Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy kutatás szerint azok, akiknek a súlyával kapcsolatban elfogadóbbak a partnereik, könnyebben fogynak, mint azok, akiket folyton piszkálnak és kritizálnak.
Akit folyton szekálnak az ismerősei, az nemhogy leadni nem tudja majd az ünnepek alatt felszedett súlyfelesleget, de még hozzá is adhat a kilóihoz. Egy 2015-ös tanulmány szerint sokkal hatásosabb, ha kedvesen és elfogadóan viselkedik valaki, és nem kritizálja folyton-folyvást a partnere alakját - írja az Atlantic.
A kutatás során 187 nőt kérdeztek meg a testsúlyukról, az általuk ideálisnak gondolt súlyukról és arról, hogy érzik magukat a bőrükben. Ezenkívül arra vonatkozó kérdéseket is feltettek a kanadai kutatók, hogy vajon beszéltek-e a nők a partnerükkel vagy a barátaikkal a súlyukkal kapcsolatos aggályaikról, és ha igen, ők hogyan reagáltak. Az egyik kategóriába azok kerültek, akik csak annyit mondtak a nők sirámaira, hogy úgy jók, ahogy vannak és semmi baj a súlyukkal, a másikba pedig azok, akik kritikus megjegyzéseket tettek, és megerősítették: valóban van miért aggódniuk a nőknek.
A nők súlyának alakulását kilenc hónapon át nyomon követő kutatók szerint az alakjukkal amúgy is elégedetlen nőknek sokkal jobbak az esélyeik arra, hogy szinten tartsák a súlyukat vagy fogyjanak is, ha elfogadó és megnyugtató megjegyzéseket hallanak a környezetüktől. Azoknak a testtömegindexe, akiket kritizáltak és alkalomadtán lekocáztak az ismerőseik, átlag 0.75 egységgel növekedett ugyanis a felmérés ideje alatt. Ezzel szemben azok, akiket békén hagytak, átlagosan 0.17 egységnyit javítottak a testtömegindexükön.
A tanulmány szerzője, Christine Logel szerint arról van szó, hogy ha valakit zavar a súlya, az elsősorban amiatt aggódik, hogy a súlyfölöslege miatt elutasítják majd a szerettei, a kritikus megjegyzések által okozott stressz és szégyenérzet pedig akadályozza a fogyásra tett kísérleteket. Egy régebbi kutatás is hasonló eredményre jutott egyébként, úgy tűnik sokkal hatásosabb ugyanis, ha valaki maga találja meg a tartós életmódváltáshoz szükséges motivációt, mintha mások sulykolnák bele, hogy változtatnia kell.
