Az Index Sunday Brunch című műsorában vendégeskedett Pokorny Lia, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy a múlt héten bemutatott első karácsonyi romantikus vígjáték, a Nagykarácsony roppant szerethető lett. Ennek apropóján érkezett hozzánk beszélgetni, de szó esett sok más egyébről: Covidról, saját sanzonestjéről és lakásátalakító szenvedélyéről is.
A műsor adventi koszorúját közösen készítettük, és tudom, hogy szereted a természetet, ezért is hoztam ide ezeket a natúr kincseket. Ha te készítesz otthonra adventi dekorációt, az ilyen?
Amellett, hogy ez a koszorú úgy szép, ahogy van, mégsem az én színvilágom. Nálam otthon a homokszín, az ezüstös, aranyos, kopott fehér színvilág dominál, ezért az én adventi koszorúm nem ilyen lenne.
Otthon magad csinálod a dekort?
A Mi kis falunk sminkese, Nono barátnőm az én DIY-mesterem, vele mindent megcsinálunk a ház körül. Falat festünk, bútort barkácsolunk. Jó tanítványa vagyok, hiszen a lakásomban a parkettát én csiszoltam fel, a karantén idején falat építettem, gletteltem, festettem, csempét festettem, mozaikoztam, és ha ez nem lenne elég, átfestettem a konyhabútort. Egyébként minden bútort megpróbálok újrahasznosítani annak ellenére is, hogy a fúróval még nem bánok olyan ügyesen. A barátnőmmel, Nonóval azt szoktuk mondani, hogy mi nem a cipőboltban alélunk el, hanem a barkácsáruházban, ahol egy csodaszerkezet láttán egy halk sikoly kíséretében valami olyasmi szakad föl belőlünk: Úristen, ott egy hőlégfúvó!
Mi vett rá ezekre a munkákra, nem jött el egyszer a mester, és kénytelen voltál magad elvégezni a ház körüli teendőket?
Nem, engem ez szórakoztat, imádom az otthonomat, jó érzés hazamennem, mert az a maga 68 négyzetméterével egy elolvadós kuckó, és hogy még olyanabb legyen, folyamatosan keresem azokat a kis finomságokat, amikkel szebbé tehetem a lakást. Imádok például guberálni a bolhapiacon, az itt begyűjtött tárgyakat újragondolom, így tudok egy második esélyt adni nekik.
Hogyan készülsz a karácsonyra?
Nono barátnőmmel kimegyünk az erdőbe, ott összegyűjtünk pár dekoratív kiegészítőt, nyírfaágat, mogyoróágat, tobozt: minden érdekel, ami dekoráció. Van, amiből koszorú lesz, van, amiből belógó díszek. Olyan karácsonykor nálam, mint egy meseerdőben sétálni, a fiam barátai rendre döbbenten állnak a látvány előtt, amikor belépnek hozzánk.
Ha már karácsony: mozikban az első magyar karácsonyi romantikus vígjáték, a Nagykarácsony. Miért nem mertünk ehhez a témához nyúlni eddig szerinted, amikor olyan hálás?
Sok amerikai minta volt előttünk, de a magyarok karácsonykor szerintem zárkózottabbak, csendesebbek, néha szomorkásabbak. Mi csak álmodozunk a nagy és vidám karácsonyokról, de mintha szerényebben élnénk meg. A filmet imádtam készíteni, mert az első a maga műfajában, és mert benne van a csillogás, a finomság, a szépség, a varázslat. A rendezőnk, Tiszeker Dániel valamit nagyon megérzett és elkapott a karácsony szellemiségéből, úgyhogy csak ajánlani tudom.
Érdekes, hogy az amerikai karácsonyi filmek a gazdagokról szólnak, de ebben nagyon más ez is.
Hétköznapiak a hősök, ahogy én is: egy anyuka vagyok, akinek a gyermeke fellép a betlehemesben, és anélkül, hogy spoilereznék, elárulhatom: velem is megtörténik a csoda. A film is ezt mutatja be, az emberek boldogságkeresését hazai kulisszák között a karácsony időszakában, mert mi más lenne a vágya ilyenkor mindenkinek, ha nem ez?
Hogy látod, a színházba járás élménye a Coviddal csorbult?
Nehezebben jönnek a nézők a színházba, és megváltoztak a jegyvásárlási szokások is. Régen hónapokkal előre megvették a jegyeket, most már csak online vásárolnak, csupán fél ház telik meg egy hónappal az előadás előtt, majd egy-két nappal a céldátum előtt töltődik fel a nézőtér, nem is mindig 100 százalékosan.
Ha egy darabot nézzünk meg az esetleges színházbezárások előtt tőled, mi legyen az szerinted?
A Liaison, ez egy sanzonest, ami a szerelem témáját járja körül, és annak ellenére sikerült állítólag jól, hogy korábban nem szerettem az énekes szerepeket.
Voltál covidos, hogy élted meg ezt az időszakot?
Hathetes, elhúzódó, fura, semmihez sem hasonlítható állapotot éltem meg, és még másfél hónappal a kilábalás után is memóriazavarom volt. Fura, hogy ennek a betegségnek nincs tipikus közérzete. Elég transzcendentális élmény volt, betegség közben hoztam pár súlyos döntést: sok embert leválasztottam az életemből. Hogy egészen konkrét legyek, ez alatt a pár hét alatt több embertől váltam meg, mint addigi egész életemben. Emiatt egy nagy tisztulási folyamat is volt maga a Covid. Egyszerűen változtatni akartam a halálfélelem hatására. Utána viszont, amikor egy csomó tehertől megszabadultam, olyan flow-élményben volt részem hónapokon keresztül, attól, hogy lepakoltam a súlyokat, hogy az nagyon feltöltött. Persze nem azt mondom, mindenki essen át rajta, sőt: védekezzen, de ha már megtörtént, próbáljon szembenézni az életével.
A beszélgetés videós verzióját itt tekintheted meg teljes egészében.
