Ha mindig csak a jót engedjük meg magunknak, azzal nemcsak hazudunk, de boldogtalanabbá is tesszük az életünket.
A negatív érzések, a bosszankodás, a rágódás, a szorongás megnyomorítják a hétköznapjainkat, ráadásul ezektől az érzésektől és a hozzájuk tapadó gondolatainktól átkozottul nehéz megszabadulni. Hogy akkor mi a megoldás? A pozitív gondolkodás, nyilván. Az, hogy mindig lássuk meg: az a pohár félig tele van, mindennek van napos oldala, meg különben is, a boldogság választás kérdése. Ha a boldogságot választja, akkor boldog is lesz. Igaz? Nem, nem az, bármit is állítanak a bölcsességek a Facebookon.
Az, hogy a pozitív gondolkodás lenne a kizárólagos út a boldog és egészséges élet felé a pszichológiai kutatások eredményeinek leegyszerűsítéséből származik, és mostanában egyre több külföldi és hazai szakember hangoztatja, hogy mennyire káros, megbélyegző, áldozathibáztató is ez az elképzelés. Az következik ugyanis belőle, hogy aki rákos, szívbeteg, autoimmun problémával vagy bármilyen más krónikus betegséggel küzd, aki depressziós, szorong, vagy csak nem érzi magát jól a bőrében, az mind magának köszönheti állapotát: ő tehet róla, ő nem gondolkodik pozitívan, ő nem vonzza be a pozitív dolgokat. Ezzel a gondolattal ráadásul azért is könnyű azonosulnunk, mert a saját védelmünk érdekében meg vagyunk győződve arról, hogy a világ igazságos hely, és rossz dolgok csak azokkal történnek, akik megérdemlik. Persze a pozitív gondolkodást nemcsak a környezetünktől, de magunktól is elvárjuk, és egyre görcsösebben próbáljuk kiszorítani a fejünkből a negatív gondolatainkat, erőszakkal átformálni érzéseinket és igyekszünk magunkra kényszeríteni, hogy mindent pozitívan lássunk. Ez azonban nemcsak lehetetlen, de haszontalan is.
A Motivation and Emotion nevű lap augusztusi számában megjelent kutatásban párkapcsolati helyzetben, krónikus betegséggel küzdők esetében és a kortársnyomás vizsgálatában is megállapították, hogy a negatív érzések kifejezetten jól jönnek: lehetővé teszik a viselkedésváltozást, a helyzethez leginkább megfelelő alkalmazkodást, vagyis segítenek a problémák megoldásában. A kutatásból kiderült, hogy a negatív érzések bizony együtt járnak a pszichológiai egészséggel, vagyis nem harcolni kell ellenük, hanem felismerni, elfogadni és használni ezeket. Ha ugyanis nem engedjük meg magunknak a negatív gondolatokat, érzéseket, ha tagadjuk létezésüket, azzal elszalasztjuk a változás, a változtatás lehetőségét. Az a helyzet pedig, ami alapvetően rossz, de nem változtatunk rajta, hosszabb távon az életminőségünket, az egészségünket rontja. Ráadásul a negatív érzéseink miatt gyakran bűntudatot élünk meg, hiszen a környezetünk azt várja, hogy jól legyünk a bőrünkben. A bűntudat, a szorongás, hogy mit gondolnak mások, a félelem, hogy nem vagyunk elég jó elszigetel, magányosabbá tesz. A magány pedig rettenetesen fáj.
A pszichológiai kutatások üzenete tehát az, hogy felesleges izomból küzdeni a negatív érzéseinkkel, érdemesebb inkább a nyitott, elfogadó hozzáállást gyakorolnunk, és tudatosítanunk azt, hogy az érzések szabadon érkeznek és állnak tovább a lelkünkben. Leginkább így lehetünk magunkhoz igazán kedvesek.
Többek között erről, de leginkább a mindfulnessről, vagyis a tudatos jelenlétről beszélgettünk hétfőn a Tilos Rádió Teszt és Lélek című műsorában Takács Jocival, Révész Renátával és Kuna Gáborral.
