Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Egy esetlegesen bekövetkező zombiapokalipszis és annak világunkra mért hatásai már hosszú évek óta izgatják a regény- és forgatókönyvírók fantáziáját. Élőhalott emberekkel azonban nemcsak a könyvek lapjain vagy a mozivásznon találkozhatunk, hanem egy ritka pszichiátriai betegség következtében is. Ez a Cotard-szindróma.
Természetesen élőhalottak a mai ismereteink alapján nem léteznek, azonban egy rendkívül ritka és mind a mai napig rejtélyes pszichiátriai kór következtében élőhalottnak képzelhetjük magunkat. Mit is jelent pontosan ez, mik a tünetei, és hogyan kezelhető a világ egyik legritkább mentális betegsége?
Egy titokzatos kór nyomában
Képzeljük el, hogy egyik nap felébredünk, és szentül meg vagyunk győződve arról, hogy halottak vagyunk. Hátborzongató még a gondolata is, azonban egyeseknek pontosan ez a valósága. A Cotard-szindrómában szenvedők
abban a hitben élnek, hogy meghaltak, esetleg oszlásnak indultak, vagy elvesztették bizonyos szerveiket.
Sőt, bizonyos esetekben azt gondolják, még a körülöttük lévő világ sem létezik.
A rejtélyes kórképet dr. Jules Cotard, francia pszichiáter írta le először 1880-ban. Az Orvosi Pszichológiai Társaság találkozóján egy 43 éves nő esetét mutatta be, aki azt gondolta, nincsen agya, nincsenek idegei vagy belei, továbbá halhatatlannak képzelte magát. Cotard akkoriban a depresszió egy igen súlyos formájaként azonosította ezt az állapotot, azonban mára már tudjuk, hogy ennél komplexebb zavarról van szó, aminek az okai a mai napig ismeretlenek.
Hogyan alakul ki a Cotard-szindróma?
A betegség gyakran hirtelen, minden előzmény nélkül alakul ki, bizonyos esetekben azonban szorongás jelezheti előre a zavar kialakulását. Ez akár hónapokig vagy évekig is eltarthat. A betegek először különbséget kezdenek érzékelni a belső tapasztalásaik és a külvilág élményei között. Ezzel párhuzamosan megjelenik a nihilizmussal vegyített kétségbeesés, amikor már összeomlásról és testi-lelki jóllétük elvesztéséről számolnak be.
A végső téveszmés állapotban a beteg saját léte, valamint a külvilággal való kapcsolata válik egyre bizonytalanabbá és kérdésesebbé. Gyakori tünet lehet a testrészek tagadása is, amely irányulhat bizonyos szervekre, végtagokra is. Mivel halottnak képzelik magukat, a betegségben szenvedők gyakran elutasítják az ételt, valamint elhanyagolják személyes higiéniájukat is.
Az élőhalott-szindróma tünetei
A szindróma egy összetett tünetegyüttes, amely gyakran jár kéz a kézben egyéb mentális problémákkal, mint a depresszió, az emlékezet zavarai, figyelmi és koncentrációs zavarok, valamint általános zavarodottság.
Megjelenhetnek intenzív hallucinációk is, amikor a betegek még a saját húsuk bomlását is érezni vélik.
Paradoxon, hogy bár a Cotard-szindrómások élőhalottnak hiszik magukat, emiatt a halhatatlanság téveszméje is jellemző lehet rájuk. Mégis, elég gyakori, hogy öngyilkosságot próbálnak elkövetni, mivel az elviselhetetlen állapotból azt látják az egyetlen kiútnak.
Kezelhető-e a betegség?
A rendkívül ritka mentális zavarra sajnos a mai napig nincs gyógymód, gyógyszeres kezeléssel a betegek bizonyos tüneteit tudják enyhíteni. Mivel leggyakrabban depressziós pszichózisban jelenik meg, antidepresszánsokkal, valamint a téveszmék ellen antipszichotikumokkal kezelik a betegségben szenvedőket. Azonban az is előfordulhat, hogy a betegség olyan hirtelenséggel és spontán módon múlik el, mint ahogy kialakult.
A cikk szerzőjéről
Sas Eszter Krisztina a Dívány pszichológus szakértője és a Mind Art kreatív pszichológiai műhely társalapítója.
