Egy ország, ahol értékelik a turistát

Zanza!

Ezer éve nem voltunk külföldön nyaralni, idén úgy döntöttünk, hogy a Balaton után egy kicsit átruccanunk Ausztriába. A terv a megszokottól eltérően nagyon laza volt. Indulás Balatonalmádiból, onnan Riegersburg, majd Graz, utána pedig megyünk a hegyekbe.

A terv nagyjából összeállt, sokat böngésztem az osztrák turisztikai hivatal honlapját, hogy merre érdemes indulni, és mik azok a helyek, amiket ne hagyjunk ki. Ez volt egyébként az a pont, amikor rögtön megszerettem az osztrákokat. Írtam néhány kérdést az irodának, kedvesen küldték az ajánlatokat, ötleteket, látnivalókat, úgy, hogy náluk sosem fogok pénzt költeni, hisz nem is ez a dolguk, hanem csak annyi, hogy tájékoztassanak az országról.

Megvan az az érzés, hogy elhagyja az országhatárt, és a túloldalon zöldebb a fű, tisztábbak a házak, és megváltozik az érzése az embernek? Mintha Európába érkeztem volna, pedig csak egy kis osztrák falun hajtottam keresztül. Az autópálya-matricát érdemes itthon megvenni, hacsak nincs egy rakat eurója a fiókban (10 napra 8,50 euró), más nem is kell.

Csokis álmok otthona

Riegersburgban található a Zotter csokoládégyár. A 400 féle csokoládé közt kaphatóak egészen visszafogott darabok, de a halas-kókuszos-málnás csokoládénak nem örült a nővérem, pedig pisztrángból készült.

A gyárban persze nem csak vásárolni lehet, hanem látogatni is. A többek közt magyar nyelven végighallgatható audiovezetés során elmesélik, hogyan lesz a kakaóbabból csokoládé, mit jelent a fair trade jelölés és miért borzalmas a 100 százalékos csokoládé. A túra 5 éves korig ingyenes, a belépőjegyek ára pedig 8,90-14,40 euró között mozog. Foglalni érdemes, mert gyorsan betelnek a helyek. Maga a gyár nem túl izgalmas, de számos helyen lehet csokoládét kóstolni. A teljes előállítást meg lehet nézni, a kakaóbabtól a csomagolásig. Az elején kap mindenki egy kóstoló kanalat, ezzel lehet lecsapni a folyékony csokoládékra, később jönnek a szilárdak, majd a kerek csokoládék, a szögletesek, a töltöttek, a simák, a szórtak és végül a forró csokik. A választék és a kóstolási lehetőségek száma végtelen, mi egy darabig nem tudtunk édességre nézni. A végén persze lehet vásárolni is. Az átlag csokoládé 3,35-3,95 euró, de vannak olcsóbban forró csokik, melyek közt érdemes kipróbálni a zöldteás-szezámosat vagy a tökmagos-nugátos verziót.

Túllépve a csokimámoron, egy hatalmas játszótér várja a gyerekeket, meg egy ökoétterem. Na meg néhány háztáji állat, a libáktól a marhákig. A legjobb hely mégis a mangalicák mellett van, a fák közt. Ide ugyanis függőágyakat helyeztek ki, ahol lehet heverészni, aludni vagy olvasni, eközben pedig halk komolyzene szól a fák közül. Imádnivalóan ötletes és olcsó megoldás, a gyerekek pedig az onnan 30 méterre lévő parasztgolf nevű játékkal játszhatnak, ahol gumicsizmákkal kell bizonyos pontokat eltalálni.

Ha valaki nem tud németül, akkor sincs vész, egyrészt a személyzet egy része magyar ( Burgerlandra ez különösen jellemző, de Stájerországban is jó pár helyen össze lehet velük futni), másrészt angolul is jól beszélnek. A túrára érdemes 3-4 órát szánni, különösen ha jó az idő.

Graz az örök szerelem

Rigersburgból 62 kilométer Graz, amely Stájerország fővárosa. Mi az Airbnb-n foglaltunk szállást és egy nagyon kedves társaság lakásába keveredtünk a főtértől kb. 10 percnyire. Az egyetlen nehézséget a parkolás jelentette, mert a városközpontban fizetni kell, ami teljesen érthető, ám 3 óránál többet nem lehet parkolni egy helyen. Ez a Kurzparkzone néven illetett rész és a parkolásra átlagosan 1 eurót kell számolni/óra. Mi úgy oldottuk meg végül, hogy a közeli bevásárlóközpontban raktuk le az autót, és itt találtunk megfizethető reggelizőhelyet is. Az Interspar ugyanis önkiszolgáló éttermet nyitott több helyen is, ahol reggelit is lehet kapni, osztrák viszonyok közt baráti áron. Másik variáció a McDonald's - főleg vasárnap reggel nyolckor, amikor semmi más nincs nyitva, ahol egy euróért lehet enni pirítóst, extraként pedig WiFi is van, ami nem utolsó szempont, ha nem akarunk sok pénzt költeni az adatforgalmunkra. Jó tanács, hogy a Google Maps térképei letölthetőek offline módra, így csak GPS-t használva is lehet eljutni a következő érkezési pontra.

Ami kötelező Grazban

A Schlossbergre 400 lépcső vezet fel, lustábbaknak egy euróért van lift. Itt a város híres óratornya és egy park is. A torony belsejét csak idegenvezetővel lehet megnézni, egyébként zárva van. A hegyről jól látható a város minden nevezetessége.

A város két felét egy híd választja el egymástól, amely a Mura folyó felett halad át. A folyóra még 2003-ban, amikor a város kulturális főváros lett, helyeztek el egy úszó szigetet, mely összeköti a két oldalt. Itt főleg enni és inni lehet, meg persze mászkálni az építményen.

