Mindannyian betéve tudjuk már, hogy a kiszáradás megelőzése miatt nyáron fokozottan ügyelni kell a folyadékpótlásra, s javasolt a napi 2–2,5 liter víz elfogyasztása. Egy egészséges embernek ez a mennyiség elegendő, de vannak, akiknek a napi folyadékadagja a 10–15 litert is eléri. Ők nem passzióból isznak ennyit, hanem azért, mert diabetes insipidusban szenvednek, mely egy ritka, öröklött vagy szerzett anyagcsere-betegség, amely a szervezet vízmegőrző képességének rendellenességével jár.
Ha a kolléganőmmel megyek moziba, én rendszerint elvagyok egy fél literes hűtött üdítővel, míg ő három darab egyliteres üdítővel barikádozza el magát. A film végére az utolsó kortyig mindet meg is issza. Amikor először láttam ezt, szabályosan elszörnyedtem (és a körülötte ülők is). – Hogy tudsz te ennyit inni?! – kérdeztem, mire ő azt felelte: ha élni akarok, innom kell.
Elmesélte, hogy gyerekkora óta diabetes insipidusban szenved, ami nagyjából annyit tesz, hogy folyamatosan szomjas. Naponta közel 17 liter vizet iszik, és sokat pisil, mivel a szervezetén gyakorlatilag csak átfolyik az elfogyasztott folyadék. Maximum másfél-két órán át bírja folyadék nélkül, és szomjúsága néha olyan nagyfokú, hogy csak jeges vízzel tudja oltani.
Éjjelente tízszer is kimegy vécére, ami miatt napközben folyton fáradt, kávét azonban nem ihat, mert az csak még jobban meghajtaná. Ha nyáron nem iszik másfél óránként, kiszárad a szája, szédül, a beszéde összefolyik, és nem ismeri fel a környezetében lévőket. A lakásában rengeteg palackozott vizet tárol, és bármerre megy, mindig van nála üdítő. Másfél liter limonádéval közel húsz perc alatt végez, buszos utazásra pedig soha nem vállalkozik, ugyanis szinte félóránként lenne szüksége mosdószünetre.
Hormonális okok is állhatnak a háttérben
„Az, hogy mennyi folyadék van a szervezetünkben, döntően függ a szomjúságérzettől, attól, hogy a vese mennyi vizet tart vissza, és az agyalapi mirigyünkben termelődő vazopresszinhormontól, ami a vízvisszatartást szabályozza. Ha valamilyen oknál fogva ez a hormon nem termelődik vagy nem működik hatékonyan, akkor a szervezet képtelen visszatartani a vizet, ami gyakori vizeléshez, szomjúsághoz és fokozott folyadékbevitelhez vezet. A diabetes insipidusban szenvedők ilyenek” – magyarázza dr. Bajnok Éva endokrinológus, diabetológus, és hozzáteszi, hogy nagyon fontos, hogy a diabetes insipidusszal élők mindig kapjanak szükségletüknek megfelelően inni, különben igen hamar kiszáradnak, görcsölnek, neurológiai tünetek jelentkezhetnek, és ez az életüket is veszélyeztetheti.
A betegség bármely életkorban kialakulhat, lehet veleszületett, de kialakulhat másodlagos okokból kifolyólag is, például ha az agyalapi mirigy sérül (baleset, gyulladás, daganat vagyvesebetegség, vesekárosító gyógyszerek hatására, ritkán a szomjúságérzet szabályozásának sérülése miatt). A diabetes insipidusnak a diabetes mellitushoz, azaz a cukorbetegséghez semmi köze. Utóbbinál a beteg vizelete olyan tömény, hogy kivonja a vizet a szervezetből, előbbinél a hormonprobléma miatt borul fel a só- és vízháztartás, emiatt képződik nagy mennyiségben olyan vizelet, amelyben a cukorbetegséggel ellentétben nincs cukor. Fontos, hogy ha valaki szomjas, sokat iszik, és sokat jár üríteni, ne diagnosztizálja magát diabetes insipidusszal, inkább a vércukrát nézesse meg! – hívja fel a figyelmet a doktornő, egyúttal hozzáteszi, hogy egy egészséges embernek nemcsak a dehidratáció elkerülésére, hanem a túlhidratáltságra is figyelnie kell. Túlzásba vitt folyadékfogyasztás esetén ugyanis a veséknek sokkal keményebben kell dolgozniuk, hogy elláthassák a feladatukat, és ez hosszú távon lecsökkenti a koncentrálóképességet, súlyosabb esetben hányást és fejfájást okoz.
2500 emberből csak egyet érint, de akár halálhoz is vezethet
A diabetes insipidus ritka betegség, de van rá gyógymód. Az orvoshoz forduló betegnél először a bevitt és ürített folyadék mennyiségét és koncentráltságát, a gyakoribb, hasonló tünetekkel járó betegségeket zárják ki (vesebetegségek), és ez után vetik fel a diabetes insipidus gyanúját, indikálva a szükséges vizsgálatokat. Ha kiderül, hogy az agyalapi mirigy nem termeli a vazopresszin hormont, akkor a hormont már tabletta és orrspray formájában is pótolni tudják.
Ha a vesével van a gond, akkor bonyolódik a helyzet: először megpróbálják a vesét gyógyítani, és a szakorvos kérheti a pácienst, hogy étrendjéből száműzze a sót, más esetben esetleg vízhajó hatású készítményt ad.
„Diabetes insipidusszal lehet teljes életet élni. Megfelelő folyadékpótlás és gyógyszerbeállítás mellett ők is bátran szórakozhatnak, vállalhatnak gyermeket (terhesek esetében rendszeres orvosi ellenőrzés szükséges) és végezhetnek izzadással járó sporttevékenységet” – mondja dr. Bajok Éva.
Mit tehet a szülő, ha diabetes insipidusszal küzd a gyereke?
Az endokrinológus szerint célszerű figyelni a bevitt folyadék és a vizelet mennyiségét. „Figyelmeztessük a gyereket, hogy ne felejtse el bevenni az előírt gyógyszerét, és ha az otthon maradt, legyen nála elég folyadék. Az állapotról tájékoztassuk a gyermeket felügyelő felnőtteket, erre utaló kártyát, ékszert is tanácsos alkalmazni. Feltétlen vigyük a szakorvos által előírt gyakorisággal ellenőrző vizsgálatra a gyereket, és kérjünk információt arról, hogy mi a teendő, ha az állapota gyorsan változik. Szerencsére a legtöbb esetben a gyerekek teljes életet élhetnek így is. A kirekesztettség érzésének elkerülését segíti a Bátor Tábor, jó szívvel ajánlom.”
