Nem véletlenül vagyunk társas lények. Életben maradásunk szempontjából mindig is elengedhetetlen volt a közösség, kellettek a jól működő, bizalmon és megosztáson alapuló szoros szociális kapcsolatok. A világ legrégebb óta tartó boldogságkutatásának eredményei is bizonyítják, hogy a jó kapcsolatok tartanak meg minket boldogságban és egészségben.
A jó társas kapcsolatok megteremtése azonban nem elég, hosszú távú boldogságunk érdekében fenn is kell tartani azokat. Hogy hogyan? Erről beszélt Sákovics Diana pszichológus, a Hol rontom el? – A boldog párkapcsolatok pszichológiája című könyv szerzője a Hatszín Teátrumban. Meg azokról a mítoszokról is, amik szinte észrevétlenül félrevisznek egy párkapcsolatot.
Tévedsz, ha azt hiszed, létezik az igazi
Az egyik legalapvetőbb és legártalmasabb tévhit a párkapcsolatokról a nagy ő mítosza; az, hogy azt gondoljuk, hogy ha rátaláltunk az igazira, akkor mindenki boldog, minden tökéletes és többé semmi dolgunk az életben, ezt az elképzelést pedig a kultúránk is előszeretettel közvetíti.
„Elég csak a happy enddel végződő romantikus hollywoodi filmekre gondolni: a nő és a férfi egymásra találnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Csakhogy a valóságban itt nem érnek véget a bonyodalmak, hiszen egy párkapcsolat nem fog magától jól működni, a hosszú távú boldogságért tennünk kell. A kutatásokból is kiderül, hogy azok, akik hisznek az igaziban, sokkal kevésbé nyitottak az idők során felbukkanó párkapcsolati problémák megoldására és sokkal nehezebben kezelik az olyan új és szokatlan élethelyzeteket, mint egy gyerek megszületése. Velük szemben azok, akik tudják, hogy a boldogságért felelősséget kell vállalni és energiát kell belefektetni egy kapcsolatba, sokkal könnyebben és hatékonyabban át tudják vészelni a keményebb időszakokat” – magyarázta Sákovics Diana pszichológus, aki szerint a gond az, hogy sehol nem tanítják meg nekünk, hogy valójában hogyan is működnek az emberi kapcsolatok, így csak saját tapasztalatainkra és elképzeléseinkre támaszkodva próbálunk boldogulni az életben – több-kevesebb sikerrel. A helyzeten pedig az sem segít, hogy...
...a szerelem tényleg vak
„A szerelmes ember teljesen kritikátlanul néz a másikra, nem látja a partnere azon hibáit, amik a kívülállók számára teljesen egyértelműek és objektíven észlelhetők. Ez pedig azért van, mert a szerelmes ember agya 12 különböző agyterületen bolydul fel és működik másként, mint a nem szerelmes emberek agya. Különösen aktívvá válnak az agy élvezetért felelős területei, de változások állnak be például a testképünkért és a kritikus gondolkodásért felelős régiókban is. Nem véletlen, hogy olyan vonzónak érezzük magunkat szerelmesen, ahogy az sem, hogy a partnerünket annyira csodálatosnak és hibátlannak látjuk” – tette hozzá a pszichológus.
Ha mélyebben is érdekel a téma
„Hol rontom el? – kérdezzük magunktól számtalanszor, míg hiába várjuk az igazit és vele a boldogságot. Nyíltan, titkon vagy épp csalódásoktól elbátortalanodva, de valamennyien szerelemre, bizalomra, közelségre áhítozunk: egy testi-lelki társra. A kérdés csupán az, hol keressük a másik felünket? És ha végre ráleltünk, hogyan tartsuk meg?" Ha szeretnél még többet megtudni arról, minek a vonalán, hogyan alakulhatnak a párkapcsolatok és te mit tehetnél a saját boldogságodért, vásárold meg Sákovics Diana könyvét a Bookline-on!
Mivel azonban a szerelem nem állandó jelenség, hanem idővel és helyzettel dinamikusan változik, előbb-utóbb – főleg az együttélés során – kiütköznek a másik hiányosságai vagy bosszantó szokásai, és ekkor kezdődnek a konfliktusok. Szerencsére a pszichológia tud segíteni abban, hogy az önismeret gyakorlásával fenntartsuk belső stabilitásunkat és abban is, hogy megértsük a partnerünk működését a leghétköznapibb élethelyzetekben. Érdemes például abból kiindulni, hogy:
Más-más csomagot hozunk otthonról
Bár korai tapasztalataink és családi mintáink nem tudatosulnak bennünk, ezek adják önértékelésünk magját és az alapsémáját annak, ahogy kapcsolatainkban másokhoz viszonyulunk. Az elsődleges gondozókkal való kapcsolat révén alakul ki többek között az is, hogy mennyire szorongunk és hogyan látjuk magunkat.
„A korai időszakban a szülő viselkedéséből a csecsemő azt tanulja meg, hogy ő maga mennyire számít, mennyire szerethető és fontos a másik számára, és ezzel együtt azt is, hogy mennyire tartja megbízhatónak és kiszámíthatónak a másikat. Mivel ezek a korai élmények jóformán meghatározzák egész hátralévő életünket, fontos, hogy megértsük, honnan is jöttünk és mi mindent cipelünk magunkkal” – mondta Sákovics Diana.
