Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Gyerekkorunk kedvenc csemegéjét ma már milliónyi változatban kapni, márkanévből terméktípussá nőtte ki magát a csokival bevont túródesszert. Valamiről, amit évtizedek óta fogyasztunk, csak tudjuk, hogy hogyan kell enni, gondolhatnád. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű.
Vannak olyan apróságok, amelyek mentén, tulajdonképpeni jelentéktelenségük ellenére, kettéválik az emberiség. Egyfajta hungarikumról lévén szó, a Rudi esetében kicsit kevesebben: bő tízmilliónyian esnek egymásnak, ha a heti kérdés így szól: hogyan kell tisztességesen elfogyasztani a Túró Rudit?
A túródesszertek világa
Manapság számtalan féle-fajta Rudi-formájú túródesszert kapható. Ami engem illet, jó szívvel eszem meg csaknem az összeset, de azért a gyerekkori ízélményt nehezen találom meg, bármelyiket is vegyem le a polcról. Ennek oka szerintem (sőt sokan mások szerint is), hogy a régi Rudi túrójának mindig volt egy kis stichje. Savanykás, de nem kellemetlen íz, ami vélhetően annak volt köszönhető, hogy a tej akkor még nem volt romlásbiztos. Más volt kicsit a túró állaga is, én legalábbis sokkal darabosabb, majdnem grízes állagra emlékszem a mostani krémessel szemben.
Bár a Túró Rudi mára bejegyzett védjegy, a legtöbben úgy vagyunk vele, mint a rotringgal vagy a celluxszal: ma már nem elsősorban márkanévként, hanem egy termékkategória elnevezéseként gondolunk rá.
A Magyar Élelmiszerkönyv szerint a Túró Rudi tehéntúróból, esetleg vajból vagy tejszínből, cukorból, különböző ízesítőanyagok hozzáadásával, csokoládé- vagy kakaómassza-bevonattal készített, közel hengeres alakú desszert jellegű sajtkészítmény. Részletesen írnak a kellő érzékszervi benyomásokkal kapcsolatban.
- Alak: közel hengeres alakú, sima vagy enyhén bordázott felületű rudacska.
- Külső: a csokoládé- vagy kakaómassza a túrókorpuszt egyenletes vastagságban és összefüggően vonja be, sötétbarna színű, jól tapad, nyomásra enyhén repedezik.
- Szín: a túrómassza egyenletesen fehér vagy sárgásfehér, ízesítés esetén az ízesítőanyagra jellemző színű.
- Szag: a túrókorpusz bevonatára és anyagára jellemző.
- Íz: kellemesen édeskés-savanykás, a túrómasszára, annak ízesítésére és bevonatára jellemző, tiszta, harmonikus.
Na, ha az már tiszta, hogy milyennek is kell lennie egy Túró Rudinak nevezhető terméknek, lássuk, szakértők (rendszeres fogyasztók) szerint hogyan is kellene elfogyasztani ezt a finomságot.
Mik a lehetséges elfogyasztási módok?
Ahhoz, hogy egy ilyen fontos kérdésben állást foglaljunk, lényeges tisztáznunk, hogy egyáltalán milyen Rudi-fogyasztási iskolák léteznek. Túró Rudit enni alapvetően kétféleképpen szoktak. Az egyik módszer, hogy az ember mindenféle felhajtás nélkül, egyben harapja a túrós belsőt és a csokiborítást. A másik, hogy az ember először lefaragja a csokiborítást és csak utána eszi meg az így fennmaradó túrócsíkot. Létezhetnek persze más módszerek is (ismerünk olyat, aki kiflibe dugja, nálunk otthon törtük már zabkásába is), de abban megegyezhetünk, hogy ez a két fő sodor. De melyiknek van igaza?
Hogy finomabb?
A két tábor tagjai természetesen nem értenek egyet abban, hogy hogy finomabb a Rudi, és akár ide, akár oda tartoznak, úgy harapják, ahogy ők ínycsiklandóbbnak gondolják. Azok, akik egyben szeretik megenni, arra hivatkoznak, hogy nagyon klasszul harmonizál az édes csoki az enyhén savanykás túróval, a másik tábor szerint viszont ha külön fogyasztjuk el őket, rögtön két édességhez jutunk. Először megesszük a roppanós csokit, másodjára pedig még mindig ott egy egész csík finom túrókrém. Ami viszont, veti ellen az egyben evős tábor, sokszor egy nem túl jól fogyasztható édes massza csupán, aminek élvezeti értékéből jelentősen levon, hogy folyton az ember szájpadlására tapad.
Hogy kényelmesebb?
Azok, akik egyben szeretik megenni a Rudit, arra hivatkoznak hogy az ő módszerükkel könnyen és gyorsan el lehet pusztítani a finomságot, ami így ráadásul nem maszatol és kevésbé is törik, mint a másik tábor módszerével fogyasztva. Az ellentábor viszont azzal érvel, hogy ha a Rudin túl kemény a csoki, akkor harapáskor nagyon összenyomódik a belső réteg, ez pedig nem igazán könnyíti meg az elfogyasztást.
És te mit gondolsz?
