Egy középkorú férfi öngyilkosságát, az ahhoz vezető utat és a döntésének a következményeit vizsgálja az előadás, amely után minden alkalommal lesz feldolgozó beszélgetés, hogy segítsen a nézőknek kicsit jobban megérteni egy öngyilkosság anatómiáját: így teljes a Védőháló, egy darab, amely segít nekünk abban, hogy merjünk beszélni és gondolkodni az öngyilkosságról.
Az ötletgazda, Alberti Zsófi első rendezése ez másfél évtizednyi színészi tapasztalattal a háta mögött. A csapat, melyben Khaled-Abdo Szaida dramatugként, sőt társszerzőként, Takács Csilla díszlettervezőként, Remete Kriszta jelmeztervezőként, Móser Ádám pedig zeneszerzőként vállalt szerepet, a Dante Kultúrtérben mutatja be a Védőhálót abban a reményben, hogy még sok-sok előadáson át törhetnek tabukat és indíthatnak párbeszédet a témában.
Egy darab apropóján könnyebben beszélünk az öngyilkosságról is
Zsófi évek óta szeretett volna színházi formában foglalkozni az öngyilkosság témájával, míg végül tavaly (végül) megírta a Védőhaló alapötletét, és elküldte azt Khaled-Abdo Szaidának.
„Ő azt mondta, ez a történet érvényes. Onnantól kezdve nem vártam tovább arra, hogy legyen lehetőség az előadásra, hanem megteremtettem azt” – mondta Zsófi a Díványnak a kezdetekről. Bérdi Márk pszichológust már rögtön ezután bevonták a darab körüli munkálatokba.
„Ez volt a nulladik lépés: nagyon fontos volt, hogy ha már ezzel a témával foglalkozunk, akkor hitelesek legyünk”
– fogalmaz a darab rendezője.
Bérdi Márk a Péterfy Kórház Pszichiátriai és Krízisosztályával összekapcsolódó Alapítvány az Öngyilkosság Ellen csapatának tagjaként örömmel vágott bele a közös munkába. Folyamatosan beszélgettek a szöveg formálódásával párhuzamosan: már mielőtt az első szövegváltozat elkészült volna, Zsófi sok segítséget kapott abban, hogy milyen folyamatok zajlanak egy öngyilkosság hátterében, milyen lépéseket nem hagyhatnak ki a darabból.
„Izgalmas, fordított dramaturgiája van az előadásnak, ami azért alakult így, mert Márk felhívta a figyelmemet arra, hogy bárki bármikor beszél erről a témáról, nagyon fontos, hogy a néző reménnyel a szívében távozzon. Felelősségünk van” – fogalmaz Alberti Zsófi. Ezen túl az előadás feldolgozó beszélgetésbe torkollik, amelyre az alkotó már második felvonásként tekint. „Fontosnak is tartom, hogy mindenki maradjon ott ezen a beszélgetésen. Jó dolog, hogy egy fiktív történeten keresztül tudunk beszélgetni az öngyilkosságról, ez sokkal könnyebb, mint általánosságban érinteni a témát, vagy mint ha valakinek a saját történetéről kellene beszélnie.
Oda fogunk figyelni, hogy az előadásban előforduló tévhiteket meg tudjuk beszélni, picit edukálni is szeretnénk.
Reményeink szerint már a szünetre sem nagyon szomorú érzésekkel, hanem inkább sok-sok kérdéssel mennek majd el az emberek” – fogalmaz.
Nem pluszteher, hanem katarzis
Bérdi Márk elárulta: a WHO-nak vannak azzal kapcsolatos üzenetei, hogy mit tehetünk az öngyilkosságok megelőzésére, ezek sorában pedig a figyelemfelhívás, a stigmák és a tévhitek elleni harc is szerepelnek.
„Nagyon sokféle lehet egy öngyilkosság, emiatt sokféleképp lehet bemutatni. Mivel ez egy művészeti alkotás, itt arra volt érdemes figyelni, hogy ne legyen stigmatizáló és tévhiteket se keltsen”
– mondja a pszichológus.
Az alkotók szerint nem kell tartani attól, hogy a téma nehéz, mert az nem nyomást, hanem katarzist ad.
„A nézők sokszor félnek eljönni egy ilyen darabra – de azt tapasztalom, hogy aki végül ilyesmire rászánja magát, az katartikus élményt kap. Úgy érzi, lehet, hogy nem volt egyszerű, de megérte eljönni. A beszélgetés reményeim szerint még jobban meghozza azt, hogy a nézők ezt ki is mondják. Egy ilyen előadás nem elvesz belőlük, nem lehúzza őket, nem pluszterhet rak a vállukra, hanem behoz egy olyan témakört, amely sokak életéhez kapcsolódik, beszélni róla pedig felszabadító dolog” – vélekedik a rendező. Gonda Kata színésznő, aki egy ellentmondásos karaktert alakít a darabban, a rendező azt is fontosnak tartja, hogy közösségként tudnak a nézők ezzel a témával foglalkozni.
„Évi 1600 ember öngyilkossága rengeteg emberre van hatással. Azért nagyszerű színházban foglalkozni ezzel, mert a színház közösségépítő szerepe az ilyen témáknál rettenetesen erős és fontos.
