Ha van kutyád, biztos te is futottál már bele olyan helyzetbe, amikor két kutya szagolgatja, morogja egymást, a másik állat gazdája pedig féltve húzza odébb kedvencét. Míg van, aki a morgásokból azt hiszi, hogy a kutyák csak játszanak, mások félnek, hogy agresszív kimenetele lesz a találkozásnak.
Egy magyar tanulmány eredményei szerint a morgásból a gazdik viszonylag pontosan képesek megállapítani, hogy a kutyájuk milyen érzelmi állapotban van. A kutyák ugyanis nemcsak veszély esetén morognak, amikor úgy érzik, meg kell védeniük magukat, de gyakran játék során is.
Ebben a kutatásban három különböző helyzetben rögzítettek kutyamorgásokat: a gazdával való rongyozós játék közben, akkor, amikor egy idegen lassan, lépésről lépésre, meredten a kutya szemébe nézve közeledett, és amikor a kutya egy csontot védett egy másik kutyától. Ha van tapasztalatod kutyákkal, nem fog meglepni az eredmény: a játékos morgások nagyban eltértek a csontot védelmező morgásoktól.
De vajon a kutyák is értik a különbséget?
Ennek tesztelése érdekében a vizsgált kutyáknak egy csontot adtak. Amikor a kutya meg szerette volna enni a csontot, egy hangszórón keresztül morgást játszottak le neki. Ilyen körülmények között a kutya vajon megenné a csontot vagy megriadna? Kiderült, hogy a kutyák pontosan értik a többi kutya morgását. Ha a hangszóróból agresszív morgás hallatszott, a kutya sokkal tovább habozott, hogy megegye-e a csontot, mint amikor játékos morgást játszottak le neki.
A kutyafuttatókban persze nem mindig ennyire egyértelmű a helyzet. Olyankor sokkal fontosabb, hogy lássuk előre, játékos vagy agresszív kapcsolat alakul-e ki a két állat között, adott esetben pedig közbe kell-e avatkoznunk. Ilyenkor a kutyákkal kapcsolatos tapasztalataink lehetnek a segítségünkre.
Juliane Bräuer és csapata videókat gyűjtött kutyák, gyerekek és makákók interakcióiról, majd ezeket a felvételeket bemutatták a kutatás résztvevőinek. Szülők, gyerekekkel foglalkozó szakemberek, kutyatulajdonosok és primatológusok (főemlősökkel foglalkozó szakemberek) vettek részt a kísérletben. Összességében elmondható volt, hogy a résztvevők az esetek nagy részében meg tudták ítélni a kutyák találkozásának kimenetelét. Meglepetést okozott viszont az az eredmény, miszerint a kutyatulajdonosok tapasztalata valójában nem számított az előrejelzések során. Sőt, a legtöbb résztvevő, függetlenül a kutyás tapasztalatától, az agresszív viselkedést nem látta előre. És bár általánosságban elmondható, hogy az emberek egész jól meg tudják jósolni a kutyák viselkedését, a kutyatartás önmagában nem javítja ezt a képességünket.
