A másikkal átélt élmény erős érzelmeket mozgat meg, mindegy, hogy ismeri-e az illetőt, és az is, hogy az élmény jó-e vagy rossz. Másodmagával mindenképp hevesebb lesz, mint egyedül.
Az élmények intenzívebbé válnak, ha valakivel osztozunk bennük. Mindegy, hogy ismerjük-e az illetőt vagy nem, hogy beszélgetünk-e közben vagy sem, hogy jó-e, amit átélünk vagy iszonyú: a lényeg, hogy a közösen megélt pillanatok érzelmileg mindenképpen hevesebbek, mint ugyanazok a helyzetek egyedül. Legalábbis ezt állítja egy friss kutatás.
A Yale Egyetem pszichológusai csokikat kóstoltattak a gyanútlan diákokkal, az első körben klasszat, finomat, a másodikban valami förtelmes csokipótlót. Mindkét helyzetben úgy alakították a jelenetet, hogy a résztvevőknek először épp megismert párjukkal kettesben, másodjára azonban egyedül kelljen értékelni az elvileg különböző, gyakorlatilag azonos csokikat. Az eredmények szerint pedig a finom csokoládé partnerrel megosztva még finomabbnak tűnt, míg a rossz ízű termék közösen fogyasztva szörnyűbbnek hatott, mint egyedül.
A kutatók szerint ennek az lehet az oka, hogy azokban a helyzetekben, amikor valaki mással osztozunk egy élményen, másképpen, alaposabban figyelünk az ingerekre, mintha egyedül tennénk. „Amikor az emberek a közös élményekre gondolnak, általában valami közeli hozzátartozójuk, barátjuk, családtagjuk jut eszükbe – állítja Erica Boothby a kutatás vezetője. – Azt nem is realizáljuk, hogy a viselkedésünket, a vélekedéseinket mennyire befolyásolják a körülöttünk lévő emberek, akiket egyébként nem is ismerünk, akikkel nem is kommunikálunk.”
Ez azt jelenti, hogy azok mindazok, akikkel nap mint nap csupán futólag találkozunk a buszon, a menzán, az elromlott kólaautomatánál, befolyással lehetnek arra, ahogy megéljük a mindennapok apró történéseit. Meg persze jelenti ez azt is, hogy amikor nem veszünk részt egy pillanatban, amikor a családi asztalnál vagy a gyerekkel sétálva inkább telefont nyomkodunk, rengeteg energizáló érzelmet veszítünk el.
