és a számára fontos dolgokon tartja a beszélgetés fókuszát, hiszen mindenki saját maga legnagyobb szakértője. Érdemes megváltoztatni ezt a dinamikát azzal, hogy kifinomultan témát váltunk, amelyben kidomborítjuk saját életünk eseménydússágát.
4. Csökkentsd a túlburjánzó körmondatokat!
Néha azért tűnik úgy, hogy valaki túl sokat beszél, mivel a lényeges, érdekes vagy új információt túl sok szóval próbálja kifejezni. Nehéz megtalálni az arany középutat, ha valamiről szeretnénk mesélni: ha túl kevés információt adunk, akkor a többiek nem fognak megérteni minket, ha pedig túl sokat adunk, unalmassá válunk. Tehát vannak olyan esetek, amikor segíthetjük a beszélgetés gördülékenységét azzal, ha kedvesen jelezzük, értjük, miről beszél a másik, és hozzáadjuk a saját tapasztalatainkat is a témában.
5. Válts mintát!
Néha saját nonverbális jelzéseinkkel is elősegítjük, vagy bátorítjuk a túlbeszélőt, még ha nem is ez a szándékunk. További terjengősségre ösztökélő lehet, ha: bólogatunk, rázzuk a fejünket, türelmetlenül sóhajtozunk, a telefonunkra nézünk, közbevágunk és más felé fordítjuk a tekintetünket. Néhányan kihívásként vehetik ezeket a jeleket is. Furcsa módon sokszor pont azzal érhetjük el a legnagyobb eredményt, ha minden visszajelzést megszüntetünk, és semleges kifejezéssel az arcunkon nem szólunk egy szót sem.
6. Légy nyílt!
Ha késznek érzed magad rá, akár nyíltan is jelezheted, hogy szeretnéd, ha a társalgás egyenlőbben oszlana el a jelenlévők között. Tedd ezt énüzenetekkel kommunikálva, a saját megélésedre helyezve a hangsúlyt a másik kritizálása nélkül. Mutasd meg, hogy hallottad, amit mondott, de aztán az aktuális téma alapján add hozzá a beszélgetéshez a saját véleményedet is. Ha közbevág valaki, akkor kedves határozottsággal nyugodtan mondd azt, hogy szeretnéd befejezni, amit elkezdtél.
7. Üdvözöld a szükséges önkifejezést!
Megeshet, hogy valaki azért válik túlságosan fecsegővé a társalgás elején, mivel a hétköznapjait home office-ban tölti, szabadidejét pedig gyermekei társaságában, és egyszerűen csak szomjazza a felnőtt hallgatóságot. Legyünk velük együttérzőek, és egy kis hallgatás után fejezzük ki empátiánkat arról, milyen stresszes időket élünk, és hozzunk be egy új témát a csapatba.
A lényeg dr. Kraft szerint ezekben a helyzetekben nem az, hogy elhallgattassuk a túlbeszélőket, hanem az, hogy visszaállítsuk a beszélgetések természetes harmóniáját. Végső soron, ha a másik fél semmilyen jelzésünket nem veszi észre, amellyel frusztrációnkat fejezzük ki az egyensúly-eltolódás miatt, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy megéri-e egy ilyen típusú kommunikációs helyzetben ragadni. Elvégre, rengeteg módja van annak, hogy akár új, ismeretlen emberek társaságában is feltaláljuk magunkat szociálisan.
