Vannak helyzetek, amikor valakit azonnal, már ránézésre megkedvelünk, amikor – akár romantikusan, akár csak barátságból, de – ösztönösen vonzódunk hozzá. Azt, hogy ennek mi lehet az oka, hogy mitől függ, kire bukunk, évtizedek óta lelkesen vizsgálják a vonzalomkutató pszichológusok. Tőlük tudjuk többek között, hogy mekkora szerepe van a vonzalom kialakulásában a szüleinknek, a hasonlóságnak, vagy éppen a másik szagának. Most egy friss vizsgálatból kiderült, hogy az sem mindegy, mennyire vagyunk képesek olvasni a másik arckifejezéséből.
A PNAS-ben megjelent kutatásban német kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy figyeljenek meg különböző embereket, miközben azok más és más érzelmeket – például félelmet vagy örömöt – élnek át. Az eredményekből kiderült, hogy minél inkább úgy gondolta valaki, hogy értelmezni tudja, min megy keresztül a másik, hogy olvasni tudja az érzéseit, annál vonzóbbnak tartotta az illetőt. A feladat végrehajtása közben a résztvevők agyi aktivitását is mérték, és kiderült, hogy annál aktívabb volt az agyi jutalmazórendszer, minél könnyebb volt számára kódolni a megfigyelt ember érzelmeit. Tehát az agyműködés szintjén is kimutatható volt az összefüggés a vonzalom és a másik érzéseinek megértése között.
A sikeres szociális interakciókban elengedhetetlen, hogy képesek legyünk megérteni a másik szándékát és érzelmeit, enélkül roppant nehéz lenne együttműködni a másikkal. Ha jól tudunk olvasni a másik érzelmeiből, az összekapcsol, empátiát ébreszt és hasonlóvá tesz minket egymáshoz, és ahogy az a korábbi kutatásokból kiderült: a hasonlóság és az összetartozás érzése a legfontosabb tényezők a személyközi vonzalomban.