Azok számára, akik öngyilkosság miatt veszítik el a szeretteiket, a legnehezebb a szégyen és a magány érzése: az, hogy ugyanannak az embernek a történetét nézzük végig, már önmagában közösséget épít, közös ismerősünkké válik a főhős, Péter” – fogalmaz.
Ér megijedni a témától
A pszichológus szerint az öngyilkosság kérdése annak ellenére népegészségügyi probléma, hogy populációs szinten ritka jelenség.
„Aki találkozik az öngyilkossággal hozzátartozóként vagy barátként, annak ez traumatikus esemény egy egész életre. Az évi 1600 öngyilkosság becslések szerint 215 ezer embert érint, ők álltak valamilyen ismeretségi fokban egy öngyilkos emberrel. Ez nagyon sok” – mondja Bérdi Márk. Szintén becslések szerint a magyarok 4,5 százalékának vannak öngyilkossági gondolatai egyszer vagy többször – ez több mint 400 ezer ember. Öngyilkossági kísérletig 40 ezren jutnak el. Ezt megelőző, figyelmeztető jel lehet az, ha valakinek hirtelen megváltoznak az alvási szokásai, jó hangulatból rosszba vált át, ír vagy beszél a saját haláláról, öngyilkosságra alkalmas eszközöket, módszereket gyűjt, elkezdi lezárni a dolgait, végrendeletet készít, átíratja a számláit másokra.
Ha valakivel kapcsolatban felmerül benned az a gyanú, hogy öngyilkossággal veszélyeztetett, az a legjobb, ha négyszemközt rákérdezel, hogy tényleg gondol-e ilyesmire.
„Azt szoktam tanácsolni, hogy ha elindul egy ilyen beszélgetés, kérdezzünk, legyünk kíváncsiak, nyitottak a válaszokra.
Érdeklődjünk, milyen érvek szólnak amellett, hogy a másik megölje magát, és amellett, hogy életben maradjon. A kérdések mellett az ítélkezésmentes meghallgatás a fontos – ezt könnyebb mondani, mint megtenni.
Nagyon erős, ellenséges érzéseket tud kiváltani egy ilyen beszélgetés: ha felmerül az öngyilkosság, az indulatot generál” – mondja a pszichológus. Egyben eloszlatta azt a tévhitet is, hogy egy ilyen beszélgetéssel valakinek bogarat ültethetnénk a fülébe, vagy közelebb lökhetnénk ahhoz, hogy meg is kísérelje az öngyilkosságot.
Bérdi Márk szerint az a tapasztalat, hogy ezek a gondolatok nagy lelki terhet és pszichés fájdalmat jelentenek, sok bűntudat kapcsolódik az öngyilkossághoz. Ha valaki rá mer kérdezni a témára, beszélgetve, ítélkezésmentesen reagálva, azzal hozzájárulhat a szégyen mérséklődéséhez. „Mutassuk ki nyugodtan a riadalmunkat is, nem kell hidegvérűnek tűnni. Sok embernek az az alaptraumája, hogy bármit tett vagy mondott, a környezete nem reagált. Ki lehet mondani azt is, hogy megijeszt, ha a másik ilyeneken gondolkodik. Az én ijedtségem, az, ha be tud vonni abba a borzalomba, amiben él, mindenképp megadja a megértettség élményét” – fogalmaz Bérdi Márk.
Humor is jutott a darabba
Az alkotókat arról is kérdeztük, számukra mennyire nehéz egy ilyen komoly téma.
„Nagyon izgalmas feladat a szerepem: ellenlábas vagyok a darabban. Meg kell találnom, hogy az a nő, akit alakítok, miért gondolkozik úgy ebben a témában, ahogyan – egy nyilvános öngyilkosságról is azt mondja, hogy önzés. Főként monológjaim vannak, élvezem, de nagyon nehéz is. Maga a téma is elég súlyos ahhoz, hogy ne legyen könnyű ezzel foglalkozni, de nyilván színészként egyfajta elidegenítést megtanulunk, különben belehalnánk mindenbe” – árulta el Gonda Kata. Az általa megszemélyesített karakterhez Alberti Zsófi a következőket fűzi hozzá: „Kata karaktere született meg elsőként a darabban, borzasztóan feldühítettek ugyanis egyes befejezett öngyilkosságokkal kapcsolatos hírek alatti kommentek. Nem értettem a reakciókat. Az elemzés ezen szintjén már értem, tudom, és elfogadom, hogy vannak, akik bizony így reagálnak egy ilyen helyzetre.”
A rendező afelől is megnyugtatott, hogy humor is került a nehéz téma mellé a Védőhálóba.
„Az én vágyam az, hogy minden néző tudjon nevetni is ezen az esten, még ha utána furcsán is érzi magát azért, mert nevetett.
Nekünk is összeszorul a gyomrunk egy-egy próba után.
Ami a hangulatot illeti, ez egy szomorújáték, de a játékon épp akkora hangsúly van, mint a szomorún. Az emberi reakcióknak görbe tükröt is tartunk, ezt képviseli Kata karaktere és az édesanyja pláne, akit Sajgál Erika alakít” – árulta el a Díványnak.
Még többet olvashatsz ebben a cikkben arról, hogyan segíthetsz öngyilkossági gondolatokkal küzdő ismerőseiden!
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 telefonszámot!
