Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha nagyon ráér, lehet kettő is: mutatjuk, mire szakítson mindenképp időt!
Azt már megmutattuk, hogy tölthet el élménydús 4 órát Párizsban, vagy hova érdemes repülőjegyet vásárolnia, ha olcsón utazná be Európát, most arra adunk tippeket, mihez kezdjen ha van egy szabad napja, esetleg egy egész hétvégéje és megnézné Milánót.
Miért pont Milánót? Szerintem remek város, de tényleg nincs benne annyi látnivaló, hogy 4-5 napot eltöltsünk ott, ráadásul a Wizzairnél januárra egy oda-vissza jegy 5990 forintba került. Ha körülnéz a repülőtársaságnál, jelenleg 15-17 ezer forintért talál retúrjegyeket, ami abból a szempontból valamennyivel jobb, mint a 6 ezres, akciós jegy, mert így nem a repülőtérre kijutás lesz a legvaskosabb tétel az utazásban: az ugyanis taxival stabilan 8300 forintra jött ki irányonként (azaz a fejenként 6 ezres repülőjegyünk mellé még bejött összesen 16 600 forintnyi taxiköltség).
Milánóban az is remek, hogy minden második nap két járat megy a városba, egy reggel és egy este, tehát ha hétköznap pont ráér, simán csinálhat egy egynapos túrát, de ha két napja van a városra, akkor is ki tudja ügyeskedni, hogy első nap reggel érkezzen, másnap pedig este távozzon a városból.
Mi szombat hajnalban indultunk, azaz reggel 6-ra mentünk ki a reptérre, és délelőtt 10-re már Milánóban voltunk, majd vasárnap este a 22:15-ös járattal repültünk vissza, így két igazán hosszú napot tölthettünk az olasz városban. A repülőjegy és a taxi költségéhez még számolja hozzá a fejenként 12 eurós vonatjegyet, amivel a Malpensa reptérről Milánó belvárosába juthat el a Malpensa Express-szel, plusz, ha marad egy éjszakát, és kényelmesen akar pihenni, egy 10 ezer forintos Airbnb lakásbérlést is. Ennyit az anyagiakról és praktikus tanácsokról, lássuk, mit érdemes meglátogatni kétszer tizenkét óra alatt!
Ha csak egy napja van
Kötelező: a Dóm tér
A Dóm tér a város turisztikai központja, a Dóm pedig a város legnagyobb és leghíresebb egyházi építménye, az olasz gótika egyik mesterműve. 1396-ban kezdték építeni, de csak 1572-ben szentelték fel - írja a Wikipedia. Homlokzata folyamatosan változott, alakult, így több stílust képvisel: az alsó rész reneszánsz-barokk, a felső pedig gótikus. A belépéshez jegyet kell váltani, és ha már úgyis fizet, vegyen olyan belépőt, amivel a látogatás után a dóm tetejére is felmehet, mert egyrészt elképesztő a kilátás, másrészt különleges élmény a márványtáblákkal borított, szobrokkal, tornyokkal díszített tetőn mászkálni.
Ha épp nincs nagy sor a jegyvásárláshoz, körülbelül másfél órát szánjon a dóm bejárására. Ha úgy dönt, hogy az általunk később ajánlott Corso Comót és környékét kihagyja, menjen be a Museo del Novecentóba, melyben olasz művészek XX. századi alkotásait tekintheti meg (plusz egy teremben láthat Braque, Kandinsky, Klee, Léger, Matisse, Mondrian és Picasso műveket).
Ha végzett, nem is tévesztheti el a Galleria Vittorio Emanuele II. keresztalakú passzázst, mely tele van luxusboltokkal. Ha nem látott még sort Louis Vuitton üzlet előtt, itt a remek alkalom! Ja, és a Scalára is vessen egy pillantást!
Egy kis séta
Egyenes út vezet a dómtól a Castello Sforzescóig, dehát az ember nem azért utazik, hogy aztán a legrövidebb utakon haladjon, szóval ha van önben erő egy kábé egy órás nézelődéshez, sétáljon el a via della Spiga és a via Brera felé: előbbi dugig van méregdrága világmárkákkal (Chanel, Dior, Prada, etc) és luxusautókkal (amikkel a vásárlók járnak), utóbbi pedig hangulatos butikokkal, vintage boltokkal és éttermekkel. És a Palazzo di Brera is itt található, mely egy 17. századi milánói palota, mely a világhírű Brera-képtárnak (Pinacoteca di Brera) ad otthont (ennek bejárása a mi kétnapos utunkba nem fért bele, de simán lehet, hogy ön inkább kihagy valami mást ezért cserébe, gondolja meg).
Szintén kötelező: Castello Sforzesco
Kötelező, hisz ez Milánó egyik legjelentősebb alkotása. A XV. században épült, egykor a milánói hercegek rezidenciája volt, ma több múzeumnak ad otthont, de valahol mélyen megértjük, ha nem érdeklik a hangszerek vagy Milánó őskori és modern kori történelme. Ez esetben nézze meg az épületet kívülről, aztán sétáljon hátra a kastély mögötti Sempione parkban és igyon egy kávét!
