Vajon a hosszú vagy a rövid hajra buknak a férfiak? Az evolúció, a szocializációnk és a személyes preferenciáink is befolyásolják a választ.
“Úgy szeretnék rövid hajat, de félek, hogy úgy nem jövök be a pasiknak.” - panaszkodott a barátnőm, és kétségbeesett arccal várta a véleményem. Még jó, hogy a Psychology Today szakembere tudományos szempontból közelítette meg a választ.
A kultúránkban markánsan él az az elképzelés, miszerint hosszú haja a lányoknak van. Ez egyértelműen látszik abból, ahogy például a kisgyerekek gondolkoznak a nemi különbségekről. A szocializációnk során tehát megtanuljuk, hogy vannak a külsőségekben férfi és női jellemzők, tipikusan férfias és nőies jegyek, és - a metál zenészek frizurája ellenére - a hajhossz például egyértelműen ilyen. A szocializációnk tehát önmagában magyarázatot adhatna arra, miért buknak a férfiak a hosszú hajra, de ezt a képet azért az evolúciós pszichológiai kutatások tovább árnyalják.
Egy hazai vizsgálatból például az derül ki, hogy az egyetemisták vonzóbbnak tartják a hosszú és félhosszú hajat viselő nőket, ráadásul a hosszú hajú lányokat egészségesebbnek is látják társaiknál. A kutatók szerint pedig a hajviselet és a vonzerő kapcsolatát éppen az egészség közvetíti. Vagyis evolúciós szempontból a szép hosszú haj az egészség jele, és mivel a párválasztásunkban az egészség - nem tudatosan bár, de - kritikus szempont, ezért a hosszú haj a férfiak számára erőteljes felhívó inger lehet.
Az azonban, hogy ez valóban így van-e bonyolultabb kérdés. Egy skandináv kutatásból például az látszik, hogy a hajhossz és az attraktivitás között csekély az összefüggés, a fenti magyar vizsgálatból pedig az, hogy míg a hosszú hajó nőket dominánsabbnak és intelligensebbnek, addig a rövid hajúakat őszintébbnek, gondoskodóbbnak és érzelmesebbnek találják a férfiak. Az tehát, hogy kinek milyen hajhossz jön be azon is múlik, mennyire konzervatív kultúrában szocializálódik valaki, és mi az, amit egy nőben keres.
Hogy akkor milyen hajviseletet érdemes választunk? Nem lesz nagy bréking: alapvetően olyat, amivel elégedettek vagyunk, ha a tükörbe nézünk, amit önazonosnak tartunk. Vannak dolgok, amiket úgy tűnik, felesleges túlagyalni.
