Tényleg „visszafordítható" a 2-es típusú cukorbetegség?

Korábbi kutatások is bizonyítják, hogy megfelelő mértékű súlyvesztéssel – és az eredmény megtartásával a 2-es típusú diabétesszel küzdők gyógyszerezése akár el is hagyható. Egy tavalyi vizsgálatban az alacsony kalóriatartalmú étrenden élő cukorbetegek éhgyomri vércukorszintje, inzulinszintje, vérnyomása és vérzsírszintje is javult. Azoknál viszont, akiknél a cukorbetegség több mint tíz éve állt fenn, nem sikerült a testsúly, illetve a vércukorszint megfelelő csökkentése.

Az Open Journal of Preventive Medicine nevű szaklap is beszámolt arról, hogy megfelelő táplálkozás és életmód mellett pácienseinek 90 százaléka 75%-kal csökkentette gyógyszerezését, miközben az átlagos glikolizálthemoglobin-szintjük 8,2%-ról 5,8-%-ra csökkent. A résztvevőknek emellett a szisztolés vérnyomása is csökkent 148 Hgmm-ről 121 Hgmm-re úgy, hogy nem szedtek vérnyomáscsökkentőt.

„A glikolizált hemoglobin a megelőző 6-8 hét átlagos vércukorszintjét tükrözi és fontos útmutatója az anyagcsere-állapotnak a cukorbeteget gondozó szakember számára. 5,6 százalék alatt egészségesnek tekinthető a laborérték, a 6,5 százalék fölötti érték ellenben elégtelen vércukorszint-szabályozásról ad hírt" – magyarázta dr. Bibok György diabetológus, a 77 Elektronika Kft. orvos-igazgatója. 

Az eddigi eredményeket most a Newcastle-i Egyetem kutatói is megerősítették: megfigyeléseik alapján a napi 600 kilokalóriás étrend már az első héten csökkenti az inzulinrezisztenciát, nyolc hét alatt pedig valóban enyhülnek a 2-es típusú diabétesz tünetei. 

Mitől működik?

Fontos tudni, hogy a túlzott kalóriabevitel zsírmájhoz vezet, aminek eredményeként a máj túl sok glükózt kezd termelni. Ebből a fölösleg zsírrá alakul és a hasnyálmirigybe kerülve megakadályozza az inzulintermelő sejtek munkáját. A szakemberek szerint ahhoz, hogy újraindítsuk az inzulintermelést – és visszafordíthassuk a cukorbetegséget –, kevesebb mint egy grammnyi zsírtól kellene megszabadítani a hasnyálmirigyet.

Prof. Roy Taylor, a kutatás vezetője a Daily Mailnek elmondta: „Az inzulintermelő sejtek a bennük felhalmozódó zsír miatt elveszítik speciális funkciójukat, túlélő módba kapcsolnak és csak vegetálnak, vagyis nem járulnak többé hozzá a megfelelő anyagcseréhez. Ha azonban megszabadulunk a fölösleges zsírtól, azzal lehetővé tesszük az inzulintermelés speciális funkciójának újbóli elindítását. A klinikai vizsgálatok eredményeire tehát már egyértelmű magyarázat adható. A kutatásunkban részt vevő alanyok nagy része arról számolt be, hogy a 600 kilokalóriás étrend mellett sem érezte magát éhesnek, sem fáradtnak, sőt, jelentősen javult a közérzetük.”

Kemlesh Khunti, a Leicester Diabetes Centre professzora szerint is ígéretes eredményekről van szó és az alacsony energiabevitel valóban működhet a kimondottan motivált betegek körében, a legtöbb cukorbeteg esetében azonban nehéz lenne ezt kivitelezni.

„Tény, hogy emberek millióinak jelent gyógyulást egy ilyen diéta, néhány fontos kérdésre azonban továbbra is keressük a választ: többek között arra, hogy a remisszió minden beteg számára elérhető-e; hogy hosszú távon is fenntartható-e ez az állapot; vagy hogy hogyan lehet nyomon követni azokat a pácienseket, akik jó eredményeket értek el a fogyással” – fűzte hozzá dr. Elizabeth Robertson, a Diabetes UK kutatási igazgatója.