Corso Como és a felhőkarcolók
A parkban ücsörgés után ismét sétára invitáljuk, a Corso Como trendi kávézói, a híres 10 Corso Como bárja és a Bosco Verticale környékére. A 10 Corso Como egyszerre kávézó, hotel, kiállítótér, könyvesbolt és étterem, a lehető legdizájnosabban kialakítva. A békés, egészen kisvárosias sétálóutca pedig egyenesen az Unicredit tornyokhoz vezet, melyek végetlen üvegfalaikkal lenyűgöző látványt nyújtanak. Kicsit tovább sétálva a "Bosco Verticale" nevű lakóházakhoz ér, melyek különlegessége, hogy élő növények díszítik a 110 és 76 méter magas épületek falát.
Ha kinézelődte magát a modern negyedben, szálljon a piros, azaz 2-es metróra a Garibaldin és menjen el a Porta Genováig, ahonnan könnyen besétálhat a Ripa di porta Ticinese-re. Itt egy hangulatos csatornát fog találni, mely mellé rengeteg vendéglátóegység települt, melyekben jellemzően este 6 és 8 óra között lehet "aperitivózni". Ez azt jelenti, hogy egy ital mellé fogyaszthat az ekkortájt kipakolt meleg vagy hideg svédasztalról némi uzsonnát/vacsorát. Ha nagyétkű, nem fog jóllakni, ha nem, akkor vacsora helyett is megteszi. Körülbelül 6-10 euróba kerül ilyenkor egy ital, ami mellé már ingyenes az aperitivós fogyasztás. Ajánljuk az Aperolt vagy a Camparit, amellé nagyon jól esik egy kis finom sonka vagy olajbogyó!
Ha van még egyszer 12 órája
Utolsó vacsora: csak előre megváltott jeggyel!
Nem felejtettük el, hogy Milánóban látható Leonardo DaVinci Utolsó vacsorája, de körülbelül lehetetlen jegyet szerezni rá. Ha megnézné, jobb, ha most foglal jegyet már 2017-re. Oké, márciusra van még pár hely. Szóval mielőtt itt, a Santa Maria delle Grazie-ben kezdi a napot, mindenképp szerezzen jegyet!
Újabb templom, szombaton piac
Ha ez nem jött össze, nézze meg a Basilica di sant'Ambroglio-t, mely a város egyik legrégebbi temploma, a IV. században épült, és az észak-itáliai román templomok prototípusának tekinthető. Ha szombaton érkezik Milánóba, a templomlátogatás előtt vagy után érdemes elsétálni a Viale Papininanóra, ahol ilyenkor piac működik. Remek parmezánt, érdekes zöldségeket és olcsó ruhákat lehet vásárolni: például bőrcsizmát 20 euróért vagy 501-es Levi's-t 15 euróért. Meg lehet kicsit nézelődni, nagy dolgokra azért ne számítson. És ha már erre jár, van egy jó tippünk, hogy hol egyen: egyrészt itt is van egy Pizzeria Spontini, másrészt pont mellette van a Panifico Abdelfattah Reda, ahol isteni édességeket és szendvicseket lehet kapni. És persze kávét.
Foci vagy vásárlás?
Ezek után kétféle program jöhet szóba: ha szereti a focit és épp hétvége van, menjen el a Giuseppe Meazza, más néven San Siro stadionba, délután jó eséllyel van meccs. Ha ez nem hozza lázba, bumlizzon vissza metróval a Dóm környékére és nézelődjön kicsit az üzletekben. Vagy ha esetleg a shopizás akkor se hozza lázba, ha Európa egyik divatfővárosában jár, akkor a via Torinón a Santa Maria presso San Satiro bazilikát, mely egyike a város legszebb és legrégebbi templomainak, belseje pedig Bramante építészeti technikáinak köszönhetően sokkal nagyobbnak tűnik mint kívülről.Ja, egyébként a via Torinón is millió fast fashion bolt van, nem fogja tudni őket elkerülni Milánóban.
Torre Velasca
Ha szeretne kicsit kikeveredni a boltok környékéről, tegyen egy kis kerülőt és ejtse útba a Velasca tornyot, ami egy rém ronda lakó- és irodaház. Ez persze igazságtalan kijelentés, de az épület egyszerűen brutális, az 1950-es években épült, Gian Luigi Banfi, Lodovico Barbiano di Belgiojoso, Enrico Peressutti és Ernesto Nathan Rogers tervezték. 100 méter magas, különleges formája a középkori olasz erődökét hivatott idézni és talán a Dóm tetejéről már kiszúrta. Bemenni nem lehet, de körbe lehet sétálni, közelről még brutálisabb látvány, higgye el.
Útban a Villa Necchi Campiglióhoz
Ha mégse vágyik ilyesmire, viszont nem unja a vásárlást, a Corso Vittorio Emanuele II-n a helye, ahol olyan márkákat is talál, amiket itthon nem, viszont nem drágábbak. Na jó, talán egy kicsit, de ennek külön cikket szentelünk. Ha kitartóan sétál, egyszer csak eljut a via Mozartra, mely maga a megtestesült nyugalom a parkos villákkal: ezek közül az egyik a Villa Necchi Campiglio, mely egy múzeumház. Különlegessége az 1932 és 1935 között épült villának, hogy remek állapotban maradt fenn, így a látogatók megismerhetik a XX. század eleji vagyonos polgári családok hogyan, milyen körülmények között éltek. 10 euró a a belépő, az egy órás kiállításlátogatás után lehet a kertben ücsörögni, kávézni. De egyébként ha a kávézó felől megy, jegy nélkül is be tud ülni a kertbe kicsit pihenni.
Összesen körülbelül ennyi program fér bele két húzós városnézős napba: a villából már irány a reptér!