Az például, hogy hogyan reagálunk egy-egy konfliktushelyzetre és hogyan oldjuk azt meg, szintén egy otthonról hozott minta. „Az én családomban nem nagyon volt hangos szó, nem veszekedtünk egymással, inkább a megsértődés és az elvonulás volt jellemző. Én általában nagyon nehezen viseltem ezt a nyomasztó légkört és a visszahőkölés után arra törekedtem, hogy higgadtan megoldjuk a problémákat. Aztán később, amikor először szembesültem azzal, hogy van, aki szereti azonnal kiadni magából a feszültséget és mindent ráborít a másikra, teljesen eszköztelennek éreztem magam - még úgy is, hogy végiggondoltam, mi lehet a helyzet: másként szocializálódtunk, ezért teljesen más a forgatókönyvünk a nehéz helyzetek megoldására” – árulta el a pszichológus. Ahhoz tehát, hogy egy párkapcsolat jól működjön, össze kell hangolnunk ezeket az eltérő viselkedési mintákat, ehhez pedig őszinte és nyílt kommunikációra van szükségünk. De mi van akkor, ha még a szeretetnyelvünk sem egyezik?
Neki polc, nekem színház
A súrlódásmentes kommunikáció része az is, hogy felismerjük, az öt szeretetnyelv – a minőségi együtt töltött idő, az elismerő szavak, az ajándékozás, a szívességek és a testi érintés – közül melyik az, amelyikre a legfogékonyabbak vagyunk és melyik az, amit a partnerünk a leginkább be tud fogadni. Merthogy mindenkinek van egy fő szeretetnyelve, és ha a társunk a számunkra optimális módon közeledik felénk, akkor érezzük igazán, hogy törődik velünk, hogy fontosak vagyunk számára. Sokszor előfordul azonban, hogy a pár két tagja teljesen másként kommunikálja a szeretetét.
„Ha én arra vágyom, hogy a partnerem eljöjjön velem színházba, miközben ő azzal tudja kifejezni a szeretetét, hogy felszerel egy polcot a fürdőszobában, egyikünk sem lesz elégedett: én azt élem meg, hogy ha igazán szeretne, akkor eljönne velem az előadásra, ő pedig azt, hogy hiába teszi meg ezeket a gesztusokat, ha nem értékelem azokat. Vagyis ott ragadunk egy olyan helyzetben, hogy a másiknak nem vagyunk elég fontosak” – figyelmeztet a szakember. “Pedig a megoldás nem is olyan bonyolult, egyszerűen ki kell mondani: figyelj, én igazából arra vágyom, hogy tölts velem több minőségi időt. Ha nem tisztázzuk ezeket a félreértéseket és folyamatosan elcsúszik kettőnk között a kommunikáció, akkor szép lassan elsodródunk egymástól” – fűzte hozzá.
Újdonságkeresés, az kell
A pszichológusnak azok számára is van egy jó tanácsa, akik úgy érzik, eltűnt a vágy és emiatt ellaposodott a kapcsolatuk. „Minden újabb élethelyzet újabb kihívásokat, természetes kríziseket hoz, amiken keresztül kell jutni ahhoz, hogy a kapcsolat fejlődjön és a benne élők lelkileg gazdagodjanak. A krízisek pedig a kapcsolat egészét, így a szexuális életet, a vágyat is érintik. Az tehát, hogy a párkapcsolatunkban hullámzik a vágy, a világ legtermészetesebb dolga, ezért felesleges tőle pánikolni. Pláne felesleges azt hinni, hogy ha egyszer megcsappant, már sohasem jön vissza többé” – mondta Sákovics Diana.
De akkor mivel táplálhatjuk a vágyat? Egyrészt távolsággal, hiszen senki nem vágyik arra, amit folyton elérhet. A teljes összeolvadás, vagyis az, hogy mindent együtt csinálunk és nincsenek külön céljaink, ugyanúgy ki tudja nyírni az intimitást, mint a régóta magunkkal cipelt párkapcsolati konfliktusok.
Vágy ott van, ahol az ember látja a partnerét egy tőle távoli világban stabilan létezni, ahol a másik jó valamiben, ahol egyedül is otthonosan mozog: ahol van függetlenség
– állítja a pszichológus.
Másrészt a vágy táplálásához újdonság kell. Ha egy szokatlan helyzetben – mondjuk rumbázni vagy motorozni – látjuk a párunkat, vagyis egy új oldalát ismerhetjük meg, az felkelti bennünk az iránta érzett vágyat. De az első randi előtti készülődés izgalmait is meg lehet teremteni újra meg újra; akkor is, ha már évtizedek óta együtt vagyunk. Mert az új mindig vonzó, a szenvedély pedig nem egy spontán megjelenő dolog; tenni kell annak fenntartásáért.
„Egy párkapcsolat tehát soha nincs kész, soha nem nyeri el végső formáját. A jó párkapcsolat egy út, amit önálló lényként, de a társunkkal közösen, egymásra figyelve járunk. A pszichológiai kutatások szerint ez a cél és ez a feladat" – összegezte a szakértő.