A kérdés az, hogy egy drasztikus fogyókúra helyett nem lenne-e célszerűbb mérsékeltebb tempójú súlyleadásra és életmódváltásra ösztönözni a betegeket? Mert lehet, hogy sokaknak beválik a módszer, de azt már régóta tudjuk, hogy a hirtelen fogyás rendesen felborítja az anyagcserét, az elért súlyt pedig a legtöbb esetben kemény munkával lehet csak megtartani – ha egyáltalán meg lehet tartani.

Dr. Joel Fuhrman amerikai orvos szerint a cukorbetegek gyógyulása nem pusztán a fogyásról, hanem a táplálkozás minőségéről szól, vagyis a kalóriabevitel csökkentése csak egy dolog, és nagyon nem mindegy, mit eszik egy beteg. Vége a cukorbetegségnek című könyvében részletesen ír arról a speciális étrendről, ami a hasnyálmirigy működését is mélyrehatóan javítja, és sokkal nagyobb mértékben csökkenti az inzulinrezisztenciát, mint azt egymagában a fogyás tenné.

Miben áll a diéta hatékonysága?

Fuhrman kutatásai alapján a zöldség- és babféléken, gombákon, hagymán, paradicsomon, paprikán, bogyós gyümölcsökön, intakt (nem csupán teljes értékű) gabonaszemeken, dióféléken és növényi magvakon alapuló étrend mellett a cukorbetegek már az első hónapban felhagyhatnak a gyógyszerezéssel. (Megjegyzés: nem húsmentes étrendről van szó, de tény, hogy Fuhrman minimálisra csökkenti a húsbevitelt.) 

A szakember szerint a fokozott rost- és mikrotápanyag-bevitel, a széklet megnövekedett mennyisége, továbbá a mikrotápanyagok koleszterin- és gyulladáscsökkentő hatása számottevően javít a 2-es típusú cukorbetegek állapotán. Az általa kidolgozott mutatószám, az ANDI (Aggragate Nutrient Density Index = aggregált tápláléksűrűségi index) minden egyes zöldséghez rendel egy 0 és 1000 közötti számot az alapján, hogy benne az egy kalóriára eső tápanyagok száma mekkora, vagyis mennyire sűrű az adott étel szervezet számára hasznos tápanyag-koncentrációja.

Fuhrman hányadosa a zöldségekben és gyümölcsökben megtalálható valamennyi mikrotápanyagot: vitamint, antioxidánst, flavonoidot, glükozinolátot és fitoösztrogént számításba veszi. A mikrotápanyagokról azt kell tudni, hogy nyomokban fordulnak elő a szervezetben, a makrotápanyagokkal (szénhidrát, zsír, fehérje) szemben nem tartalmaznak kalóriát, azonban elengedhetetlenek egészségünk megőrzéséhez és növekedésünkhöz. Szóval dr. Fuhrman szerint ebből kiindulva lehet igazán eredményesen és tartósan visszafordítani a cukorbetegséget, de természetesen az étrenddel történő kezelés elképzelhetetlen más rizikófaktorok figyelembevétele nélkül: ilyen az ülő életmód, a dohányzás vagy az alváshiány. És van még egy fontos tényező, amiről érdemes beszélni.

A hozzáállással van a legnagyobb baj

„Lehet ugyan, hogy az orvostudomány csatát nyer a glükózszabályozásért folyó küzdelemben, a cukorbetegséggel szemben viszont elveszti a háborút.” 2013-ban a Lancet orvosi lap a „közegészségügy szégyenének” nevezte, hogy ez a többé-kevésbé megakadályozható betegség az elmúlt évtizedekben ilyen járványos méreteket öltött.