A barátságos idegen névre keresztelt Kunsthaust Peter Cook és Colin Fournier tervezte, akik angolok  A békaszerű képződmény körbeveszi a régi épületeket, mégsem zavaró a modernitása. Hangulatos hely egy fantasztikus kávézóval, ami elé zöldségeket ültettek dekoráció gyanánt. Érdemes ha nincs jó idő egy 24 órás jegyet venni, ami a Kunsthaus mellett több más múzeumba is jó. ez gyerekeknek 4 euró, felnőtteknek 10.

Az egyes villamosra ülve juthat el az Eggenberg kastélyhoz, aminek van egy gyönyörű parkja, másrészt a kastély matematikai alapon épült és az univerzumot tükrözi le. Az épületben jó sok freskót lehet megnézni. Érdemes pénteken menni, mert júliusban és augusztusban ingyenes a belépés.

A városban sétálva a Kastner & Öhler üzletét érdemes felkeresni, még akkor is, ha nem szeret vásárolgatni. Az óriási divatáruüzlet tetőteraszán ugyanis lehet inni egy kávét vagy egy jó fröccsöt miközben Graz háztetőiben gyönyörködik. A tetőre úgy is fel lehet menni, hogy nem fogyasztunk semmit, senkinek szeme nem fog rebbenni.

Hegyek és kirándulás

Grazot elhagyva az ember vagy dél vagy északkelet felé, Salzburg irányába indul. Mindkét irányban csodálatos hegyek vannak, dél felé van Európa legnagyobb kalandparkja, amely a motorikus képességeket dolgoztatja meg, ráadásul ingyenes is. Észak felé indulva, Graztól 42 kilométerre van Mixnitz, ahol egy hatalmas szurdokban lehet kúszni és mászni. A Bärenschützklamm szurdokot három kilométeres túrával lehet megközelíteni és nagyon ajánlott a zárt túracipő és a sok víz. A belépő 3 euró, ezért 169 db létrán küzdhetjük át magunkat, miközben alattunk és mellettünk folyik a víz. A szurdok 1300 méter magasan ér véget, innen még 420 méter felfelé a Hochlantsch, amelyről fantasztikus panoráma tárul azok elé, akik túlélték a kalandot. Lefelé is nehéz az út, így érdemes összesen 7-8 órával számolni.

Mi onnan Präbichl felé indultunk tovább, ami télen síterep, nyáron viszont nagyszerű kirándulóhely. Sílifttel lehet megközelíteni a hegy tetejét, mely felnőtteknek 10, gyerekeknek 6 euro oda-vissza. Persze le lehet sétálni a hegyről, de azt érdemes figyelembe venni, hogy ez egy profi sízőknek ajánlott terep, így nagyon meredek. A hegytető alatt van egy kis Hütte, ahol mi isteni gulyáslevest ettünk, de gyógynövényekkel tuningolt rövidekben is erősek, melyeket ők készítenek. Innen egyébként fel lehet sétálni a hegytetőre, és számos turistautat lehet találni, ahonnan hüttétől hüttéig vezet az út.

Mindent a büdös kölökért

Kis kitérővel indultunk a magyar határ felé, és persze útba kellett ejteni a Familyparkot, mivel egy 13 éves nyaggatott folyamatosan vele. Ez egy vidámpark St. Margarethenben, a magyar határtól pár kilométerre, ahol 19,50 euróért mindenre fel lehet ülni és ki lehet próbálni. A park három nagy részre oszlik, az egyik részen az egészen kicsik fogják magukat jól érezni, hiszen van állatsimogató, mindenféle kisvonat és mesesarok is.

A nagyobbaknak viszonylag kevesebb a lehetőség, szubjektív élményként tudjuk ajánlani a két hullámvasutat, illetve egy hatalmas vízicsúszdát, és személyes kedvencünket, a polipot. A parkban akár egy egész napot is el lehet tölteni, viszont érdemes szendviccsel vagy más étellel készülni, mivel egyrészt viszonylag drágán lehet étkezni, másrészt itt sikerült megennünk Ausztria legrosszabb hamburgerét, ahol a mikróban melegített buci két perc alatt vált fagyott hulla állapotúvá. A személyzet nagy része itt magyar, és mindenhol van magyar útbaigazító tábla, annak aki nem beszél németül. A nekünk adott térkép viszont amilyen helyes, annyira nehezen értelmezhető.

Hazai tájak felé

A vidámpark után irány Kismarton - más néven Eisenstadt - felé vettük az irányt, ahol egyrészt kiderült, hogy lehet alkudni egy szállodában (nekünk húsz eurót sikerült), másrészt az is, hogy érdemesebb lett volna a magyar oldalon megszállni. Eisenstadt nevezetessége az Esterházy-kastély. Itt vagy tárlatvezetéssel lehet megtekinteni a hercegnői lakosztályokat, vagy freskókat lehet nézegetni, ha lekéstük a vezetést. Ehelyett inkább ajánljuk Fraknó várát vagy a magyar oldalon az Eszterházy család nyári rezidenciáját (Jegyek: 2500 Ft, kedvezményes: 1500 Ft), ahol az egész kastélyt be lehet járni.

A túra végére elköltöttünk nagyon sok eurót, és még ki sem próbáltuk a bringakölcsönzést, és nem tekertük körbe a Fertő-tavat, viszont megtapasztaltuk, hogy szombat este hatkor leáll az élet az országban, hogy minden vendéglátós képes a vendégre odafigyelve, kedvesen kiszolgálni, hogy nem esik nehezükre egy pohár vizet tenni a kávé mellé, és hogy nem akarnak mindenhol lehúzni, ahol lehet.

Blogmustra