Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A két nem eltérő stratégiát használ a tájékozódásban, és az ilyenkor aktív agyterületek is különböznek. A végeredmény? A pasik hatékonyabbak.
A nemi egyenlőség idealisztikus világában a férfiak és nők nem különböznek képességeikben, és ha mégis ez lenne a benyomásunk, az csak a sztereotípiáinkról, és a társadalom által az egyénekre aggatott nemi szerepekről szól. Az elképzelés klassz, hiszen benne van, hogy senkit nem determinálnak befolyásolhatatlan adottságok, és mindent elérhetünk, ha hajlandóak vagyunk tenni érte. Ez részben így is van, és nemcsak elméletben – hiszen azt például tudjuk, hogy a két nem agya felépítésében nem különbözik –, de ennek ellenére a kutatásokból úgy tűnik, hogy nemi különbségek léteznek, nemcsak fizikai szinten, de a képességeinkben is. A pasik például tényleg jobban tájékozódnak.
A Behaviour Brain Researchben megjelent tanulmányban norvég agykutatók szedtek össze mindent, amit a tájékozódásban mutatott nemi különbségekről tudni kell, a lényeget pedig a PsyBlog foglalta össze. Vagyis: “a férfiak hatékonyabban tájékozódnak” – állítja dr Carl Pintzka. A vizsgálatokból kiderült, hogy a tájékozódásban a két nem eltérő stratégiát használ. A férfiak alapvető irányokat (pl.: menjünk északnak) használnak a tájékozódásra, míg a nők hajlamosabbak támpontok mentén konkrét útvonalat kidolgozni (pl.: elhagyom a kisboltot, majd a lila kapus háznál jobbra fordulok).
A végeredmény szempontjából a férfiak általánosabb, rugalmasabb stratégiája hatékonyabbnak bizonyul, átlagosan 50 százalékkal több navigációs feladatot oldanak meg a nőknél. Az agykutatásokból azt is tudjuk, hogy a tájékozódásban a férfiak többet használják az emlékezetért felelős hippokampusz nevű agyterületet, míg a nőknek ilyenkor a frontális lebeny aktívabb.
Korábbi kutatásokból kiderült az is, hogy a hippokampusz aktivitása és a tesztoszteronszint összefügg egymással, így a norvég kutatók azt feltételezték, hogy a hormon majd segítheti a nőket a tájékozódásban. Kutatásukból azonban az derült ki, hogy a nők nyelve alá tett tesztoszteron nem ér túl sokat. “Reméltük, hogy így több feladatot tudnak megoldani, de nem így lett. Viszont többet használták a hippokampuszukat, és jobban leképezték a (virtuális) labirintus alaprajzát is” – mondta dr Pintzka. A kutató szerint a vizsgálat azért izgalmas, mert újból kiderült, hogy a nemi hormonok milyen széles körben befolyásolhatják képességeinket, viselkedéseinket, ahogy rávilágított arra is, hogy minél inkább feltérképezzük ezeket a hatásokat, annál nagyobb az esély arra is, hogy a két nemet eltérően érintő agyi rendellenességeket – például a nőknél kétszer olyan gyakran kialakuló Alzheimer-kórt – hatékonyabban tudjuk kezelni.
Talán nem véletlenül alakultak így ezek a nemi különbségek. Az evolúciós tudásunk alapján feltételezhetjük, hogy míg a férfiak feladata a vadak, lelőhelyek, klassz új területek felkutatása volt, addig a nőké az, hogy biztosítsák a dolgok működését a háttérbázison, és megtalálják a bogyókat. Nem lehetetlen tehát, hogy a fenti nemi különbségek igazából most is a társadalom által ránk ruházott szerepeinkből adódik, csak ezekhez a feladatokhoz már az agyunk is alkalmazkodott.
