Vezetéstechnikai tréningen próbáltuk ki, mit tud egy közepesen szakadt autó és egy néha beszari női sofőr.
Van egy közepesen szakadt autóm, amely az első takonyfolton képes megcsúszni. Ettől rögtön azt vizionáltam, hogy megint egy szakadt vackot sózott rám a kereskedő. Aztán kiderült, hogy persze nem, csak én vagyok béna és pánikolós, és mindössze arról van szó, hogy nem tudtam olyan erősen benyomni a fékpedált, hogy az alig nyolcszáz kilós autó megálljon.
De mindehhez az kellett, hogy autózzak 30 kilométert, egészen Mogyoródig, ahol a Groupamának van egy vezetéstechnikai centruma. Itt azokra a helyzetekre készítenek fel, amelyek a közlekedésben érhetnek, különös tekintettel a téli időszakra. Az egész napos program nem olcsó, 55-60.000 forint, de ezért a pénzért egész nap nyomhatjuk a gázt és megtanulhatjuk, mit kell csinálni az éles helyzetekben.
Az oktatás egy nagyjából egyórás előadással kezdődik, ahol mindenféle sokkoló információt kapunk arról, hány méteren áll meg a kocsi fékezés után, vagy hogy mennyit számít a téli gumi, csak mindezt bővebben és megfelelően informatív chartokkal alátámasztva. Majd kaptunk fejenként egy rádiót, és irány a pálya. Az első etapban azt gyakoroltuk, hogy mi történik, ha 30-50 km/h sebességnél nyomunk egy satuféket. Nem egy nagy truváj, de ennek ellenére nem annyira vicces sodródni, mert nem vagyunk képesek megfelelő erővel nyomni a féket. "Nyomd a féket, féket, mondom féket" - recsegett a rádió, én pedig az életemért küzdve tapostam. Az is kiderült, mennyivel egyszerűbben áll meg egy sokmilliós, mindenféle technológiával felszerelt BMW 330d xDrive, ami akkor is biztonságosabb, ha a tyúkom vezeti. Ennek ellenére az öreg autók tulajdonosai ne omoljanak össze, túl lehet élni ezekkel is a telet és a czúszós utakat, a lényeg csak annyi, hogy sokat kell gyakorolni.
Az viszont egészen megdöbbentő volt, mekkora a különbség a téli és a nyári gumik közt. Míg én viszonylag jó téli gumikkal felszerelkezve vágtam neki a fékezésnek, a céges Suzukin még nyári figyelt, nem is igen bírt megállni a kolléga, csak dupla akkora távon. Úgyhogy bármilyen hülyeségnek vagy pénzkidobásnak is gondolja a téli gumit, költsön rá!
Ami fontos tudnivaló ehhez: minden gumin van egy szám, ami alapján meg lehet nézni, mikor gyártották a gumit, azaz az adott év mely hetében. Ezt DOT számnak nevezik, és minden gumiabroncson megtalálható. A vezetéstechnikai centrumban elhangzottak szerint 3 év egy gumi kihordási ideje, ehhez képest az én 5 éves gumim jónak találtatott, azt mondták, ebben a szezonban még megfelelő lesz. Tehát ha gumit vesz, ne csak azt nézze, milyen az állapota, az sem mindegy, mennyi idős. Mert a gumi egyrészt kopik, másrészt öregszik, tehát hiába nem, vagy alig használt, ha közben 8 éve gyártották. Persze az sem mindegy, hol tárolták, de erre jó eséllyel sosem fogja megtudni a választ.
A jeges útnál egy borzalmasabb van, a rántópad. Ennek lényege, hogy a kocsit a hátsó tengelyénél jobb vagy bal oldali irányba elrántják,amitől az autó persze megindul keresztbe, a sofőr pedig rémülten kapaszkodik a kormányba, vagy anyázik, vagy mindkettőt egyszerre. Na ez az, amit nem sikerült elégszer gyakorolni, pedig talán jó lenne ezekre a tipusú feladatokra helyezni a hangsúlyt.
A fékezések után – amiből rájöttem, mire is jó az ABS – jöhetett a "mi a rákot csináljunk, ha megcsúszik az autó?" típusú feladatsor. Az egymásra épülő sorozatokban egyre gyorsabban kellett menni, miközben a műgyanta réteggel ellátott aszfaltot bőszen locsolták két oldalról. Nos, csúszós úton ne használjunk satuféket, a kuplung-váltó kombó segíthet a bajban – nagyjából ennyi a tanulság, meg persze a szerencse, meg persze az, ha megtanuljuk, hogy a kocsink alul- vagy felülkormányzott-e, azaz kevesebbet vagy többet reagál-e az adott kormánymozdulatra, mint kéne. A szőke nős kérdés pedig, hogy miért is nem lehet megfelelően kormányzott autókat tervezni?
