A fenti ábrában függőleges, vízszintes és keresztirányú szürke sávok szerepelnek, amelyek közös metszetében 12 darab fehér szegélyű fekete korong helyezkedik el. Igen ám, de egyszerre nem igazán vagyunk képesek az összeset észlelni. Amikor a tekintetünkkel igyekszünk megragadni párat, a többi azonnal láthatatlanná válik. Hogy lehet ez?
A japán pszichológiaprofesszor, Akiyoshi Kitaoka posztolta pár éve ezt az optikai csalódást, amelyet mára több mint 26 ezren osztottak meg a közösségi médiában. Az illúzió Jacques Ninio francia tudóstól származik, aki többek között a következőket árulta el a képről a BBC újságírójának: „Ahol éppen nem látjuk a korongokat, ott egészen olyan, mintha a szürke sávok folytatólagosak lennének, tehát szürke kereszteződéseket érzékelünk ott is, ahol igazából nincsenek. Némi fekete szikrázás ott is létrejön, ahol a valóságban nincsenek korongok. Az illúzió fordított kontraszttal is működik.”
Mi lehet az illúzió hátterében?
Ha egyszerűen szeretnénk fogalmazni, azért érzékeljük a káprázatot, mert az agyunk bizonyos mintázatokat nem képes akkurátusan feldolgozni. Tulajdonképpen a retinánk tréfál meg minket, nagyon hasonló módon ahhoz, ami a Hermann-rács nevű illúzió során történik, amelynek ez a kép egy továbbfejlesztett változata. A Hermann-rácshoz kapcsolódó idegélettani mechanizmusokról az alábbi cikkünkben írtunk részletesen:
