Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Harmadik hét, minden szép, minden jó, csak azok a fránya vágyak ne lennének. Élet feldolgozott élelmiszerek nélkül.
A harmadik hét feldolgozott élelmiszerek nélkül. Nehéz? Néha az. Hogy miről beszélek? Egy érdekes kísérletről, aminek az alanya lettem, legalább egy hónapra. Röviden és velősen: nem eszem feldolgozott élelmiszereket, kerülöm a mindenféle E-betűs jelőléseket, színezékeket, csomósodásgátlókat, meg a többi ipari borzalmat.
Ennek hatásaként olyan dillemákkal szoktam szembesülni, mint például hogy a sajtban található kalcium-klorid vajon minek számít? És az oltó? Na meg az E120, azaz a valódi kármin (nőstény pajzstetű)? Tényleg ilyen dilemmákkal küzdök nap mint nap, nem is beszélve az olyan kihívásokról, mint az, hogy zsömlét kell venni a gyereknek.
Teljesen megdöbbentő módon tudok rágerjedni a pékárukra, folyik a nyálam a 11 forintos kifli után, annak ellenére, hogy pontosan tudom, ez az a termék, ami az esetek 99 százalékában csak mű-anyagot tartalmaz. Egy random pékség oldaláról másoltam ki a kifli összetételét: "BL 55 liszt, sütőélesztő, étkezési só, víz, , Hurrikán lisztjavító: /emulgeálószer( E 472 f ), hordozóliszt, lisztkezelő: dextróz monokálcium foszfát (E 341), csomósodást gátló: kalcium karbonát (E 170), lisztkezelő: aszkorbinsav (E 300), amiláz enzim" - ők legalább korrekten feltüntetik, miből is készült a termékük.
És igen, tudom, hogy lehet kenyeret sütni, szoktam is, ráadásul fehéret, egyszerűt és istenit, de van egy alattomos illat- és látványkombináció, aminek nehéz ellenállni. Ráadásul most igyekszem egyáltalán nem enni kenyérféléket, növekvő zsírpárnáimtól való megszabadulás érdekében.
A teszt és a fogyókúra eredményeként viszont egészen változatos ételeket vagyok képes elkészíteni. A tervezés megállt ott, hogy végignézek egy csomó receptet, rájövök, hogy még mindig nem tanultam meg a húsokkal bánni, ráadásul nagy részük annyi műanyagot tartalmaz, mint Rubint Réka mellei. Ebédre továbbra is a NaturalFood-tól rendelek (három fogás 1500 ft) (valójában kettő + ital). Ma például: Görögsaláta, "ál"fetával, krékerrel+Zelleres zöld turmix+Fahéjas almatorta desszert volt a menü, ők főleg sütiben tudnak fantasztikusakat alkotni.
Így nagyjából vegán életmódot folytatok, aminek következtében egészen megváltozott az ízérzékelésem. Minden édességet sokkal édesebbnek érzek, mint korábban, és a fűszerekkel való viszonyom is egészen megújult. Olyan ízeket érzek ki ételekből, amiket korábban nem. Egészen érdekes, de, hogy ennek van-e bármi köze a kvázi clean életmódhoz, vagy sem, arra nem fogok tudni válaszolni.
Mindenesetre egészen izgalmas ételkombinációkra serkent a totális idő- és bevásárláshiány, tegnap este példának okáért csicseriborsót ettem sült céklával, de állandó alapanyag lett az édesburgonya is az életemben, amikor pedig semmi kreatív nem jut eszembe, mindig jó megoldást jelent a rizs valamilyen zöldséggel összepíritva. Ezt egyelőre magában eszem, mert még nem találtam adalékmentes szójaszószt, de ez igazi first world problem, mert az ázsia citromfű tök jó ízt ad neki.
Vannak mélypontok? Naná! Ami nagyon hiányzik, az - vegán életmód ide vagy oda - a kolbász, a virsli és az egyéb húsnak csak kis túlzással nevezhető élelmiszerek. Ezeket ráadásul viszonylag nehéz házilag előállítani, és bár tyúkjaim vannak, disznótartást nem vállalnék, már csak a bűz miatt sem.
Így tojásom mindig lesz, a kolbász viszont már macerásabb, nem is beszélve az adalékmentes virsliről.
És, hogy milyen hatásokkal találkozom? Egyrészt a kereskedők egy része elküld anyámba, hogy miért kérdezem végig a bolt teljes kínálatának összetételét, másrészt többen is jószándékúan figyelmeztetnek, amikor valami tiltott dolog után nyúlnék, hogy nem kéne. A hétvégi ruhacsere-partin mindenki házi Sportszeletet evett, nyammogott, élvezkedett, míg én zokogva ropogtattam a répát. Na jó, ennyire nem volt vészes a helyzet, de kemény szembesülés volt, hogy milyen rossz lehet glutén- vagy egyéb élelmiszerérzékenységgel illetve allergiával küzdeni.
Ami továbbra is izgalmas, hogy a zöldségesnél igyekszem olyan alapanyagokat keresni, amit korábban elutasítottam, vagy egyszerűen sosem vettem meg. Ilyen példának okáért a zeller, amit szeretek is, de aminek a jóisten/felsőbb hatalom/evolúció olyan külső héjat adott, amit nekem nagyon nehéz lepucolni, göcsörtös, vastag, szenvedős. Vagy ott a paszternák/pasztinák, ami a kövér fehérrépa PC neve.
Egyébként meg elkezdtem mozogni, gyúrok egy kicsi teremben, miközben az edző vigyázza mozdulataimat, én meg zokogva nézem a nagy, fehér testet a tükörben.
