Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Nincs is unalmasabb, mit mások álmait hallgatni – szól a mondás, ám a kutatók most egy érdekes dologra jöttek rá, ami azokról szól, akik mégis megteszik.
Ha meghallgatod, ahogy a barátaid mesélnek az álmaikról, az segít az empátia fejlesztésében – áll a New Scientist cikkében, akik tudományos kutatásokkal támasztották alá az állítást.
Az álmok funkciójával kapcsolatos elképzelések többsége magában foglalja a memória megszilárdítását vagy az érzelmek jobb kezelését, de az álmok az összetartozás érzését is növelhetik, ha megosztjuk őket másokkal.
Egy tanulmány megállapította, hogy
álmaink és rémálmaink tartalmának leírása – legyen az unalmas vagy valóban bizarr – összekovácsolhatja az embereket és a csoportokat, és az álmok furcsa tartalmára való figyelés és reakció növelheti az empátiát.
A szakemberek kutatásai nyomán kiderült, hogy az álmok megosztása segítette az emberi önmegszelídítés folyamatát, hiszen a kísérletek során az emberek nagyobb önuralmat, kevesebb agresszív hajlamot és magasabb szintű empátiát fejlesztettek ki mások iránt.
Hogyan zajlott a tanulmány?
Korábban egyetlen tanulmány sem foglalkozott az empátia és az álmok közötti kapcsolattal, bár azt kimutatták, hogy az álomfelidézési gyakoriság korrelál az empátiával. A kutatók ezúttal azt feltételezték, hogy az álommegosztás empátiát vált ki az álmodó felé azokban az egyénekben, akikkel az álmot megosztják és megbeszélik, és mindez növelheti az álmodó empátiáját is azok felé, akikkel az álmot megosztják.
A tanulmány három hipotézist tesztelt:
arra voltak kíváncsiak, hogy az empátia jellemvonása összefüggésben lesz-e az álom megosztásának gyakoriságával, a mások álmai meghallgatásának gyakoriságával és az álmokhoz való pozitív hozzáállással.
Bár az álmok megosztása és az empátia közötti kapcsolat hihető, ennek a javasolt kapcsolatnak különböző lehetséges magyarázatai lennének. Először is, előfordulhat, hogy a magas empátiával rendelkező egyének érdeklődést mutatnak mások álmai iránt, és a másokhoz fűződő kapcsolatuk miatt meg akarják osztani saját álmaikat, és általában véve érdemesnek látják az álmokat megosztani és megfontolni. Vagyis talán nem is az álmok hallgatásától lettek együttérzőbbek, hanem már eleve azok voltak, és emiatt hallgatták szívesebben mások álmait.
Az is előfordulhat, hogy van egy egyéni különbség, amely összefüggésben áll az empátiával és ezekkel az álomváltozókkal, a harmadik lehetséges mechanizmus az, hogy az álmok megosztása növeli az empátiát és a kölcsönös megértést.
Az álommegosztás gyakoriságával és hatásaival foglalkozó szakirodalomból ez utóbbi tűnik igaznak, ám ez a szakembereknek nem volt elég.
„Tanulmányunk célja az volt, hogy felmérjük az empátiában bekövetkezett változásokat az álommegbeszélést követően, különbséget téve az álommegosztó empátiája és a megbeszélő által az álom megosztója iránti empátia között” – áll a szakanyagban.
A tapasztalatok alapján a férfiak és a nők különböztek az empátia és az álmok elmondására való hajlandóság gyakorisága tekintetében, így a nemeket a vizsgálat során különválasztották.
És hogy mi derült ki végül?
Az első vizsgálat azt találta, hogy az empátia szignifikánsan korrelál az álmok másoknak elmondásának gyakoriságával, a mások álmainak meghallgatásának gyakoriságával és az álmodozáshoz való pozitív hozzáállással. A második vizsgálat pedig úgy találta, hogy az álommegosztás növeli a hallgató/megbeszélő empátiáját az álommegosztó felé. Mit jelent ez az egész? Nagyjából annyit, hogy
az empatikus emberek szívesebben hallgatták meg mások álmait, és nagy örömmel meséltek a sajátjukról, és miközben ezt tették, bizonyítottan tovább fejlődött empátiájuk.
Érdemes tehát meghallgatni mások álmait, és olyanokkal lenni, akik szívesen veszik, ha a sajátjainkat megosztjuk velük.
Az álom az irodalmi fikcióhoz hasonlóan érdeklődést és empátiát válthat ki az álmodó élete iránt – áll a tanulmány összegzésében. A társadalomban megnövekedett álommesélés hosszú távon akár csökkentheti az országok közötti különbségeket az empátia szintjében – vallják a kutatók, akik szerint csak jól járhatunk, ha nyitottak vagyunk úgy a saját álmainkra, mint másokéra.
