A kapcsolat elején persze mi sem könnyebb, mint azt hinni, úgyis örökké tart – de vajon mennyi esély van rá? Ezekből a tényezőkből megsaccolhatja.
Azt már tudjuk, hogy a szerelem akkor tart ki hosszan, ha van rajongás, szenvedély, függetlenség és képesek vagyunk a kapcsolatot az önkiteljesedésünk, az önmegvalósításunk részének tekinteni. De vajon honnan az ördögből tudhatnánk, hogy melyik kapcsolatban juthatunk el idáig? Honnan tudhatjuk, hogy melyik kapcsolat lesz hosszú életű? Kutatások persze ezekre a kérdésekre is keresték már a választ, és a Psychology Today most össze is szedte, hogy melyik az az öt faktor, ami biztosan befolyásolja egy kapcsolat jövőjét.
Hasonlóság kell
Az ellentétek ugyan vonzzák egymást, de úgy tűnik, a hosszú távú elköteleződéshez nélkülözhetetlen a felek közötti hasonlóság. Legalábbis bizonyos területeken. A közös értékek és célok segítik a párt a közös jövő építésében, az élmények, a világ iránti nyitottság és a hasonló szabadidős érdeklődés pedig egyszerűen klasszabbá, boldogabbá teszi a mindennapokat. Ha tehát egy friss kapcsolatban egy pillanatra képesek vagyunk kidugni a fejünket a szerelmi ködből, nem árt átgondolni, hogy miben és mennyire hasonlítunk partnerünkhöz.
A baráti kör is számít
Amikor az ember komolyan gondol egy viszonyt, akkor igénye van arra is, hogy a számára fontos emberek megismerjék és megszeressék partnerét. Ez nem nagy bréking, az viszont érdekes, hogy a kutatási eredmények szerint minél több barát ismeri és fogadja el az ember párját, annál kisebb a valószínűsége, hogy a kapcsolat rövid életű lesz. Nem mindegy tehát, hogy a viszonyunkban mikor és hogyan jutunk túl a pajtásokkal való ismerkedésen.
Más fenekét nem bámuljuk!
Eleve különbözünk abban, hogy mennyire vagyunk hajlamosak a másik nem vonzó, de ismeretlen képviselőit megbámulni, emellett viselkedésünket az is befolyásolja, hogyan állunk hozzá aktuális partnerünkhöz. A vizsgálatokból látszik, hogy amikor valaki éppen egyedülálló vagy kifelé tekintget a kapcsolatból (vagy csak elégedetlen abban) hajlamosabb nagyobb érdeklődést tanúsítani egy új iránt, vagyis hajlamosabb észrevenni a jó csajokat/pasikat. Ezzel szemben a párjuk irányába elkötelezett emberek egyszerűen ritkábban veszik észre az egyéb potenciális partnereket. Ha tehát új partnere önnel andalogva is rendszeresen végigmér másokat, nem árt óvatosnak lenni.
A félelem rossz tanácsadó
Hosszú távú boldog kapcsolatra akkor van esély, ha a felek tényleg szeretik és tisztelik egymást, ha valóban jó nekik együtt. Azért együtt maradni valakivel, mert rettegünk az egyedülléttől, nem éppen a hosszú távú viszonyok záloga. A kutatások szerint azok, akik félnek a szingliségtől, csökkentik a partnerükkel szembeni elvárásokat, pedig a túl sok, kényszerből és félelemből kötött kompromisszum biztosan nem a boldog élet irányába vezet. Ön vajon a jelenlegi kapcsolatában hány, egyébként fontos tényező hiányára legyintett rá?
A másik nem véletlenül rossz fej
Azok az emberek, akik nincsenek készen egy hosszú távú kapcsolatra – vagy éppen az adott partnerrel nem akarják azt – úgy is fognak viselkedni. Ha nem válaszol az üzenetekre, ha nem hív vissza, ha elfelejt találkozókat, fontos eseményeket, ha kibújik a barátokkal, családdal való találkozás alól, vagy a szexen túl kerüli a gyengédséget, az nem véletlen. Aki komolyan gondol egy viszonyt (és nem narcisztikus személyiség), az nem bántja direkt a másikat, az nem igyekszik minden lehetséges módon megakadályozni a kapcsolat fejlődését. Az ilyen viselkedésen tehát nem érdemes simán felülemelkedni.
Egy kapcsolat jövőjét persze számtalan tényező befolyásolhatja, de a fenti kutatási eredmények jó kiindulópontként szolgálnak arra, hogy az ember a friss kapcsolatot átszövő mentális káosztól kattantan azért mégis képes legyen objektíven elemezni a viszonyt. Persze, azt sem szabad elfelejteni, hogy idővel minden felsorolt faktorban beállhat változás, ahogy azt sem, hogy van, akinél lassabban érkeznek meg az érzelmek, és van, aki lassabban köteleződik el. A nagy kérdés tehát az, hogy meddig érdemes várni.
