Tíz percen keresztül kell egy félig sötét szobában nézni a másik szemébe és indul is a tudatmódosítás.
Egy olasz pszichológus szerint ha tíz percig farkasszemet néz valakivel, nagyjából olyan hatást ér el, mintha drogozna. Az biztos, hogy nagyon furcsán fogja magát érezni, de a legtöbb embernek hallucinációja is volt, miután tíz percig bámult egy másik ember arcába – állítja a Psychatric Research-ben megjelent kutatás.
Giovanni Caputo 20 embert, többségében nőt kért meg arra, hogy párokat formálva üljenek le egy lágyan bevilágított szobába egymással szemben, ahol a színérzékelés ugyan csökken, de az arcvonások még jól kivehetőek és tíz percig nézzenek farkasszemet természetes arckifejezéssel. A kontroll csoport ugyanennyi emberrel egy fehér falra meredt tíz percen keresztül és mindkét csoport úgy tudta, hogy meditatív állapotokat kutatnak a kísérlet vezetői. A tíz perc lejárta után kérdőíveket kaptak, az egyik a disszociatív állapotukat mérte fel, de arra is válaszolni kellet, hogyan érezték magukat a kísérlet közben, valamint hogy a másik arcát milyennek látták a tíz perc alatt, illetve a kontrollcsoport esetében arra voltak kíváncsiak, hogy mit gondolnak, az ő arcuk hogyan változott.
A fakasszemet néző csoport arról számolt be, hogy olyan élményben volt részük mint még sosem, amit a kérdőívek kiértékelése is alátámasztott, ugyanis sokkal magasabb pontokat értek el rajta, mint azok, akik csak a falat bámulták. A színérzékelésük mellett a hangokat is túl halknak vagy hangosnak hallották és olyan volt, mintha az idő is megállt volna. Mikor az arcokról kérdezték őket, 90%-uk azt mondta, hogy furcsa deformálódásokat látott a másik arcában, 75%-uk szörnyet is látott, a fele néha a saját vonásait is belelátta a vele szemben ülő arcába, míg 15%-uk valamelyik rokona arcát kezdte el látni.
A kísérletet vezető Caputo szerint még csak találgatni lehet, hogy mi okozza ezeket az arccal kapcsolatos képzeteket, de úgy gondolja, hogy a képek akkor jelentek meg, amikor a valóságba akart visszatérni az agy és értelmezni akarta a képet. Azt azonban meg kell jegyezni Caputo szerint is, hogy a kiértékelések során nem jelentkezett kimagasló különbség a teszt első felében a disszociatív állapot értékelésében a két csoport között, az 0-5-ig terjedő skálán a farkasszemet néző emberek között. Illetve azt is figyelembe kell venni, hogy a kontrollcsoport tekintete elkalandozhatott a fehér falon, míg a másik csoport tíz percen keresztül figyelt egyetlen pontot.
Caputo már előzőleg is kutatta ezt a témát, akkor arra jöttek rá, hogy a drogozáshoz hasonló tudatmódosító állapotot úgy lehet a leghatásosabban előidézni, ha más emberek szemébe néz hosszan, ami sokkal hatásosabbnak bizonyult, mint egy pont bámulása a falon, vagy ha a tükörképével szemezik az ember.
