A járvány és az azzal járó bezártság mindannyiunkat egy sebesen száguldó érzelmi hullámvasútra ültetett. A legtöbben imádtuk, hogy nem kell ingázni a munkába, miközben utáltuk, hogy csak otthon ülünk. Azóta az életünk többé-kevésbé visszatért a régi kerékvágásba, de mi nem feltétlenül. Vajon te is barlangszindrómában szenvedsz?
Már több mint két éve éljük a járvány árnyékában a mindennapjainkat. Az élet soha nem lesz már olyan, mint a pandémia kitörése előtt, és mi sem vagyunk ugyanazok, mint azelőtt. Vannak, akiket a maradványtünetek emlékeztetnek nap mint nap a koronavírusra; akadnak olyanok, akiket bizonyos emberek hiánya; néhányunkat pedig az életünk teljes megváltozása. Folyamatos fertőtlenítési késztetés, a bőrünkkel már szinte teljesen összeolvadt maszkviselés, valamint a korábban megszokott helyeink és szokásaink mellőzése – csak néhány azok közül, amelyek meghatározták az életünk nagy részét a koronavírus-járvány kitörése óta. Hiába enyhülnek a számok, és kezd lecsengeni a pandémiás időszak, van, ami azóta is velünk maradt. Ilyen például a barlangszindróma, a koronavírus egyik legjelentősebb utózöngéje.
Egyszerű óvintézkedésből egy komplex jelenség
A koronavírus-járvány rengeteg változást hozott az életünkbe. Az egészségügyi és gazdasági következményeken túl, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a pszichés hatásait. Kétségkívül egyikünkben sem múlt el nyomtalanul az elmúlt bő két év, azonban akadnak olyanok, akik a mai napig a saját bőrükön érzik a járvány hatásait. Egyszerűen képtelenek visszatérni a régi életükbe.
Ennek egyik oka a barlangszindróma kialakulása, amely legfőképp azoknál figyelhető meg, akik, bár nehezen viselték a bezártságot és a távolságtartást, a korlátozások feloldása után sem képesek bemenni a munkahelyükre vagy közösségbe járni.
A barlangszindróma jelei
Az Amerikai Pszichológiai Társaság egy évvel a járvány kitörése után átfogó felmérést készített, amelyben a megkérdezettek 49 százaléka jelezte, hogy nyugtalanság és szorongás lesz úrrá rajtuk, ha arra gondolnak, hogy újra kapcsolatba lépnek másokkal, és kilépnek az otthonuk biztonságából. A szorongás az egyik legjellemzőbb tünete a barlangszindrómának, de miből ismerhetjük még fel, hogy esetleg mi magunk is ebben a szindrómában szenvedünk?
- Ha módunk van rá, nem hagyjuk el az otthonunkat: igyekszünk otthonról végezni a munkát, online intézni a bevásárlást stb.
- Kerüljük a tömeget és a társasági eseményeket, elhanyagoljuk a barátainkat és egyéb fontos emberi kapcsolatainkat.
- Szorongással vegyített félelemmel tölt el minket, ha ki kell lépnünk az utcára.
A barlangszindróma leginkább azokat érinti, akik valamilyen pozitív hatást is tapasztaltak a karanténból. Főként a szellemi munkát végzők kaptak lehetőséget az otthoni munkavégzés kipróbálására, amellyel megspórolhatták az ingázással járó időt; nem volt szükséges kényelmetlen dresscode-oknak megfelelni; a legtöbben jobban össze tudták hangolni a munkájukat és a magánéletüket. A korlátozások feloldásával most ezeknek az előnyöknek szükséges búcsút intenünk, de van, akinek esze ágában sincs lemondania ezekről, vagy a kényelem, vagy a félelem miatt.
Mit tehetünk ellene?
Az első és legfontosabb, hogy tanúsítsunk együttérzést és türelmet önmagunk felé. Ahogyan az sem ment könnyen, hogy a járvány berobbanása után hirtelen alkalmazkodjunk egy teljesen más élethez, a több mint két éve tartó korlátozottság és az abból fakadó szokások felülíródásához is több idő szükséges.
A rendszeres öngondoskodás rengeteget segíthet a mentális jóllétünk növelésében. Emellett mozgással vagy meditációval is oldhatjuk a bennünk lévő feszültséget. Ugyanakkor érdemes fokozatosan visszaszoktatnunk magunkat az emberek társaságához, igyekezzünk egyre több időt mások társaságában tölteni. Ne egyből egy telt házas koncertre menjünk el, de kezdjünk el újra közösségbe járni.
Ne felejtsük el, hogy a járványt mindannyian átéltük, és a következményeivel mindannyiunknak egyformán szembe kell(ett) néznünk. Abban viszont különbözünk, mennyire könnyedén alkalmazkodunk a változásokhoz, és térünk vissza a megszokott életünkbe. Emlékeztessük magunkat, hogy nem vagyunk ebben egyedül, és nem csak nekünk lehet nehéz. Valamennyi szorongás pedig teljesen természetes jelenség, de ha már azt érezzük, hogy a félelmünk irracionális, és akadályoz minket a mindennapokban, érdemes segítséget kérnünk egy szakembertől.
A cikk szerzőjéről
Sas Eszter Krisztina a Dívány pszichológus szakértője és a Mind Art kreatív pszichológiai műhely társalapítója.
