Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A korral járó hormonszintcsökkenés kezelésére gyakran hormontartalmú gyógyszereket írnak fel az orvosok. Ennek ártalmasságáról azonban évtizedek óta vitatkoznak a szakértők, legalábbis a nők esetében. A férfi hormonterápia kapcsán koránt sincs ekkora szakirodalma a kérdésnek.
A férfi és a női nemi hormon, vagyis a tesztoszteron és az ösztrogén termelődése a kor előrehaladtával alábbhagy, és ez olykor kellemetlen tünetekkel jár (lásd menopauza). Ilyenkor a szakemberek sokszor hormonkezelést javasolnak, aminek azonban különböző káros mellékhatásai lehetnek, többek között a szívünkre és az érrendszerünkre. A Harvard Health Publishing szakértője értekezett a témában.
A plusz hormon segíti a vérrögképződést
Sokáig az orvosok szinte rutinként kezelték a hormonterápiát elsősorban a nők változókori tüneteinek enyhítésére, 2002-ben azonban megjelent egy átfogó tanulmány, amely egyértelműen bizonyította, hogy a különböző hormonkészítményekkel való gyógykezelés elősegíti a vérrögképződést, és ezzel növeli a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának az esélyét. Ezért történt, hogy az amerikai Élelmiszer-biztonsági és Gyógyszerészeti Hivatal (FDA) figyelmeztető szöveget helyeztetett el a kérdéses gyógyszerek csomagolásán.
A legtöbb nő számára kisebb kellemetlenségektől eltekintve nem jelent komoly gondot a menopauza, ha azonban a tünetek olyan súlyosak, hogy életmódbeli változások nem segítenek, érdemes megfontolni a hormonkezelést. Ez esetben viszont ajánlott körültekintően választani a különböző lehetőségek közül. Tapasztalatok szerint a bőrön keresztül adagolt nemi hormon, vagyis a különböző ösztrogén- és progeszterontapaszok a kutatások szerint a tablettához képest jóval kevésbé befolyásolják a vérrögképződés gyakoriságát. Ugyanígy, a hüvelyszárazság és a szex során fellépő kellemetlen érzés ellen felírt kenőcsök, hüvelygyűrűk és hasonló gyógymódok sem növelik a szívpanaszok kockázatát – vélik a szakemberek. Mielőtt azonban bármilyen hormonkezelést választanánk, érdemes megbizonyosodni arról, hogy semmilyen szívbetegségben nem szenvedünk.
Kevés az adat a tesztoszteronnal kapcsolatban
A nőkkel ellentétben, akiknél a hormonszint csökkenése a változó korban hirtelen jelentkezik, a férfiaknál a húszas éveiktől kezdődően fokozatosan apad a tesztoszteron mennyisége. Komolyabb tünetek csak akkor jelentkeznek, ha a herék, az agyalapi mirigy vagy az agy rendellenes működésének következtében a kelleténél nagyobb mértékben jelentkezik a hormonhiány. Ennek tünetei a csökkent szakáll- és testszőrzet növekedés, az izmok elernyedése, merevedési problémák, energiahiány, illetve az általános rossz közérzet.
Korábban csak súlyosabb problémák esetén írtak fel az orvosok tesztoszterontartalmú gyógyszereket a pácienseiknek, az ezredfordulón azonban megugrott a hormonkezelések gyakorisága, és a szakemberek elkezdtek jóval enyhébb tünetek esetén is nemi hormont javasolni az érintetteknek. 2015-ben azonban a tesztoszteronterápia esetében is megállapították kutatók a szív- és érrendszeri betegségek megnövekedett kockázatát, így az efféle készítményekre is rákerült a figyelmeztető felirat. Ennek hatására a férfi hormonkezelés gyakorisága az utóbbi évek során megint csak lecsökkent.
Itt azonban még mindig jóval kevésbé tiszta a kép, mint a nők esetében. A bizonyítékok ugyanis nem elégségesek ahhoz, hogy mindent kizáró összefüggéseket állapíthassunk meg a szívbetegségek és a hormonkezelés között. A nőkkel ellentétben a férfiak elsősorban nem tabletta, hanem különböző kenőcsök, tapaszok, illetve injekciók révén kapják a plusz hormont, nem beszélve arról, hogy a tesztoszteronszint csökkenése sok esetben olyan életmódbeli tényezők miatt jelentkezik, mint az elhízás vagy a cukorbetegség – amelyek önmagukban is növelik a szív- és érrendszeri problémák gyakoriságát.
A tesztoszteronterápia nem csupán a szexuális étvágyat növeli és a merevedési zavarokra orvosság, de az olyan gondok ellen is sikeresen bevethető, mint a vérszegénység vagy a csontritkulás. Ezért sok esetben megéri vállalni a kezeléssel járó kockázatot – persze itt is fontos a körültekintés, és saját egészségi állapotunk pontos ismerete.
