Ha a síri csend és az eseménytelenség jellemzi a szexuális életedet, máris sokkal jobban állsz, mint a buzogányszerű, a szexet a lovagi tornák eszköztárával felturbózó zsizsikek és a magukat rendszeresen halottnak tetető szitakötők. A semmi és a nulla sokkal jobb ugyanis, mint a rengeteg szenvedéssel járó, erőszakos és a halál árnyékában zajló erszényesmenyét-szex. A Popular Science összeszedte, melyek azok a fajok, akiknél szinte biztosan jársz.
A szitakötők inkább halottnak tettetik magukat
Egyes szitakötőknél a nőstény egyedek úgy érik el, hogy sértetlenül megússzák a sikeres párzást követően sem lanyhuló ostromot, hogy szívrohamot színlel a levegőben. A véletlenszerűen, egy klímaváltozással foglalkozó kutató által felfedezett jelenség pont úgy néz ki, ahogy elképzelted: amennyiben nem tudják elterelő manőverekkel lerázni az agresszív hímeket, kővé dermednek és lezuhannak a nőstények, csakhogy elkerülhessék végre az erőszakos udvarlókat.
A zsiráfok is odateszik magukat
A zsiráfszex nagyjából egy másodpercig tart, ami tulajdonképpen az egyik legkevésbé kellemetlen komponense az egyszerre erőszakos és esetlen folyamatnak. Előtte ugyanis a bikák jól oldalba vágják a fejükkel a teheneket, akik az ütések következtében összepisilik magukat. A hímek ezután ellenőrzik a vizelet hormontartalmát (mindig van az övtáskájukban kémcső és mikroszkóp), és amennyiben megfelel a kiszemelt egyed, elkezdik követni őket, és megpróbálkoznak a behatolással. Ami nem olyan egyszerű, a nőstények ugyanis szemlátomást nem nagyon hajlandók megállni és ide-oda tipegnek ilyenkor.
Zsizsikszex
A zsizsikek egyik faja (Callosobruchus maculatus) eleve túlgondolta egy kicsit a dolgot: ők buzogányszerű ivarszervekkel érkeznek a tetthelyre. A karóba húzás viszont nem nagyon van ínyére a nőstényeknek, akikért továbbra is harcol a természet. Egyre vastagabbá válik ugyanis a hímek buzogányának befogadására kialakított testrészük fala, hogy lehetőleg komolyabb sérülések nélkül megússzák a pásztorórákat.
A kacsák dugóhúzói
A kacsák szintén az erőszakot és a szúró-, vágóeszközöket részesítik előnyben: a gácsérok dugóhúzószerű péniszekkel vannak felszerelkezve, amelyeket szinte kilőnek magukból, hogy sikerüljön áthatolniuk a tojók szintén dugóhúzószerű, zsákutcákkal izgalmasabbá tett hüvelyén.
A laposférgek péniszcsatája
A hermafrodita laposférgeknek valahogy el kell dönteniük a párzás érdemi része előtt, ki lesz az, lerakja majd a petéket. Pénzfeldobás helyett ezt egy nagyjából 60 percig tartó péniszcsatával döntik el: előkapják a tőrszerű ivarszervüket és kardoznak egyet. Annak jut a peterakás feladata, akit megszúr az ügyesebb párbajtőrös… féreg.
Az erszényesnyest mindent egy lapra tesz fel
Az erszényesnyest srácok élete első hallásra nem is olyan szörnyű: termelnek egy adag spermát, aztán nekiállnak szexelni. Az életük felét töltik ezzel és egy csatára akár 14 órát is rászánnak. Nekik nincsenek buzogányaik és dugóhúzóik, viszont annyira ráfüggenek a fűrészelésre, hogy azt sem bánják, ha beleőrülnek. Addig szexelnek ugyanis, ameddig csak bírnak: kihullik a szőrük, belsővérzéssel küszködnek és teljesen összeomlik az immunrendszerük. A folyamat végére ide-oda szaladgáló, széthulló kis roncsokká válnak, de még ilyenkor is a csajokat hajtják. Aztán meghalnak.
Méh-harakiri
A méheknek össze kell szorítaniuk a belső szerveiket és az izmaikat, hogy kipréseljék magukból a kifordítható, szürkéssárga péniszüket. Amin akár az emberi fül számára is hallható módon robbantják át az ondójukat a nőstényekbe. Szó szerint, a maximum 5 másodperces üzekedés során ugyanis leszakad a péniszük. Amibe természetesen belehalnak.
Ha tehát életben vagy és belsővérzésre sincs okod gyanakodni, tulajdonképpen nem is olyan rossz a helyzet.
