Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Férje egy hippikommunában nőtt fel a ’60-’70-es évek Kaliforniájában, ahol szülei tanították „homeschooling” rendszerben. Zsuzsi 18 éve él Amerikában, két gyermeke mellett egy Waldorf-iskolában tanít hegedűt és spanyol nyelvet, de nyaranta retteg a család a szokásos tűzvésztől, aminek már az ő erdőségük is lett áldozata.
Zsuzsi 2004-ben érkezett Coloradóba, főiskoláján keresztül, szállodai szakmai gyakorlatra. A gyakorlat közben ismerte meg későbbi férjét és gyermekei édesapját, akinek magyar szemmel nézve nem mindennapi gyerekkora volt. Zsuzsi anyósa és apósa a ’60-as években csatlakozott egy kaliforniai hippikommunához, a „Vissza a Földhöz” mozgalomhoz.
A hegyekben éltek szerény házikókban, maguk termesztettek önellátásra mindent, amit csak tudtak.
Az iskolai tananyagot is otthon igyekeztek elsajátíttatni a gyerekekkel. A kommuna életének egyik meghatározó jellegzetessége, legalábbis Zsuzsi férjének emlékei szerint, a közös illemhelyhasználat volt. Egymás mellett kialakított – hétköznapi magyar terminus technicussal csak „pottyantós”-ként emlegetett – alkalmatosságok álltak rendelkezésükre. Ez a megoldás pedig erősen traumatizálta a fiatal fiút.
Beilleszkedés magyar nőként
Bár Amerikában a bevándorlás természetes és évszázados jelenség, a lakosság összetétele sokszínű, Zsuzsi tapasztalatai szerint a beilleszkedés mégsem könnyű, barátságokat kötni nehézkes. Mindenki nagyon elfoglalt, dolgozik, alig talál időt a barátokra, a felnőttkorban szerzettekre még kevésbé.
Nagyon furcsa volt megszoknia azt is, hogy az emberek nem nagyon segítik ki egymást ügyes-bajos dolgaikban, hacsak nem a szűk családban van erre szükség.
Bármilyen feladat ellátására inkább felbérelnek valakit pénzért, akire rábízhatják. Az egymásnak nyújtott segítség és empátia elsősorban a természeti katasztrófák alkalmával tapasztalható. Ebből sajnos van is elég a környéken. Zsuzsiék 2008-ban költöztek Észak-Kaliforniába, ahol nyaranta a tűzvészek általános és fenyegető veszélyt jelentenek.
Tűzvészek
A 2018-as tűzvészben Zsuzsiék elvesztették házukat és 90 hektárnyi fenyves erdejüket. Zsuzsi úgy meséli, az efféle tűzkárok arrafelé minden nyárnak részeivé váltak, így baráti körükben is sokakat sújtott már hasonló veszteség.
Megyéjük 50%-a leégett, különös tekintettel az erdőségekre.
Ilyenkor széles körű összefogás és példás segítségnyújtás jellemző, a maga eszközeivel mindenki segíteni igyekszik. A FEMA, egy állami szervezet, ingyen elviszi az összes tűz utáni romot, melyek elszállíttatása egyébként komoly költség lenne. A Disaster Center nevű központokból minden érintett ingyen magához vehet ruhákat, toalettpapírt, száraz élelmiszert és konzerveket.
Gyerek, oktatás
Az állami óvoda nem túl jó minőségű, ezért a fizetős változat a jobb választás. A nagyszülők kényelmes anyagi helyzetüknek köszönhetően élik a saját életüket, utazgatnak.
Nem jellemző az a nagyszülői mentalitás, mint ami Magyarországon megszokott, így kint kevésbé jelentenek támaszt a gyereknevelésben.
Egy ovis a nagycsoportban már írni, olvasni tanul, de a zenei vagy művészeti képzésre nem fektetnek semmilyen hangsúlyt. Hangszeren tanulni magánúton nagyon drága, ezért Zsuzsi gyerekei egy Waldorf-szemléletű iskolába járnak, és Zsuzsi is ott tanít spanyol nyelvet és hegedűt részmunkaidőben.
Valami Amerika…
Az öltözködés Zsuzsiék környezetében laza, kényelmes, sportos, praktikus. A nagyvárosokban persze elegánsabb viseleteket is látni. A termékek kiszerelése, a családi csomagok, adagolások, ahogy az autók méretei, és sok helyen a ruházat is, magyar szemmel kissé megalománnak tűnik. A kis adag sült krumpli vagy üdítő akkora, mint nálunk a nagy, az autók néha akkorák, hogy nekünk még beszállni is nehéz.
Alkoholt fogyasztani 21 éves kor alatt nem lehet legálisan, de 18 éves kortól felnőttként szavazhat mindenki.
Az utcán nem lehet sörösüveggel kószálni, mert büntetik, és államtól függően hajnali 2 óra után a bárokban sem lehet alkoholt rendelni, a legtöbb éjszakai hely be is zár.
Közlekedés az utakon
Soha senki nem dudál senkire, akkor sem, ha a másik lassúságával feltartja a sort, részben talán annak a feltételezésnek okán, hogy mivel legálisan lehet fegyvert tartani, nem lehet tudni, ki hogyan reagálna.
A távolságokat teljesen máshogy kell értelmezni: ha egy úti cél 2-3 órányi útra van, az közelnek számít.
Az autóval való közlekedést természetesebbnek gondolják a gyalogosnál, még kisváros esetében is. A nagyobb úthálózatok sokszor egy irányban állnak annyi sávból, mint nálunk az autópálya mindkét oldala.
Amerika a lehetőségek hazája?
Zsuzsi úgy látja, Amerikában bármilyen „bizniszbe” belevághat az ember, vannak jó hitelek, az adó mértéke pedig elfogadható. Hatalmas különbségek vannak vidék és nagyváros között mindenben, az üzlet is jobban érvényesül a metropoliszokban, ahol az értelmiségi lakosság sokkal magasabb arányban reprezentált, mint vidéken, ahol a kevésbé tanult réteg kevésbé nyitott és igen konzervatív is.
