A szorongás egyetemes emberi tapasztalat. Evolúciós szempontból fontos funkciója van, hiszen az agyunk így figyelmeztet minket a lehetséges veszélyforrásokra, ezért pörget végig újabb és újabb forgatókönyveket arról, hogy mi lenne, ha...
Ha pedig mindez nem lenne elég, hajlamosak vagyunk olyan gondolkodási mintákat követni, amik tovább növelik a szorongást, még akkor is, ha az ilyen jellegű gondolatok többsége téves. A szorongás csökkentése érdekében elengedhetetlen a negatív gondolatminták felismerése. Dimitrios Tsatiris pszichológus összeszedte a hat leggyakoribbat.
#1 Az én hibám
Gyakran előfordul veled, hogy olyan dolgok miatt hibáztatod magad, amikről valójában nem is te tehetsz? Például azért, mert nem téged léptettek elő, a valóságban azonban nem te voltál kevés a pozícióhoz, csak nagyobb tapasztalattal rendelkezik, aki végül elnyerte. A munkahelyi pozíciók megszerzése sok esetben nem az általunk befolyásolható tényezőkön múlik, és bár nehéz azzal szembesülni, hogy az erőfeszítéseink nem vezettek eredményre, nem érdemes tovább nehezíteni a dolgunkat azzal, hogy önmagunkat hibáztatjuk miatta.
#2 Túl sokat aggódom
Az élet mindannyiunk számára stresszes. Természetes, ha időnként úgy érezzük, hogy beterítenek minket a problémák. De ahelyett, hogy fejben összegyúrnánk azokat egy nagy problémává, érdemes a kihívásokat sorra venni és külön-külön megoldást keresni. A szorongás mértéke a problémák számával egyenesen arányos, ez pedig tovább nehezíti a megoldások megtalálását is. Ha úgy érzed, mindenért aggódsz, vedd sorra az aggályaidat. Kezdd azzal, ami miatt a legkevésbé szorongsz, majd így haladj előre a legnagyobb kihívásig. Egyenként megoldást találni sokkal könnyebb lesz.
#3 Úgy érzem, csapdába estem
Nehéz döntéseket hozni, ha úgy állunk hozzá, hogy minden választásunk végleges, nincs visszaút. Rengeteg döntés azonban visszafordítható. Ha nem vagyunk elégedettek a munkánkkal, bármikor elkezdhetünk új munkahely után nézni. Ha nem vagyunk megelégedve a lakóhelyünkkel, elkezdhetünk gondolkozni a következő lépésen. És ugyanez vonatkozik a kapcsolatainkra is.
A döntések gyakran felelősséggel és potenciális következményekkel járnak. Érdemes időt szánni arra, hogy összegyűjtsük a szükséges információt, aminek tudatában a lehető legjobb döntést tudjuk hozni.
#4 Mindent vagy semmit
A végletekben történő gondolkodás azért olyan gyakori, mert leegyszerűsíti a döntéshozatalt. Könnyebb ugyanis a fekete vagy fehér közül választani, mint a szürke különböző árnyalatai között különbséget tenni.
A lehetőségek teljes spektrumának figyelmen kívül hagyása azonban elősegíti a szorongás kialakulását. Ha az egyetlen opció a 0 vagy a 100, akkor nem engedhetünk meg magunknak hibát. Ha nem érjük el a 100-at, kudarcot vallottunk. De valóban így van ez? Vannak esetek, amikor igen. Például egy életmentő műtétet végző orvos vagy egy repülőgépet vezető pilóta esetében. A legtöbb ember mindennapi tevékenységei azonban elbírják a hibákat, belefér, ha nem tudjuk mindig a maximumot adni. Adjuk meg magunknak a lehetőséget, hogy tanulhassunk a hibáinkból.
#5 A legrosszabb még hátra van
Hajlamosak vagyunk mindig a legrosszabbra készülni, még akkor is, ha a legpocsékabb forgatókönyv csak minimális valószínűséggel következik be. Ilyenkor érdemes racionális szemmel végigvenni a lehetőségeket: mennyi az esélye annak, hogy a félelmünk valósággá válik? Ha az ésszerűség határain belül megtesszük a megfelelő óvintézkedéseket, még tovább csökkenthetjük a legrosszabb forgatókönyv bekövetkezésének valószínűségét.
#6 Nem vagyok elég jó
Gyakran beleesünk abba a hibába, hogy az önértékelésünket a sikereinktől tesszük függővé. Az igazság ezzel szemben az, hogy az, hogy mennyit érünk, nem a sikereinken múlik. Nem az iskolai végzettségünk, a fizikai képességeink, a külsőnk vagy a keresetünk tesz minket azokká, akik vagyunk. Természetesen semmi baj nincs azzal, ha előléptetnek vagy ha fizetésemelést kapunk, sőt. Azonban az önértékelésünket nem érdemes az elért sikereinktől függővé tenni. Hiszen sokkal fontosabb ezeknél, hogy milyen értékeket képviselünk.