A kudarc oka részben az, hogy miközben gyógyszerekkel próbálják normál értékre lenyomni a vércukrot és beszabályozni az anyagcserét, a betegek továbbra is vackokat esznek és nem törekednek életmódváltásra, hiszen a gyógyszerezés téves biztonságérzetbe ringatja őket: azt hiszik, hogy úgy, ahogy kordában tartott vércukorszintjük mellett már egészségesek is. Márpedig a lehetséges szövődményeket ezzel nem védik ki. Jól tudjuk, hogy a 2-es típusú cukorbetegség magas vérnyomással és magas koleszterinszinttel is társulhat, így a legtöbb betegnek ezekre a problémákra is gyógyszert kell szednie. 

„Ha valaki folyton receptért szaladgál az orvoshoz, azzal tudattalanul a felelősséget kívánja elhárítani magáról. Mindez a gyógyulás utáni vágyat is csökkenti. A cukor- és szívbetegek úgy vélik, joguk van folytatni a betegséghez vezető felelőtlen életvitelüket és táplálkozásukat, miközben azzal áltatják magukat, hogy megkapják a megfelelő védelmet. Csak azt nem értik sem ők, sem némelyik orvos, hogy a "kontrollált” cukorbetegség tovább károsítja a szervezetet, kiváltképpen a szívet” – érvel dr. Fuhrman, majd részletesebben is kifejti, mi a baj a cukorbetegeknek szóló táplálkozási ajánlásokkal és azzal, hogy a közegészségügy a vércukorszint stabilizálására koncentrál.

Az American Diabetes Association egyik mintareggelije: két szelet, teáskanálnyi margarinnal megkent pirítósból, egy tojásból készült rántottából, háromnegyed csésze édesítetlen, készre főzött gabonapehelyből, egy csésze zsírszegény tejből, valamint egy kis méretű banánból áll. „Ennyi alacsony rosttartalmú szénhidrát elfogyasztása mellé tömérdek diabetikus szert kell beszedniük vagy beinjekciózniuk. Mindez szélsőséges vércukor-ingadozáshoz vagy éppen hipoglikémiás krízishez vezethet. És ha ennyi nem lenne elég, a beteget arra buzdítják, hogy nassoljon a várható alacsony vércukorszintek ellensúlyozására. Így aztán nem sok esélye lesz arra, hogy megszabaduljon a túlsúlyától. A gyógyszerezésből adódó súlytöbblet végül tovább súlyosbítja a cukorbetegségét és kialakul egy ördögi kör" – magyarázza dr. Fuhrman.

Kérdés: hogyan képes kényszeríteni a még több inzulin vagy más szájon át szedhető szer a túlterhelt hasnyálmirigyet, hogy teljesítse kötelességét? A beteg tehát egyre több inzulint igényel, és tovább hízik, a túlzott inzulinbevitel ráadásul a magas koleszterinszinthez, magas vérnyomáshoz és az alultápláltságból adódó gyulladásokhoz hasonlóan megkeményíti az artériák falát, aminek egy idő után infarktus és szélütés a következménye.

Akkor mindenki dobja el a gyógyszereit?

A cukorbetegség kezelése három pilléren alapul. Az egyik a helyes táplálkozás, a másik a rendszeres, tudatosan megszervezett mozgás a szokásos napi tevékenységen kívül, a harmadik pedig a gyógyszeres terápia. „Az első kettő egy egész életre szóló ajánlás és betartandó feladat a cukorbeteg számára, míg a harmadikat akkor kell alkalmazni, ha a felismeréskor a vércukorszint olyan magas, hogy az első két elemtől nem várható önmagában a vércukorszint normalizálódása; illetve a kívánatos cukorháztartás elérése. Egy együttműködő, az orvosi javaslatokat betartó betegnél adott esetben a gyógyszeres terápia elhagyható és elegendő csak az életmódterápia a normaglikémia fenntartásához. Ez általában rövid diabétesz tartam esetén remélhető és megvalósítható, ha azonban az inzulinhatás és a termelődés mértéke már nem elégséges, akkor gyógyszeres kezeléssel kell kiegészíteni a terápiát. Az állapot súlyossága mellett természetesen számos más tényezőn múlik még, hogy ki milyen kezelést igényel, ezért nem érdemes egyetlen vizsgálatot kiemelve általánosítani" – összegezte dr. Bibok György diabetológus.